K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Üvegbe foglalt magyar szentségek – Ünnepi kiállítás a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben
2019. szeptember 7. - Röviden
« vissza
koronazasipalast_1.jpg,

Üvegbe foglalt magyar szentségek – Ünnepi kiállítás a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Nagy Csaba lantművész klasszikus dallamokat megszólaltató lírai bevezetőjével vette kezdetét Szent István ünnepén a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény ünnepi kiállításának megnyitása a veszprémi várban, a Tejfalussy kanonoki házban.
Az Üvegbe foglalt magyar szentségek című kamaratárlat Szócska Györgyi ötvös-, iparművész, formatervezőnek és Bodnár Boglárka üvegfestőművésznek a magyar Szent Koronáról és a koronázási jelvényekről készült értékes alkotásait mutatja be.
Bevezető gondolataiban Udvarhelyi Erzsébet, a Gyűjtemény igazgatója emlékeztetett: 2018 a magyar Szent Korona éve volt. A Hartvik legenda szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén államalapító királyunk Szent István Fehérváron a Mennybeemelt Szűz Mária templomában országát a korona képében Szűz Máriának ajánlotta fel. Így a Kárpát-medencét Szűz Mária birodalmává tette. Magyarország tehát Mária országa, azaz Regnum Marianum, ahol a hatalmat Szűz Mária gyakorolja, a Szent Korona pedig az ő szuverenitását testesíti meg. A mostani kiállítás, emelte ki, az Egyház által megszentelt uralkodói hatalom megtestesítőjének tekintett, 1951-től 1968-ig az Amerikai Egyesült Államokba menekített és ott őrzött, majd 1978. január 6-án Magyarországra visszaérkezett Szent Koronát, és a koronázási jelvényeket mutatja be eddig nem látott új nézőpontból, új művészi technikával, térhatású ábrázolással és sajátos színvilágú üvegfestészeti megfogalmazásban. „Nincs még egy olyan dekoratív művészet, mely oly mélységesen fogná meg lelkünket, mint az üvegfestészet. Az üvegfestményeken beömlő világosság maga a színesített napfény” – idézte Róth Miksa üvegfestő- és mozaikművész gondolatait. Szócska Györgyi és Bodnár Boglárka a Szent Korona, a koronázási palást, a jogar és az országalma szentségeit álmodták üvegbe Szent István király és a Patrona Hungariae alakjával. Szócska Györgyi az üvegfestészetben találta meg annak a lehetőségét, hogy a magyar és az európai kulturális örökség számos kincsét, így az ősi magyar motívumkincset, valamint a kereszténységhez kapcsolódó jelképrendszert is meg tudja jeleníteni, s Bodnár Boglárkával a közös munka során egyre kreatívabb alkotótársakká váltak. A tárlaton látható képsorozat a hagyományos festészet, az üvegművészet és az iparművészet határán helyezkedik el.
A kiállított alkotásokat művészettörténeti szempontból Prokopp Mária em. professzorasszony, az ELTE Művészettörténeti Intézetének művészettörténésze elemezte és méltatta. A tárlat, mutatott rá, segít abban, hogy mindaz a szép és jó és szent, amit az alkotók az üvegre álmodtak, a látogatókat is mélyen megérintse, s a művészet szárnyain fölemelkedve közelebb kerüljenek ahhoz a csodához, amit a művészet megsejtet a lélek kincseiből, a transzcendens világából. Ha a tárlaton rácsodálkozunk a fénylő színekkel teljes üvegművészeti képsorozatra, a művészet kincseivel találkozhatunk.
Utalt arra a professzorasszony, hogy nem véletlenül áll a kiállítás középpontjában a koronázási palást, hiszen 1031-ben Gizella királyné a veszprémi vár alatti völgyben, a bazilita apácakolostorban készítette el a nővérekkel közösen a koronázási palástot 1031-ben. Jelenleg eredetijét a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.
Ezután a nemzeti ereklyének számító koronázási megszentelő ruhadarab gazdag tematikáját elemezte részletesen Prokopp Mária. Kiemelte: többen, többféle tartalmat is belelátnak az eredetileg miseruhának, kazulának készült paláston ábrázolt képek sorozatába. Vannak, akik a Mindenszentek litániája, a Credo (Hiszekegy), a Te Deum sorainak képi megjelenítését vélik felfedezni ezekben, mások a Jelenések Könyvének nagy vízióját, a Világ Világossága, vagyis Krisztus tisztító ragyogását, amely átvilágít a kelmén. Mindegyik igaz, mutatott rá a művészettörténész, hiszen hitünk foglalataként is értelmezhető a palást képi tematikája. Sugárzó erejét azzal is magyarázhatjuk, hogy igazi művészek, a lélek művészei készítették a kolostorban szent készületben, nemcsak mesterien, hanem ihletetten öltötték rá a bizánci selyemre a fényes arany fémszálakkal hímzett díszítést. A palást tengelyében egy ún. villás kereszt áll, amely szimbolikusan a victoria, vagyis győzelem jele, az „E jelben győzni fogsz” Nagy Konstantin-i látomására utal. A kereszt szárainak találkozópontján, két egymást csúcsban metsző körív foglalatában áll a diadalmas Krisztus. Lábaival sárkányra, a Sátán jelképére és az oroszlánra, a bűnök szimbólumára tapos. Tőle jobbra, az égi mezőben a négy arkangyal. A villás kereszt fölső részén mandorlák (mandula alakú dicsfények) láthatók, s a jobb oldalon a Szűzanya, mint a Napba öltözött asszony, aki a magyarok számára Babba Mária, a Csíksomlyói Szűzanya. A palást alább ábrázolt szereplőinek szigorú rendje van. A Mennyország (vagy korabeli megfogalmazásban „a Mennyei Jeruzsálem") tornyos kapuboltozata alatt jobbra és balra az Ószövetség prófétái, alattuk tornyos fülkékben az apostolok ülnek, legalul pedig a kereszténység első mártírjait ábrázolták. Közöttük, a kereszt lábánál foglal helyet a királyi pár (Szent István és Gizella), majd a kereszt szárán az ifjú Imre herceg látható.
A művész mindig vízióját szeretné átadni a látogatóknak, hogy rajtuk is átsugározzon Isten fényessége. Ezt tapasztaljuk Szócska Györgyi és Bodnár Boglárka alkotásain is. Inspiráció számunkra is, nekünk is fényleni kell, mert csak akkor leszünk igazán keresztények, ha nem csupán elmondjuk a Hiszekegyet, hanem az imádság át is ragyog rajtunk. Akkor tudjuk felfogni majd, mit jelent a Mennyei Jeruzsálem.
Az üvegművészet, fűzte hozzá, a romanikától kezdve fontos része volt az egyházi művészetnek Európa-szerte. Sok európai városban, templomban láthatók még ma is a 11-12. századból való színes üvegablakok. E művészeti ág később a gótikában teljesedett ki, de napjainkban is él, a betontemplomokban is otthonra talál.
Végezetül kérte a látogatókat Prokopp Mária, hogy próbálják úgy végigjárni a kiállított képeket, meg-megállva előttük rövid elmélkedésre, hogy átjárja őket is az a benső ragyogás, amely az alkotásokból árad.
A kiállításmegnyitót Nagy Csaba lantművész ihletett játéka zárta.

Toldi Éva
« vissza