K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
A Hegy – mozaikképek Márton Áron életéből
2018. május 22. - Értékeink-örökségünk
« vissza
nagyzoltanmartonAron-dvdret_1.jpg, Nagy Zoltán Márton Áron - DVD
Nagy Zoltán Márton Áron - DVD
A Hegy – mozaikképek Márton Áron életéből
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Nagy Zoltán rendhagyó szerkesztésű dvd-jéről
Erdélyben, a Márton Áron-emlékév csíkszeredai ünnepélyes megnyitóján, 2016-ban mutatták be először A Hegy – mozaikképek Márton Áron életéből című három részes dvd-t, Nagy Zoltán székelyudvarhelyi mérnök, hittanár, reprezentatív, rendkívül értékes filmes trilógiáját a hitvalló főpásztor születésének 120., püspökké szentelésének 77. évfordulója alkalmából.
A kiadvány a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület gondozásában jelent meg, s megrendítő erővel mutatja be vallomásos interjúk, tárgyi, írásos dokumentumok, archív fényképek, korabeli hangfelvételek, paptestvérek, barátok, tisztelők, családtagok emlékidézései révén a meghurcolt erdélyi püspök életét, munkásságát, börtönéveit, s idézi meg missziós útjait.

Mint az a lemeztrióhoz kapcsolt szöveges ismertetőből kiderül, a Márton Áron életét kutató hittanár mintegy negyedszázados gyűjtéséből állította össze, szerkesztette egybe az öt és fél órás időtartamú dvd-t, amely 105 (3-11 perces) filmkockából áll, s benne 47 interjúalany emlékezik a püspökre. (A filmben megszólaltatottak közül azóta többen eltávoztak a minden élők útján, így emlékezéseik történelmi-egyháztörténeti forrásértékű ritkaságnak számítanak ma már.) A kiadvány összeállításában, tartalmi, tematikai munkálataiban a Láziban élő Virt László szociológus, Márton Áron életének legelismertebb magyarországi szakértője, monográfusa segítette Nagy Zoltán munkáját tanácsadóként, lektorként. A filmkockákon megelevenedik a 20. század háborúkkal terhes történelme is, a pusztító diktatúrák (fasizmus, kommunizmus) időszaka, s benne a közép- és kelet-európai keresztény egyházak erőt és hitet próbáló küzdelme a krisztusi úton való megmaradás harcában, de alkalmankénti gyengesége, megingása, elbukása is. S mindezek mögött kimagaslik Márton Áron hitvalló személyisége, lelkisége, az igazság melletti bátor és egyenes kiállása, ahogy a reményt imádságos bíztatásával fenn tudta tartani a rábízott közösségekben gondoskodó szeretetével. A film rámutat arra is, hogy helytállásával hatással tudott lenni nemegyszer ellenfelei, ellenségei táborára is.

A csíkszeredai 2016-os bemutató óta a Kárpát-medence számos magyar közösségében (több mint 70 helyszínen) megfordult Nagy Zoltán, s tartott előadást az Erdély-szerte ma is szentként tisztelt főpásztorról, mutatott be filmjéből egy-egy válogatást, hogy ez által is támogassa a püspök folyamatban lévő boldoggá avatását, valamint követhető példát állítson korunk szekularizálódó magyarsága elé. Missziós körútja során előadást tartott többek között a magyarországi Parlament Márton Áron-emlékülésén, de eljutott filmjével Augsburgba is, valamint a közelmúltban a brüsszeli magyarok közösségébe. Munkássága elismeréseként Orbán Balázs-díjjal tüntették ki.

A dvd első része a megszólítottakon keresztül és az írásos hagyaték alapján végigkíséri Márton Áron (1896 – 1980) életútját gyermekkorától iskolaévein, pappá, majd püspökké szentelésén, emlékezetes bérmakörútjain, börtönévein át a háziőrizetben eltöltött időszakban végzett helytálló munkálkodásáig. A második rész a kényszerű palotafogság feloldásával indít, megidézi egykori tanítványai, munkatársai, paptestvérei, látogatói emlékezései révén a Ceausescu-érában állandó megfigyelések közepette, lehallgató készülékek rejtett „társaságában” végzett főpásztori munkáját, a harmadik lemez pedig a megfáradt, a beteg püspök életútjának záró szakaszát mutatja be, s azt az örökséget, amelyet munkásságával hagyott az utódokra, az utókorra.

