K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Múzeumi hírmozaik – 2018 június
2018. július 11. - Értékeink-örökségünk
« vissza
amuzeumokEjszakajatarlatainnagyvaradon.jpg, A Múzeumok Éjszakája tárlatain Nagyváradon
A Múzeumok Éjszakája tárlatain Nagyváradon
Múzeumi hírmozaik – 2018 június
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Múzeumok Éjszakája a nagyváradi püspökségen – Xantus Géza erdélyi festőművész kiállítása – Dávid király városa Izraelben – Könyv a Nagy Háború tábori lelkészeiről
Múzeumok Éjszakája a nagyváradi püspökségen

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye idén is bekapcsolódott a romániai Múzeumok Éjszakája-programba, melyet május 19-én rendeztek meg. Az érdeklődők megnézhették a nagyváradi püspöki palota ideiglenesen megnyitott pincéjét, ahol filmvetítések, kiállítások és koncertek várták az érdeklődőket. A Nagyboldogasszony-székesegyházat is több ezren nézték meg a nap folyamán, valamint a kriptát és a kincstárat is meglátogathatták a különböző nemzetiségű vendégek.

Az oldalkarzatokon berendezett, festményeket, liturgikus ruhákat és ötvösművészeti tárgyakat bemutató székesegyházi múzeum huszonhárom év elteltével, 2014 tavaszán újult meg. A rendelkezésre álló kiállítótér szűkössége miatt a püspökség művészeti gyűjteményének csupán egy kisebb, ám igen gondosan és igényesen kiválogatott részét mutatják itt be. Az egykori borpincében egy pannókiállítást lehet megtekinteni, ami bemutatja a Szent László tetteit ábrázoló freskókat; illetve Boldog Bogdánffy Szilárd és Boldog Scheffler János vértanú püspökök életéről vetíttek dokumentumfilmeket. Megtekinthetők továbbá Emődi János helytörténész, régész, műgyűjtő és muzsikus Nagyvárad története szempontjából felbecsülhetetlen értékű, több mint 700 darabot számláló, folyamatosan bővülő mesterjegyes téglagyűjteményének értékes darabjai is.

Xantus Géza erdélyi festőművész kiállítása

„A végtelen felé” címmel nyílt kiállítás Budapesten a Forrás Galériában május elején Xantus Géza erdélyi festőművész alkotásaiból.

A tárlaton sok más mű mellett az Apokalypsis – A négy lovas, Lebegés (képünkön) és Fénysugár című festményeket mutatják be. A művész alkotásai megtalálhatóak Magyarország és Erdély számos templomában, egyházi épületében, többek között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia budapesti kápolnájában, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban, a szatmárnémeti Szent Család-templomban, a csíkszeredai Szent Ágoston-templomban, a kolozsvári Szent István-templomban is. Számos egyéni és csoportos kiállításon mutatta be műveit. Több külföldi kiállításon díjazták.

Xantus Géza 1958-ban született Csíkszeredában. 1995-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szerzett diplomát; 2003-ban a római Academia di Belle Arti festészeti karán mestere Nunzio Solendo volt. Lebegés című magával ragadó festményén a keresztre feszített Krisztust a Feltámadás kapujában a föld és az ég között lebegő helyzetben ábrázolja, a szenvedések után megkönnyebbült mosollyal az arcán.

Dávid király városa Izraelben

Feltehetően a bibliai Dávid király egyik városára bukkantak régészek Izraelben, Jeruzsálem közelében nemrég.

Az ószövetségi források szerint Dávid Kr. e. 10. században uralkodott, a nemrég felfedezett település pedig ekkortájt épülhetett. A lelet valószínűleg újra előtérbe helyezi az arról szóló vitát, hogy Dávid történelmi személynek tekinthető-e, vagy sem. Sok szakértő szerint ugyanis egyfajta Artúr királyhoz hasonló figura lehetett, azaz történelem és mítosz keveréke, amelynek pontos, valódi alapja rég feledésbe merült.

Az ásatás a Sefela nevű területen folyt, amely a Júdeai-hegyvidék és a Földközi-tenger partja közé eső, szelíd domborzatú terület. A feltárást a Bar-Ilan Egyetemen oktató Avraham Faust professzor vezette. A Tel Eton nevű lelőhely egy mesterséges halom, amely a több évezred folyamán egymásra épült, majd lerombolt települések maradványaiból jött létre. Egyes kutatók szerint ez Eglon kánaánita város helyszíne is, amely később az Ószövetség szerint Júda törzséhez tartozott. E törzs fia volt Dávid is.

A régészek által az egyik építmény alapjaiból és padlójából vett minták radiokarbon kormeghatározásának eredményei szerint az épület a bibliai Dávid király korának megfelelő időszakból származik. Egyes kutatók azonban óva intenek attól, hogy ezt feltételezéseik bizonyítékaként kezeljék.

