K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Első alkalommal Veszprémben Molnár-C. Pál életműve
2013. augusztus 15. - 2013. szeptember 15. - Értékeink-örökségünk
« vissza
mcp-plakat.jpg,

Első alkalommal Veszprémben Molnár-C. Pál életműve
^ További képekért
kattintson a fotóra!
A 10. VeszprémFest rendezvényére érkezők Veszprémben első alkalommal láthattak Molnár-C. Pál kiállítást.
A 20. századi magyar egyházi művészet legkiemelkedőbb alkotója és megújítója tagja volt a Római Collegium Hungaricum nagy festőgenerációjának. 1930-ban a Velencei Biennálén debütált, egyházművészeti alkotásai egész Európában feltűnő sikert arattak. Angyali üdvözlet című emlékkiállításán a 20. század eleji magyar egyházi festészet remekeit láthatják a Piarista templomban: több Madonna- és Szent Család-ábrázolást, az egyiptomi menekülés történetét, az angyali üdvözlet jelenetét és egy Szent Ferenc-portrét. A kiállítás 2013. szeptember 16-ig látogatható.

A 20. századi magyar egyházművészet, a Római Collegium Hungaricum nagy festőgenerációjának egyik kiemelkedő alkotója, Molnár-C. Pál (1894-1981) 1894. április 28-án, Battonyán született. Édesanyja, Jeanne Contat, Svájc francia részéről érkezett Magyarországra nevelőnőnek. A László birtok gazdatisztjéhez, Molnár Józsefhez ment feleségül, és végleg Magyarországon maradt. Hét gyermekük közül az első, Pál Aradra került iskolába. A műszaki érdeklődésű kisfiút az egyik országos rajzpályázaton elnyert első díj terelte végleg a művészi pálya felé.

Budapesten az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző növendéke. Házitanítóskodással biztosította megélhetését. 1919 és 1921 között Svájcban élt, Genfben és Lausanne-ban volt első három kiállítása.
Megvalósult élete álma: Svájcból Párizsba utazhatott. Itt egy Louvre-beli Tiziano festmény másolásával bízta meg egy svájci hölgy. A Louvre remekműveinek másolását tekintette igazi iskolájának. Párizsból hazakerülve állított ki először Budapesten, a Belvedere szalonban. Ekkor kapta művésznevét, édesanyja nevének kezdőbetűjéből.
Az EST-lapok illusztrátoraként vált ismertté ez a szignó. Éveken át naponta – még külföldről is – küldte lendületes tusrajzait a pesti élet mindennapjairól.

1928 és 1931 között Rómába került ösztöndíjasként. Aba-Novák, Pátzay és Szőnyi mellett első lakója volt a Római Magyar Akadémiának. Boldog alkotó éveket éltek itt az ösztöndíjas fiatalok, egy életre magukba szívták Itália művészi levegőjét.

Ekkor kezdett Molnár-C. szürrealista stílusban festeni. Ez az egyetlen stílus, amely végigkísérte életét, s melyet a magáénak érzett: Úgy vélte, „voltaképpen minden művészet többé-kevésbé szürreális. Más a köznapi élet realitása és más a művészet valóság feletti valósága.” Molnár-C. Pál egyike volt a magyar egyházművészetet a múlt század 30-as éveiben megújító művészeknek. 1930-ban a Velencei Biennálén egyházművészeti alkotásai egész Európában feltűnő sikert arattak. Ebben az évben Rómában
született meg első saját kézzel készített fametszetsorozata, egy amerikai bibliofil kiadó Fioretti-kiadványa számára. Ezért még ebben az évben megkapta a Szinnyei Társaság Zichy Mihály grafikai nagydíját. 1938-ban a Szent István-év alkalmából a főváros In
Memoriam Regis Sancti Stephani díszalbumot adott ki Molnár-C. Pál fametszet-illusztrációival. 1939-ben XII. Pius pápától Pro Ecclesia et Pontifice Aranykeresztet kapott. Több egyházi kiadványt illusztrált fametszetekkel.

A háború után is folytatta egyházművészeti tevékenységét.

A római évek után sorozatosan kapott nagy egyházi megrendeléseket, Kőszegtől, Budapesten át Battonyáig országszerte sok templomban láthatók csodálatos szárnyas oltárképei. Szokatlanul merész és közvetlen stílusban nyúlt a szentek ábrázolásához, emberközelbe hozta őket. Az istenes művek alkotásába menekült a világban tapasztalható borzalmak elől. Műtermi magányba vonult, kísérletezett, alkotott és fogadta a rajongókat.
Élete végéig játszott, stílusokat, témát váltott, könnyedén és sokat festett, páratlanul sokszínű és gazdag életművet hagyott maga után. Kőszegtől, Szombathelytől, Budapesten át Mezőhegyesig és Battonyáig, ahol született, harmincnál is több templom őrzi keze nyomát. A fővárosban is több templomban találkozhatunk freskóival,
oltárképeivel. Említésre méltó a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébániatemplomban a
főoltár, a Batthyányi téri Szent Anna templom mennyezetfreskója, a Tövis
utcában és a Budai Szent Imre Ciszterci templomban Szent Ferenc képe, a
Kun utcában Szent Rita oltára, a Béke téri Szent László templomban a fő- és a mellékoltárok alkotásai, közöttük a Szent László szobor, a Horváth Mihály téren Szent Bernadett képe, Remetekertvárosban a Remete Szent Pál-oltárkép, Városmajorban a Szent Imre-oltár. Sajnos a Farkasréti temetőben a Keresztes Szent Jánosról nevezett temetőkápolna Szent Kereszt képe elpusztult a háborúban. A battonyai templom Szentháromság-főoltárképéért szülőhelye díszpolgárrá avatta.

1981. július 11-én halt meg, néhány héttel korábban tette le az ecsetet, 87 éves korában.
Életműve az egykori műteremben berendezett családi múzeumban látogatható. (1118 Budapest Ménesi út 65., www.mcpmuzeum.hu )

Számtalan remekműve született a
Ménesi úti műteremben, melyekből több alkotás látható a Veszprémi
Piarista templom kiállításán. Az Angyali Üdvözlet, Madonna, a Szent
Család, az egyiptomi menekülés témája, Szent Ferenc személyisége élete végéig kedves témája maradt. Kortársai közül talán senki sem festette meg annyiszor Szűz
Máriát, mint Molnár-C. Pál – ebben bizonyára édesanyja iránt érzett szeretete nagy szerepet játszott. 2008-ban Csillag Éva összeállításában Boldog Művész címmel a Kairosz kiadó gondozásában jelent meg egy egyházművészetét bemutató album.
Veszprémben még soha nem volt kiállítása, így a Várban, a Piarista templomban látható, olajfestményeiből válogatott tárlat
történelmi jelentőségű. Különlegességnek számít, hogy
néhány megvásárolható alkotással is találkozhat a közönség az emlékkiállításon, ahol a 20-as évektől a 70-es években keletkezett szürrealista művekig, nagyon változatos kiállítási anyag várja a látogatókat.

Festői hitvallása: „Boldog ember vagyok, mert egész életemben azt csinálhattam, amit legjobban szeretek, végigjátszottam az életemet...A szépség a boldogság kiapadhatatlan forrása azok számára, akik felfedezik hollétét. Mindenütt elrejtőzik.”

Csillag Péter



« vissza