A film címét – A Hegy… – magyarázza Márton Áron püspök kemény, hegyként való helytállása a történelem viharaiban. Magát ugyan a főpásztor egyházkormányzói beiktatásakor „a Hegy lábánál nőtt domb”-ként emlegette, hasonlítva tisztét elődje, Majláth Gusztáv püspök hitvalló szolgálatához, mégis az utókor őt Erdély sorstörténetében Hegynek tekinti, akit a börtön, a háziőrizet fojtottsága sem tört meg, akit hithűsége, küldetése mindig sziklaszilárdan megtartott a krisztusi úton, nyáját pásztorolva. Nagy Zoltán Cser László jezsuita költő szavait idézi ezzel kapcsolatban a film prológusában: „A hegy mindig egy helyben áll, a hegy mindig mozdulatlan, a hegy mindig magas, a hegy mindig a földön áll, a hegy mindig az égbe meríti arcát. A hegy törhetetlen, iszonyúan erős, a viharnak nevet és port dob a szélvész szemébe. A hegy erős szikla és széttöri azt, aki szét akarja törni őt. A hegy olyan, mint a szeretet; szigorú szikla és puha talaj, mintha nem is volna rajta, mégis adakozó és termőfölddel súlyosítja magát, hogy szíve körül zöld erdők létezhessenek és erdeiben szelíd őzek szaladhassanak. Tőr van a szívében, hogy kibuggyanó, habos, tiszta forrásvizében fürödhessenek a felhők, ihassanak az őzek és az erdő madarai még nagyobb kedvvel énekeljenek a forrás tiszta, gyermeki kacagásától…”

Márton Áron húga, a 91 éves + Anna néni jóvoltából hallhatunk a fiatalemberként frontra kerülő Márton Áronról, akit a kötelező katonai szolgálat már a teológiáról szólított el az első világháborúba, ahol két ízben is megsebesült, s ahonnan hadnagyi rangban tért vissza. Majd megható képkockákon és írásos emlékfoszlányokon keresztül ismerkedünk meg papi elhívásának történetével. Egy nyári cséplés munkálatai során az apa és fia meghitt beszélgetéséből értesülünk erről. Az édesapa fia bejelentése után csak annyit kért gyermekétől: Olyan pap legyen, aki nem hoz szégyent a családra, aki mindig a nép mellett áll, nem hagyja el övéit, nem menekül el a nehézségek elől, lelkipásztori szolgálatával mellettük áll alkalmas és alkalmatlan időkben is.
A továbbiakban a filmfolyam jelentősebb, a nézőt talán leginkább megérintő, megszólító részleteiből válogatok epizódokat.

Az 1924. július 6-ai pappá szenteléséről egy eredeti film kópiáiból láthatunk részleteket. Első kápláni, gyergyóditrói állomáshelyén végzett szolgálatáról pedig Molnár Melinda újságíró, a helyi levéltári anyag, a Historia domus jó ismerője tájékoztat. A fiatal pap nagy lélekkel fogott hozzá, hogy a háború okozta erkölcsi hanyatlást megállítsa, és új erőt öntsön a sokat szenvedett emberekbe. A település egykori plébánosa, + Lukács József naplószerű visszatekintésében így írt róla: Jött a fiatal sas, hogy kipróbálja szárnyait.

A filmfolyam nyomon kíséri további állomáshelyeit, pásztori kiteljesedését Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen át Gyulafehérváron - ahol + Majláth Gusztáv püspök megbízásával püspöki könyvtáros és lelvéltáros lett –, illetve Kolozsváron egyetemi lelkészként. Szónoki képességével már ekkor magára vonta egyház és világ figyelmét.

Korabeli sajtódokumentumokból értesülünk arról, hogy 1938 decemberében „a Kisjézus legszebb ajándékaként” Márton Áront nevezték ki püspöknek. „Ezzel megvalósult százezrek óhaja: Székelyföld székely püspököt kapott” – olvashatók a beszámolókban. Borbély Gábor atya felveti: Bár Márton Áron neve abban az időben már fogalom volt Erdélyben, de hogy belőle püspök lesz, azt csak a Szentlélek tudhatta. Mert csak a Szentlélek kegyelmének tudható be, hogy a székelyföldi hagyománytól eltérően – miszerint a nagyobb fiúgyermek az édesapja keresztnevét kapja – a püspök édesapja mégis az Áron nevet adta fiának. „Így találkozhatott a püspök úr neve azzal a hivatással, amit be kellett töltenie.”

