K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
2019 – Nagy Gáspár-emlékév
2019. január 30. - Értékeink-örökségünk
« vissza
nagygaspar1949-2007.jpg, Nagy Gáspár (1949–2007)
Nagy Gáspár (1949–2007)
2019 – Nagy Gáspár-emlékév
^ További képekért
kattintson a fotóra!
„–...kívül és belül: / poklosan örvényült, háborult világ, / de a remény sohasem meghaló, / ha minden utolsó szalmaszál/ ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!” – ezen szavakkal ad mindannyiunknak az ismeretlen jövőbe indító bíztatást ma is Nagy Gáspár, aki mélyből fakadó hittel, felelősségtudattól áthatott, igazságot kimondó, nemzeti lelkiismeretvizsgálatra késztető verseivel tudott „szabadítót mondani” az ezredforduló magyarságának.
A költőt, aki az idén lenne 70 éves, már 12 esztendeje elszólította az Úr az Égi Mezőkre. A Magyar Katolikus Rádióban, ahol 2004-től a kulturális szerkesztőséget vezette, kollégái találták meg búcsúsorait az íróasztalán, melyben így köszönt el hálát adva a földi világtól: Szerethetett engem az Isten / mert teremtményének / engem is elfogadott; / sárból-agyagból, apám s anyám álmaiból...
Nagy Gáspár 1949. május 4-én született Bérbaltaváron, gyermekként a szomszédos faluban, Nagytilajon nevelkedett. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán végzett népművelés-könyvtár szakon. Versei 1968-ban jelentek meg először folyóiratokban. Pályája kezdetén népművelő és könyvtáros, majd a Móra Könyvkiadó, a klasszikus Mozgó Világ, a Tiszatáj, a Hitel szerkesztőségeinek munkatársaként dolgozott, s élete utolsó szakaszában a Magyar Katolikus Rádió igényes szellemi műhelyét is ő alapozta meg. Az Írószövetségben 1981-től választmányi tagként, 1989-től elnökségi tagként tevékenykedett.

Jellem és vállalás, szolgálat és közösségi elkötelezettség jellemezte életét és költészetét. Hozzátehetjük: egy olyan korban, amikor ezért legtöbbször börtön és likvidálás járt. Nagy Gáspár a magyar irodalom szakrális nemzeti panteonjának kiemelkedő szolgálattevője volt. A jelenkori irodalom egyik legegyénibb s talán a legkarakteresebb alkotóját tisztelhetné benne, ám még ma is méltánytalanul nagy a hallgatás költészete körül. A ’70-es, ’80-as évekbeli 1956-ot ébresztő, a történteket és a résztvevőket erkölcsi mérlegre állító, lelkiismeret-megmozgató versei miatt az elhallgattatás sújtotta több mint egy évtizeden át költészetét. E versei sorában legjelentősebb a Nagy Imrét idéző Öröknyár: elmúltam 9 éves s a biblikus párhuzamokkal tűzdelt A Fiú naplójából című költeménye. Folyóiratokat vontak vissza (Új Forrás, Tiszatáj), zúztak és tiltottak be, szerkesztőségeket váltottak le versei miatt. Az irodalomból is kitiltották, nem publikálhatott, állandó megfigyelés alatt állott egészen a ’80-as évek végéig. Pedig Nagy Gáspár szelíd harcos volt, nem nagyhangú forradalmár, nem néptribun és nem megélhetési irodalmár-politikus. Verseinek magas fokú feszültségét nem a hangerő, hanem az erkölcsi igazságok következetes kimondása adta. Az a keresztény erkölcsi fundamentum volt benső mozgatója, amelyet szülőföldjén, a bérbaltavári-nagytilaji vallásos paraszti közösségben és iskoláiban, s főként a pannonhalmi évek során a bencéseknél kapott útravalóul, éltető vezérlő erőül. Ezért igaz Cs. Varga István irodalomtörténész, az ars sacra jeles kutatója megállapítása: „bár politikai versei tették ismertté, titokban olvasottá, mégis a szakralitás dimenziója emelte magasra, oda, ahol valójában látnunk és értékelnünk kellene”. A feltételes mód jogos, hiszen az irodalmi közéletben, a művészeti kritikában még ma is irányadó sajnos, hogy a líra szakrális vonulata háttérbe szoríttatik, mint valamiféle másodosztályú vagy műfajidegen alkotói forma.

