K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Biblia Sacra Két 17. századi német reneszánsz kötésű Biblia restaurálása
2018. november 7. - Értékeink-örökségünk
« vissza
4498965413184910916202585995926399943180288o.jpg,

Biblia Sacra Két 17. századi német reneszánsz kötésű Biblia restaurálása
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Könyvrestaurátori előadás a veszprémi érseki palotában

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Állományvédelmi Osztálya több éve végez papír- és könyvrestaurálási munkákat a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény számára. A Múzeumok Őszi Fesztiválja 2018. évi programsorozata keretében Nemes L. Ágnes nemrég beszámolt legutóbbi munkájáról, két 17. századi német reneszánsz kötésű Biblia restaurálásának műhelytitkairól. A nemes kiadványok a közelmúltban kerültek a Gyűjtemény tulajdonába. Az egyik Szent Biblia (Biblia Sacra) – címfelirata szerint V. Sixtus pápa jóváhagyásával és VIII. Kelemen pápa kiadási engedélyével – 1688-ban jelent meg Velencében, a másik Bibliát 1685-ben Mainz-ban adták ki.

Nemes L. Ágnes a veszprémi érseki palota díszebédlőjében 2018. október 16-án tartott vetített képes előadásában bemutatta az ún. német reneszánsz könyvkötés típus jellegzetességeit, valamint ismertette a két Biblia restaurálásának folyamatát és végül beszélt a Magyar Nemzeti Levéltár Állományvédelmi Osztályának működéséről.

A német reneszánsz könyvkötés típus jellegzetessége a bőrkötés (többnyire fehér disznóbőrkötés), amelynek elő- és háttábláját görgetőkkel és nyomóformákkal díszítették, azaz nyomták a bőrbe, általában háromsoros formában. E kötéstípust az 1500-as évektől egészen az 1800-as évekig alkalmazták. A díszítőformák elhelyezése a most restaurált két könyvnél hasonló, mondta, mindkettő ún. vaknyomással készült, azaz nem használtak festést, aranyozást hozzá. A könyvborítón található festés, aranyozás mindig a tulajdonos monogramját vagy a tulajdonba vétel dátumát jelölte meg. A könyvek gerincén díszítést nem alkalmaztak. A kötésbordák (a bordazsinegek) közötti területet üresen hagyták. A bordákat később csontozással simították és erősítették meg. A könyv bőrborítólapjait egy fatáblára dolgozták rá, kialakítva rajta a csatok helyét is. A csatokat általában valamilyen ötvösműhely készítette és vándorkereskedőktől vásárolták a könyvkötők. A most restaurált könyvekből a csatok hiányoztak, helyükre új csatokat készíttetett Nemes L. Ágnes, az Országos Széchényi Könyvtár restaurátorával, Tóth Zsuzsannával, akinek ez a szakterülete régóta.

Az 1685. évben megjelent Biblia erősen megrongálódott az idők folyamán, nagy rovarfertőzést mutattak a lapjai.
A másik Biblián látszott, hogy már korábban restaurálták, mivel egy 20. századi bejegyzéssel ellátott előzéket tettek a könyvbe.

Végezetül a Magyar Nemzeti Levéltár múltjából felelevenítette azt a tragikus eseményt, melynek során 1956-ban súlyos tűz pusztított az épületben, a tüzet három hétig nem tudták egészen lokalizálni. Ennek során három raktárszint pusztult el és sok-sok irat, könyv vált a tűz martalékává. Az oltáshoz vizet használtak, így nemcsak hogy megégtek az iratok, hanem át is nedvesedtek. Ennek nyomán alakult meg az első restauráló műhely 1957-ben, ahol szakszerű gépekkel és technikákkal kezdtek hozzá a megmentett könyv- és iratanyag restaurálásához. Jelenleg az Országos Levéltárban két restaurátorműhely működik már, tájékoztatott.

Az előadás után a restaurált könyveket (amelyek az érseki palota állandó kiállításán kaptak helyet) a hallgatóság megtekinthette. Márfi Gyula érsek úr köszönetét fejezte ki a restaurátornak gondos munkájáért, s szólt a Holt-tengeri tekercsek, a 4. századi Codex Vaticanus és a Codex Sinaiticus, valamint a legrégebbi újszövetségi szentírások jelentőségéről is, rámutatva: a Szent István Társulat által kiadott mai Biblia lényegében megegyezik tartalmában azokkal az írásokkal, amelyek a Krisztus utáni első században (50 és 100 között) íródtak.

Toldi Éva

Fotó: Kövesdi Róka Lajos
« vissza