A szerkesztő felidézi Márton Áronnak a püspökké szentelés után a plébánián elhangzott emlékezetes ígéretét is: „Ha az Úristen azt akarta, hogy ezt a nehéz terhet én vegyem a vállamra, mától kezdve zúgolódás nélkül hordozom azt, lelkiismeretesen engedelmeskedem ennek az isteni parancsnak. A gondok elől nem futok meg, amit Isten keresztként a vállamra rakott, ha vérző térdekkel is, vinni akarom, vinni fogom. Kérem paptársaimat, kövessenek engem a golgotás úton.” S mindez egybevág püspöki jelmondatával is: Non recuso laborem. Mivel a latin labor szó kettős jelentésű, ezért fordíthatjuk úgy is Tamás József püspök szerint, hogy: „Nem vonakodom a munkától és a szenvedéstől”. S Áron főpap valóban, nemcsak a munkát, a szenvedést is elfogadta.

Gazdag fénykép- és archív sajtóanyag, valamint dr. Ozsváth Judit történész kutatásai révén betekinthetünk Márton Áronnak az iskolai nevelés és a népnevelés terén kifejtett tevékenységébe. Egy 1943-as interjúból felidéződik a püspöknek egy beszéde, amelyben hangot adott köszönetének a fizikai munkások, bányászok áldozatvállalásáért, felajánlásaiért az egyházi tanintézmények fenntartásában. Felidéződik az Erdélyi Iskola című oktatásügyi és népnevelő folyóirat, mely 1933-44 között a püspök és György Lajos lapszerkesztésében jelent meg. Márton Áron ekkor missziós útjai során előadásokat tartott szociális, világnézeti kérdésekről fiataloknak. Elsősorban olyan településeken, ahol a kommunizmus már elkezdte aknamunkáját. Főként a családi nevelés fontosságát hangsúlyozta. Vétkesnek ítélte mindazon természettudományos irányzatokat, melyek az ember isteni származását tagadják, amelyek az eredendő bűn létezését tagadó bölcseletet és pedagógiát hirdetnek, s azokat az államokat, amelyek törvényeikkel egymás után lazították meg a legnagyobb erkölcsi kötelékeket. Hibáztatta a képmutató társadalmat, mely az államok keresztényellenes törvényeit megtapsolta és elfogadta, s azokat az egyháziakat, akik a mindenkori hatalom előtt szolgai módon meghajoltak. Mindezeknek a következménye a társadalomban tapasztalható elpogányosodás, mutatott rá: „Amilyen mértékben fordult el az ember Istentől, olyan mértékben tompult el a lelkiismerete”. (Érezhetjük szavainak súlyát, aktualitását napjainkban is!)
A püspök keresztény közéletiségének bizonyítéka (ismét korabeli lapok tudósításai alapján) az 1944. évi májusi papszentelés alkalmával a kolozsvári Szent Mihály templom szószékéről elmondott tiltakozása a jelenlevő városi vezetőség előtt a zsidók elhurcolása ellen, majd 1948-ban a testvéregyház, az erdélyi görögkatolikus egyház megsemmisítése, iskoláik bezáratása, az egyházi vagyon elkobzása ellen.

A ’40-es évek végén, az egyre radikálisabb kommunista hatalmi átrendeződés nyomán a püspök valóságos diadalmenethez hasonlító bérmaútjai a hatósági szervek figyelmét is egyre inkább felkeltették. Ezeken az eseményeken politikai tisztek tűntek fel rendszeresen, de a papok és a hívek olyan sorfalat álltak a püspök mellett, hogy senki sem tudott a közelébe kerülni. Sofőrei, a székelyudvarhelyi Sztojka-testvérek az akkor szokásos autó-lefoglalások és feltartóztatások tapasztalataiból okulva két autót is készenlétben tartottak általában, hogy ki tudják menekíteni az esetleges csapdából őt az elfogatására érkezett államrendészetiek elől. Minderről Ferencz Béla Ervin OFM atya, és a sofőr, Sztojka Ferenc emlékezik a filmben. 1949 júniusában azonban egy Bukarestbe tervezett útja során Márton Áront letartóztatták, s ezzel megkezdődött hosszú meghurcoltatása, előbb a vizsgálati fogságban, majd egy kirakatper után életfogytiglani kényszermunkára és a polgári jogoktól 10 évre eltiltva különböző börtönökben folytatódott. A börtönévekről Boros Béla temesvári címzetes érsek és Erőss Lajos egykori püspöki irodaigazgató emlékezik Nagy Zoltán mikrofonja előtt.