Kivételes helyet foglalnak el Nagy Gáspár költészetében a millenniumi ünnepségekre írt reprezentatív közösségi ódái, a Symphonia Ungarorum és Hullámzó vizeken kereszt címűek. Az előbbit Szokolay Sándor zeneszerző felkérésére írta, az utóbbit König Róbert grafikusművész linómetszet-sorozata ihlette. Mindkét kompozíció hazafias számvetésként idézi meg a magyarság küzdelmes útjának katartikus történelmi állomásait, tanúsítva, hogy csak a rendületlen hit és a keresztény értékekhez való hűség volt képes minden időben megmenteni a nemzetet. Hazafias hitvallása csendül ki az 1956-os forradalomról szóló Október végi tiszta lángok c. költői ciklusából is, melyet mintegy himnikus áldozatként a szentmise liturgikus részei szerint tagolt lírai oratóriummá. Ezt is Szokolay Sándor felkérésére írta, de zenei bemutatóját már nem érhette meg. Nemzeti sorskérdéssel foglalkozó költeményei Görömbei András irodalomtörténész szerint olyan meghatározó lírai alkotások sorát folytatják, mint amilyenek Kölcsey Zrínyi-versei, Vörösmartynak az 1840-es években írt emlékezetes közéleti költeményei vagy József Attila Hazám című nagy szintézis-verse.

Nagy Gáspárt 1977-ben Radnóti-díjjal, 1990-ben József Attila-díjjal, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettel, 1994-ben Kölcsey-díjjal, 1999-ben Balassi Bálint-emlékkarddal, 2000-ben Kossuth-díjjal, 2006-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.

Nagy Gáspár-év - Jubileumi programok

Nagy Gáspár pannonhalmi diáktársai 2018 őszén létrehoztak egy emlékező csoportot, „Nagy Gáspár Követei” néven. A társulás – melynek alapítója és szervezője az egykori évfolyamtárs, Gergelyi Ferenc – fő céljának tekinti, hogy méltó módon emlékezzenek meg a költő születésének 70. évfordulójáról, s hogy tovább adják Nagy Gáspár tiszteletét, emlékének ápolását a jelen ifjúsága számára is. Ennek szentelik a 2018/2019-es tanévet. Ezt a feladatot a költő halála után családja kezdeményezésére 2009-ben létrehívott Nagy Gáspár Alapítvánnyal közösen szervezik meg. (A Nagy Gáspár Alapítvány a költő, magyarság hagyományaihoz, a kereszténység örök értékeihez szorosan kötődő életművének fenntartását és ápolását tekinti feladatának, hogy az életmű a nemzeti kultúra szerves részévé váljék. Ennek érdekében elő kívánja segíteni a magyar irodalom és a hozzá kapcsolódó társművészetek (képzőművészet, színház- és filmművészet, zene) értékeinek bemutatását, népszerűsítését előadóestek, konferenciák, könyvbemutatók, versmondó-versenyek, kiállítások szervezésével, támogatásával.)

A „követi emlékév” első állomásaként egy reprezentatív vándorkiállítást rendeztek, ahol a költő „Hullámzó vizeken kereszt” c. ódai szárnyalású költeményének részletei olvashatók a fali tablókon, melyeket König Róbert grafikusművész magával ragadó linómetszetei emelnek lélekközelbe. A vándortárlatnak elsőként 2018. szeptember 14-én Pannonhalma biztosított helyet galériájában, s jelenleg a budapesti bencés iskolában, a Szent Benedek Általános Iskola, Középiskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégiumban látható, látogatható (Budapest, Práter u. 11.) február 15-ig hétköznaponként 12-19 óra között.
A Bencés Diákszövetség tagjai egy idei évre szóló emlékező asztali naptárt is szerkesztettek, benne feltüntetve az ez évi, már ismert jubileumi programokat. A naptár lapjait Nagy Gáspár-versek, versidézetek, valamint a költő életeseményeit felelevenítő archív fotók is gazdagítják.
Január 3-án a költő tiszteletére emlékmisét mutatott be a budapesti Egyetemi templomban Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát.

