K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Augusztusi hírmozaik
2018. augusztus 30. - Értékeink-örökségünk
« vissza
megujultkiallitasamartonAronmuzeumban.jpg, Megújult kiállítás a Márton Áron Múzeumban
Megújult kiállítás a Márton Áron Múzeumban
Augusztusi hírmozaik
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Csíkszentdomokoson felavatták a megújult Márton Áron Múzeumot
Csíkszentdomokoson, Márton Áron szülőfalujában augusztus 25-én felavatták a legendás hírű gyulafehérvári római katolikus püspök előtt tisztelgő, felújított múzeumot.
Márton Áron (1896–1980) a Gyulafehérvári (Erdélyi) Római Katolikus Egyházmegye püspöke volt 1939-től 1980-ig. A szülőfaluban a püspök halálának harmincadik évfordulóján nyitották meg a helybéli önkéntesek munkájával létrehívott kiállítóhelyet, amely méltóképpen őrzi a fehér vértanú főpásztor emlékét. A múzeum első terme Márton Áron indulását mutatja be, a második a háborús években való helytállását, a harmadik helyszín a pince, ahol megelevenednek a diktatúra idején börtönévei, megaláztatás, majd a püspökség épületében eltöltött házi őrizet, a jogfosztottság évei.

A múzeum most a felújítás révén a püspökről készült archív román titkosszolgálati feljegyzéseket bemutató résszel bővült, valamint technikai szinten is gazdagodott, digitális és mechanikus interaktív kiállítási elemekkel bővíthette műszaki rendszerét.

A román politikai rendőrség, a Securitate irattárában Márton Áronról maradt fenn a legvaskosabb megfigyelési anyag, összesen mintegy 75 ezer oldalt tesznek ki a róla készült jelentések, hangzott el az ünnepélyes megnyitón. Márton Áront nem tudta megtörni a kommunista hatalom, ő fáradhatatlanul szót emelt a népéért, az elnyomottakért. A 20. századi erdélyi magyar közélet egyik legkiemelkedőbb alakja volt. 1944-ben felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, amiért 1999-ben a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igaza címet adományozta neki. A második világháborút lezáró párizsi béketárgyalások idején az erdélyi magyarság, a székelység önrendelkezésének egyik szószólója volt. A kommunista hatalommal szemben is állást foglalt. 1949-ben letartóztatták, 1951-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd 1955-ben nemzetközi nyomásra szabadon bocsátották. 1956-tól 1967-ig nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspökség épületét, de látogatókat fogadhatott. Püspöksége idején római katolikus egyház nem kötött konkordátumot a román kommunista állammal, és félig legálisan működött.

Márton Áron élete példája és munkássága erőt adhat ma is Erdély magyarságának, hangzott el az eseményt kísérő ünnepi szentmisén, melyet Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrált a szülőfalu templomában.

A Sárközy-kúria kincsei a nagybajomi gyűjteményben

A somogyi kisváros, Nagybajom ékessége a Sárközy-kúria, amely helytörténeti kiállításával várja a látogatókat, a helybéli nagyhírű Sárközy-família és baráti környezete évszázadokon át megőrzött irodalmi, néprajzi értékű kincseivel.

Sárközy István (1759–1845) korának kedvelt személyisége volt. Az irodalom, a kultúra, a művészetek terén is jeleskedett. Nem véletlenül nevezte egykor a múzeumigazgatóként is ismert kaposvári Takáts Gyula író, költő, műfordító „Bajomi Hélikonnak” a Sárközyhez kötődő szellemi kiválóságok körét.

Sárközy István kezdetben hadapródként szolgált, majd gróf Széchényi Ferenc pécsi kerületi biztos 1785. november 23-án aljegyzővé nevezte ki Somogyba. Ezt követően sokféle feladatot látott el. Ellenőr, élelmezési biztos, főadószedő, táblabíró is volt, de 1790-ben a Szent Koronát kísérő vármegyei bandériumnak is tagja lehetett. Később egyre feljebb kerülve a ranglétrán, Somogy vármegye másodalispánja lett..1793-tól haláláig a belső-somogyi református egyházmegye gondnoka. Korának szinte minden jelentősebb személyiségével összeköttetésben állt valamilyen módon. Pálóczi Horváth Ádám író, költő nemcsak a barátja, hanem rokona is volt, és 1797-től 1812-ig ugyancsak Nagybajomban élt. A „niklai remeteként” emlegetett Berzsenyi Dániellel és a nyelvújító Kazinczy Ferenccel szintén jó viszonyt ápolt, és 1798 június végétől 1799 május végéig otthonába fogadta Csokonai Vitéz Mihályt. A „víg poéta” szívesen látott vendég volt a háznál később is. Sárközy nagybajomi kúriájának könyvtárában rendszeresen összegyűltek e neves személyek, s pipafüstbe burkolózva, forró fekete mellett beszélgettek, adomáztak, világmegváltó terveket szőttek. Sárközy somogyi patriótaként korának azon haladó köznemesei közé tartozott, akik megvetették a szellemi tunyaságot, a művelődésben, a kultúrában, az irodalomban fedezték fel a kiemelkedés és kiteljesedés lehetőségét. Több nyelven olvasott, s nemcsak válogatott könyveket gyűjtött híres bibliotékájába, hanem író-költő barátainak kéziratait is. Kedvtelésből verseket és esszéket írt kortársairól, és németből fordított is. Mindezen értékeknek, hagyatékoknak őrzője és prezentálója ma a kúria.