Márton Áron 1955-ös váratlan szabadon bocsátását több szempontból is megvilágítja a film. Tisztázza, hogy semmiféle feltételt nem fogadott el kiszabadulása fejében a főpásztor. Ugyanakkor rámutat arra is, hogy bár szabadulását hivatalosan nem kötik feltételekhez a rendszer urai, valójában mégis arra gondoltak, hogy a püspököt eszközként tudják használni, hogy papjait a békepapság kötelékébe irányítsa, hiszen sokan ellenálltak e törekvésnek. Márton Áron valóban rendet teremt kiszabadulása után az egyházban, de éppen ellenkezőleg, mint ahogy azt a kommunista akarat szerette volna. Gyulafehérvárra visszatérve új lendületet vett a hitélet, újra megindult a teológiai képzés, s elrendelte, hogy mindenki, aki részt vett az állami irányítású mozgalmakban, tartson lelkigyakorlatot, s kijelölte az atyákat, akik a kollaboránsokat feloldozhatják. Mindenkinek megbocsátott, s ezzel kihúzta a békepapság méregfogát. Ezen intézkedései példaértékűek voltak, illetve lehettek volna a szocialista szektor más államaiban is.

A szabadon bocsátott püspök egyházlátogatásaira, újra fellendülő, tömegeket vonzó bérmakörútjaira válaszként az akkor már a legfelső vezető körökhöz tartozó Ceausescu, a későbbi diktátor azzal a javaslattal fordult Georghiu-Des pártfőtitkárhoz, hogy vessék ismét börtönbe őt, mert felforgatja a rendet, s a népet a rendszer ellen hangolja. Végül erre nem került sor, de 1957 nyarától börtön helyett háziőrizetben folytathatta egyházmegyéje vezetését, a határozatlan időre szóló rendelet palotájába és székesegyházába „zárta” a főpapot bő tíz évre. Egykori kispapjai szeretettel emlékeznek arra az időre, amikor ők mentek át a palotába a püspök óráira, mivel ő nem mehetett át hozzájuk a szemináriumba.

Palotafogsága idején ugyan nem érték nyílt támadások, de lehallgató készülékeken keresztül figyelték minden lépését, beszélgetését. A film felidézi emlékezetes papszentelési miséin tartott prédikációit is, melyekben felhívta a jövendő papjait: „Isten országa kísértések, megpróbáltatások, nehézségek között épül. Mindig fenyegeti kívülről a gonosz, belülről az emberi gyarlóság. És nektek vigyáznotok kell, nehogy báránybőrben farkasok furakodjanak be, és megzavarják a közösség életét. A feladat, kedves fiaim nehéz, de a szeretet találékony, mindig megmondja, hogy mit kell és mit lehet tenni.”