Faust professzor és kollégái arra utaló jeleket is találtak, hogy a régió nagy társadalmi változáson ment keresztül a Kr. e. 10. században. Ezek közé tartozik például a négyszobás házak építése – ez a struktúra az ókori Izrael területén volt elterjedt, máshol azonban igen ritka. A kutatók szerint ez Dávid királyságának messze nyúló befolyását mutathatja. Faust szerint: Huszonöt évvel ezelőttig senki sem kételkedett abban, hogy Dávid király történelmi személy. Az utóbbi huszonöt évben azonban mind történelmi valósága, mind királyságának mérete heves vita tárgyát képezi. A Dávidra utaló legkorábbi régészeti bizonyíték a Tel Dán-sztélé, amely egy, a Kr. e. 9. század végétől a 8. század közepéig tartó korból származó feliratos kő. A feliratai szerint Dávid egy dinasztia alapítója, amelyet Dávid házának, avagy „az Imádott házának” hívtak – ez utóbbi inkább vallási jelentőséggel bíró cím, mint valódi név. Stavrakopoulou kutató szerint azonban a sztélé sem bizonyíték Dávid létezésére, csupán arra, hogy éltek emberek, akik szerint a dinasztia tőle származott.

Azt Faust professzor is elismeri, hogy a Dáviddal való kapcsolat nem régészeti bizonyítékokon, hanem a körülményekből levont következtetéseken alapszik. Mindazonáltal, mivel a régió társadalmi változásai a jelek szerint az északi királyságból indultak ki, ráadásul akkor, amikor Dávid állítólag ott uralkodott, ő „kézenfekvőnek” tartja a kapcsolatot.


Könyv a Nagy Háború tábori lelkészeiről

Az első világháború magyar szempontból talán leghíresebb hadszínterén, a Doberdó-fennsíkon vívott ütközetekről szóló könyvet mutattak be a közelmúltban Debrecenben, a Hajdúdorogi Főegyházmegye székházában.

A Pintér Tamás, Rózsafi János és Stencinger Norbert történészek által összeállított, Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötet 2009-ben jelent meg először, majd 2017-ben, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány gondozásában újra kiadták.

Szerencsés a helyválasztás, hiszen az Egyháznak nagyon fontos szerepe volt a katonák lelkigondozásában, csendül ki a kötetből. A Doberdó-fennsík méltán vált a magyar hadtörténelem emlékhelyévé, a magyar katonai helytállás és hősiesség jelképévé. A fennsík védelmében 1915–1917 között tizenkét ütközet zajlott. Az itt küzdő magyar katonák harcai nyomán vált a magyar történelemben Doberdó szomorú emlékű, szimbolikus jelentőségű fogalommá. Ezt örökíti meg a kötet, mely a három szerző átfogó, éveken át tartó kutatómunkájának eredményeként született meg.

A kötet a Doberdónál folyó csaták főszereplő alakulatait és azok küzdelmeit mutatja be. Kiemelik a szerzők, hogy mivel az Osztrák–Magyar Monarchiában jobbára római katolikus hívők éltek, ezért a katolikus tábori püspök volt az egyházi joghatóság a harcoló sereg fölött. Csapatonként két tábori lelkész szolgált: az egyik mindig katolikus volt, a másik pedig olyan felekezetű, melyből a legtöbb hívő szolgált az adott alakulatnál. Mivel a felszentelt papok mentesültek a kötelező sorkatonaság alól, a tábori lelkészek önkéntes alapon viselték gondját a hazájukat védőknek. A harctéren celebrált szentmiséknek fontos eleme volt a general absolutio, vagyis az általános feloldozás. Mivel a katonákat nagyon foglalkoztatta, mi lesz, ha bűnök terhe alatt halnak meg, közösségi gyónás keretében kaptak feloldozást. (Ezt a mai napig alkalmazzák rendkívüli helyzetben.) A miséket mindig megszentelt helyen kellett tartani, amit úgy lehetett kivitelezni, hogy a tábori lelkészek egy kis „mobil-kápolnával” voltak felszerelve. Ehhez tartozott egy megszentelt kő is, amire felállítva a tábori oltárt, kezdődhetett a mise. A tábori lelkészek egyik legnagyobb és legszomorúbb kihívása a temetés volt. Amikor a Doberdó-fennsíkon elkezdődtek harcok, nem számítottak hosszan elnyúló csatákra. Mindenhova temettek, ahol a sziklás talaj engedte, aztán később kénytelenek voltak már a polgári temetőkbe is hantolni, majd katonatemetőket kialakítani.

Összeállította: Toldi Éva

Források: Múlt-kor portál, Hajdúdorogi Főegyházmegye, Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye honlapja, Magyar Kurír
« vissza