A kúria legősibb része 1699-ből való, míg az utcai szárnyat 1800-ban építtette Sárközy István, aki maga sem gondolta, hogy lakóhelye százkilencven évvel később helytörténeti gyűjteményként fogadja majd az ide betérőket, évente mintegy négy-ötszáz érdeklődőt.

A gyűjteményben látható számos bútor – ágy, éjjeliszekrény – és személyes tárgy még a Sárközyek idejéből való, és több festménymásolat is helyet kapott itt a família jeles tagjairól. Az egyik fali vitrinben Gyergyai Albert hagyatékának néhány darabja tekinthető meg; útlevele, könyvei, iratai, kitüntetései. A Sárközy-dokumentumok között egy Csokonaitól kapott levél másolata, valamint egy rejtjeles könyvecske, amely Pálóczi Horváth Ádám titkos kéziratát őrzi a szabadkőművességről. Két helyiségben régi mázas cserépedények, különféle használati tárgyak, textíliák láthatók. A néprajzi anyag mellett egy heraldikai kollekció is itt kapott helyet. Az egyik szobában világháborús ereklyéket láthat a látogató. Egyházi liturgikus tárgyakat és kellékeket is kiállítottak egy teremben. Jó állapotban őriztek meg egy 1828-ból való Úr asztala terítőt, katolikus és református anyakönyveket, iparos- és kereskedőemlékeket, a település iskolatörténeti relikviáit.

Kiállítás a Székely Nemzeti Múzeum képzőművészeti gyűjteményéből

Panteon címmel nyílt kiállítás a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum képzőművészeti gyűjteményéből augusztus elején a Pesti Vigadóban. A közönség most 77 Székelyföldről érkezett festménnyel, grafikával és szoborral találkozhat, amelyek mind elválaszthatatlan részei az egységes magyar kultúrának.

A mostani tárlat fókuszában az elmúlt száz év áll, az erdélyi alkotóművészet nagymestereivel, köztük Nagy István, Koszta József, Szervátiusz Jenő, Mattis-Teutsch János, Nagy Imre, Gyárfás Jenő, Ziffer Sándor, Baász Imre, Plugor Sándor és Jecza Péter munkáival, s a tárlaton néhány román és szász művész munkái is jelzik a gyűjtemény sokszínűségét.

A 140 éves Székely Nemzeti Múzeum háromezer darabos gyűjteményt őriz, amelynek zöme adományként került az intézménybe, de az utóbbi időben tudatosan, vásárlások útján is gyarapodik az anyag. Itt az ideje a gyűjtemény legjavát megmutatni Budapesten is – fogalmazott a múzeumigazgató. Vargha Mihály a megnyitón, rámutatva: a kiállítással „az igazi erdélyiséget szeretnék felmutatni”.

A tárlat szeptember 30-ig látható a Pesti Vigadó ötödik emeleti kiállítóterében.

Józsa Judit új kiállítása

Augusztus közepén a budapesti belvárosi Nagyboldogasszony főplébánia templomban került sor Józsa Judit kerámia szobrásznő „Mária, a magyarok Boldogasszonya” című kiállításának megnyitására. A tárlat a Józsa Judit Galériában tekinthető meg.
Napjainkban különösen időszerű ez a tárlat, amely nemcsak a kereszténységről, a hitről szól, hanem a gyökerekről, a hagyományokról, a nemzeti identitásról, az értékrendről, a megmaradásról, hangzott el az ünnepségen.

A kiállítást megnyitó Prokopp Mária egyetemi tanár, művészettörténész kiemelte: a látható 14 szoborkompozíciónak csodálatos szerkezete van, mintha zenei harmóniára épülnének fel. A szakrális művészet célja, hogy fölemelje az embert az anyagi világból a látható világon túlra, és Józsa Judit alkotásaiból ez sugárzik. Józsa Judit ezért mintázta meg az Erények sorozatát, a Magyar nagyasszonyok sorozatát is. A mostani kiállítás mindennek betetőzése. A művész tiszta forrásból merítkezik, és világos rendszerben mutatja be az ősi magyar hitvilágot, amelynek kivirágzása a kereszténységben történik meg. A művésznő ezúttal kiállításának a mottóját Sík Sándor Magyarok Nagyasszonya című verséből választotta: „Édesanya, boldog anya/, Virágszülő Szűz Mária/, Világra szült virágodnak/, Ajánlj minket szent Fiadnak.” Mária életét úgy mutatja be, ahogy a Katolikus Egyház a Krisztus-misztérium összefüggéseiben ünnepli a liturgikus év során.

A tárlat a Józsa Judit Galériában (Bp., V. kerület, Városház u. 1.) tekinthető meg, 2019. január 30-ig.

Összeállította: Toldi Éva
« vissza