Január 8-án Budakeszin, a költő egykori lakóhelyén a már hagyományossá vált „Versünnepen” Nagy Gáspár-emlékest keretében a Prohászka Gimnázium tanulói és tanárai verssel, énekkel és hangszeres előadással idézték meg a költő munkásságát a Széchenyi Baráti Kör szervezésében.
A Nagy Gáspár Alapítvány és a Nagy Gáspár Követei csoport januárban pályázatot írt ki az ország 10 bencés iskolájának diákjai számára négy kategóriában egy Nagy Gáspár-vers elemzésére, kisfilmmel való bemutatására, megzenésítésére, vagy egy-egy vers képzőművészeti eszközökkel történő ábrázolására. A pályázatok beérkezési határidejét február 15-ére időzítették. Az eredményhirdetés és a díjátadó időpontjául pedig május 24-ét jelölték meg Pannonhalmán.
Április 11-én, a Költészet napján Nagykanizsán rendezik meg a már szintén hagyományos Nagy Gáspár vers- és prózamondó találkozót a Hevesi Sándor Művelődési Központban „Emlékezni, megnevezni és sohasem félni” címmel. Ugyanitt ünnepélyes koszorúzást tartanak a Nagy Gáspár emléktáblánál.

Április 27-én kerül sor – a 2007 óta évente megtartott – Nagy Gáspár Kispályás Labdarúgó Emléktornára (népszerű nevén a „Gazsi Kupára”), ezúttal Pannonhalmán. (A költő köztudottan kedvelte a futballt, maga is focizott, s szombathelyi főiskolás korában rendszeresen kijárt a helyi focicsapat, a Haladás mérkőzéseire.) A Gazsi Kupára a csapatok több településről szerveződnek, Bérbaltavár és Nagytilaj közös csapata „Gazsifalva” néven szokott részt venni a megmérettetésen. De bekapcsolódnak az emléktornába a Hitel, a Petőfi Irodalmi Múzeum, Pannonhalmi Öregdiákok, a Magyar Katolikus Rádiótó játékosai is.

Május 1-jén Vasváron a Nagy Gáspár Kulturális Központ szervezésében Nagy Gáspár-emléktúra indul a településről a költő nagytilaji sírjáig (25 km-es távon)..
Május 4-én ugyancsak Vasváron a kulturális központban adják át Nagy Gáspár Alapítvány idei – a költő nevével fémjelzett – irodalmi és művészeti díját. Majd az esemény folytatásaként kerül sor a XII. Nagy Gáspár vers-és prózamondó találkozóra „A költő hazatér” címmel.
2019 nyarán is megszervezik továbbá a Nagy Gáspár Alapítvány által Bérbaltaváron hagyományosan sorra kerülő irodalmi-művészeti tábort, melynek előkészületei már megkezdődtek.

Természetesen az ország több pontján is szerveződnek ünnepi programok az idén, s a sajtó, a különböző médiumok is megemlékeznek a költő születésének jubileumáról.
A Magyar Katolikus Rádióban, a költő utolsó szolgálati helyén január 5-én a Páholy és pódium műsorában Szikora József, a rádió főszerkesztője, a költő egykori pannonhalmi diáktársa emlékezett szerkesztő kollégájára, akinek verseiből, prózai írásaiból Lázár Csaba olvasott fel részleteket.

Január 22-én pedig Szabó András irodalomtörténész és előadóművész a Miért szép? adásában idézte fel találkozásait Nagy Gáspárral és elevenítette fel Tanulom már című megrázó erejű versét, mely afféle könnyes búcsúzkodása volt már a súlyos beteg költőnek.
Hírmozaik rovatunkban a jubileumi eseményekről tájékoztatjuk majd olvasóinkat.

Toldi Éva
« vissza