A második rész a palotafogság feloldásának körülményeivel ismerteti meg a nézőt, kiemelve ebben Franz König bécsi bíborosnak a romániai pátriárkánál tett látogatásának a szerepét. Ekkor ugyanis a bíboros bejelentette, hogy szeretne találkozni az ország egyetlen katolikus megyéspüspökével is. Márton Áron élve az alkalommal, kikötötte, csak úgy lesz hajlandó részt venni a találkozón, ha feltétel nélkül feloldják a háziőrizet alól, ha cenzúra nélkül érintkezhet a Szentszékkel, külfölddel, a papokkal és a hívekkel, körleveleket adhat ki cenzúra nélkül, biztosítják a hitoktatás szabadságát és az ordináriusi iuris dictiót a kormány nem korlátozza. A hatóságok megígérték a feltételek teljesítését azzal a kiegészítéssel, ha a püspök nem politizál. König bíboros csodálkozott e helyzeten. Számos újsághír, fénykép maradt fenn e látogatásról, és az egy év múlva Ceausescu által kezdeményezett különböző egyházak vezetői között megrendezett közös találkozóról, mellyel a diktátor a külföld előtt akarta igazolni függetlenségi politikáját.
Színesíti a püspökről fennmaradt emlékképeket Kányádi Sándor költő megható története arról, amikor Márton Áron összeeskette őt feleségével egyházilag is – házasságuk delén – Gyulafehérváron a püspöki palota házikápolnájában. Megidézi a film továbbá a püspök 1970-71-es és 74-es római útjait, ahol az Örök Város élő vértanúként fogadta őt. A pápától az idős főpap egyházvezetői felmentését szerette volna kérni immár, de helyette segédpüspököt kapott ekkor még csak munkája könnyítéséhez. Az előírt 75 éven túl még kilenc évig kellett hordoznia a püspökség terhét.
Képek és hangfelvétel örökítette meg Márton Áron 1976-os utolsó papszentelésén mondott szentbeszédét, melynek központi üzenete volt a felszentelendőkhöz: „Szent hivatalunkkal járó kötelékek teljesítésétől nem riaszthat vissza sem börtön, sem emberi tekintetek. Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség.”

„Erdélyben láttam, hogy más, sokkal hitelesebb a katolikus egyház, mint Magyarországon” – vallja Virt László szociológus, aki az 1970-es évekbeli erdélyi zarándokútjai során találkozott ottani katolikus papokkal. 1979-ben Gyulafehérváron is járt, akkor a püspök már nagyon beteg volt, már nem találkozhatott vele, de a temetésén jelen lehetett. Márton Áronnak sikerült megőriznie az egyház függetlenségét és lelkipásztori autonómiáját: „szenvedéssel teljes életével tanúságot tett arról, hogy a fenyő inkább kettétörik, de meg nem hajlik a vihar előtt”.

A dvd-sorozat harmadik részében Kacsó Júlia szociális testvér, a püspök utolsó napjainak ápolója vall az Örök Hazába költözni készülő főpásztorról, aki türelemmel viselte sokszor gyötrelmes betegségeit, haláltusáját. Halálos ágyánál ő fogta le a szemét 1980. szeptember 29-én, Szent Mihály napján.

Bács Lajos zeneszerző, karmester is többször hallgathatta Márton Áront, találkozhatott vele. Emlékére misét írt. Tőle származik az eddig egyetlen mozgófilm-részlet is a püspökről, amelyet 1968-as bérmakörútján Bikszádon kezdetleges filmfelvevő felszerelésével készített a szertartáson.

A záró emlékezések sorában megszólaltaja Nagy Zoltán Denisa Bodenau román történészt is, aki a Márton Áronnal kapcsolatos 1938 és 1980 közötti titkosszolgálati dokumentumok kutatója. Beszámolójából kiderül, hogy a titkosszolgálatok már jóval a Román Kommunista Párt 1947-es teljhatalomra jutása előtt figyeltek a püspökre. Ő volt a legmegfigyeltebb személyiség a román diktatúra idején, róla készült a legtöbb jelentés, 70 ezer A4-es méretű legépelt szöveg maradt fenn róla. A Szekuritáté informátorai is segítették e munkát, fűzte hozzá a történész, s közöttük voltak a püspökség körében dolgozó papok, továbbá a Teológiai Intézet és a Kántoriskola tanáraiból, hallgatóiból beszervezettek is, valamint a Kultuszminisztérium és Vallásügyi Osztály alkalmazottai, nem Gyulafehérváron élő papok, szerzetesek, esperesek, sőt ordináriusok, laikusok is (pl. a püspökség jogtanácsosa, vagy a püspök úr egyik orvosa).

A film epilógusában a püspök gondolataiból szerepel egy reprezentatív válogatás, mely alatt + Lukácsovits Magda festőművésznő biblikus témájú festményeiből láthatunk részleteket.

A püspökkel kapcsolatos gyűjteménye ma is folyamatosan gyarapodik, mondta el nemrég Nagy Zoltán veszprémi és várpalotai filmbemutatóján, s már készül a negyedik dvd is folytatásaként. A Gyulafehérvári Érsekségnek felajánlotta a dvd-trió összes bevételét, hogy azt Márton Áron boldoggá avatási procedúrájának támogatására fordítsák.

Toldi Éva
« vissza