K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Magyar–Lengyel Barátság Hete – Veszprém, 2018. március 19‒25.
2018. március 26. - Értékeink-örökségünk
« vissza
jurbanska01.jpg, Joanna Urbańska a Lengyel Kulturális Intézet igazgatója megnyitója
Joanna Urbańska a Lengyel Kulturális Intézet igazgatója megnyitója
Magyar–Lengyel Barátság Hete – Veszprém, 2018. március 19‒25.
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Embermentők – a lengyel, a magyar, a zsidó nemzet hősei
– Kiállítások a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben
A II. világháborúban zsidókat mentő lengyelek nemzeti emléknapja és az 1943. évi varsói gettófelkelés 75. évfordulója, a Veszprémben rendezett Magyar‒Lengyel Barátság Hete alkalmából a veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény 2018. március 18-án a budapesti Lengyel Intézet két kiállítását nyitotta meg a Szent Imre piarista és helyőrségi templomban. A Sławik és Antall – A lengyel, a magyar és a zsidó nemzet hősei című kiállítás Henryk Sławik, a Lengyel Polgári Bizottság vezetője és id. Antall József menekültügyi kormánybiztos áldozatos munkájába nyújt betekintést. Henryk Slawik és id. Antall József 1939 őszétől együtt becslések szerint több mint 30 000 lengyel menekült, ezen belül 5000 zsidó ember életét mentette meg.

Több lengyelországi bemutató után első alkalommal Magyarországon itt, Veszprémben látható a budapesti Lengyel Intézet és a Nemzeti Emlékezet Intézete – a Lengyel Nemzet Elleni Bűncselekményeket Feltáró Bizottság ŻEGOTA: ZSIDÓKAT SEGÍTŐ TANÁCS című kiállítása. A „Żegota” fedőnevű Zsidókat Segítő Tanács a földalatti lengyel állam kormányképviselete mellett működő titkos szervezet volt. A második világháború alatt a német megszállóknak kiszolgáltatott zsidó emberek mentésére alakult. A földalatti szervezet tagjai életük kockáztatásával mentettek meg több ezer személyt. A kiállítás a Lengyel Köztársaság Külügyminisztériuma megbízásából készült.

2018 a lengyel Szejm határozata szerint a lengyel függetlenség visszaszerzése 100. évfordulójának emlékéve. Lengyelország az első világháború végén, 1918 novemberében, 123 éves feldaraboltság után visszanyerte függetlenségét és újra önálló, független, szabad ország lett, az egyik legnagyobb lengyel nemzeti hős, Józef Piłsudski marsall vezetésével. „1918. november 11-én valóra vált számos lengyel nemzedék álma – újjászületett a lengyel állam. Lengyelország felosztása és 123 évnyi rabszolgaság, ruszifikáció és germanizáció után, a nagy felkelések után a szabad Lengyelország visszakerült a világ térképére” – olvasható a Szejm határozatában.

Az ünnepi eseményen, amelyre a barátsági hét nyitányának előestéjén került sor, megjelent Joanna Urbańska, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója, valamint Grzegorz Łubczyk, a Lengyel Köztársaság volt budapesti nagykövete, író, publicista, dokumentumfilm rendező is, a Sławik és Antall című kiállítás rendezője Varsóból, akinek Az élet peremén című 2014-ben készült dokumentumfilmjét is láthatták a bemutatók után az ünnepi alkalomra egybegyűltek.

A tárlatok házigazdája, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény nevében Udvarhelyi Erzsébet igazgatónő köszöntötte a vendégeket, kiemelve, hogy Veszprémben a lengyel–magyar barátság története egészen a 11. századig nyúlik vissza. A város a legenda szerint ugyanis II. Mesko lengyel király fiáról, Beszprém hercegről kapta a nevét. Továbbá Károly Róbert első felesége, a sziléziai származású Piast-házbeli Mária hercegnő fivére, Meskó 1334 és 1344 között veszprémi püspök volt. Ezen kívül tudjuk, fűzte hozzá, hogy a lengyel Piast- és Jagello-dinasztia több magyar királynét adott a Magyar Királyságnak. Fontos megemlíteni, emelte ki, hogy 1926-ban Veszprémben szentelték pappá Varga Béla katolikus papot, későbbi pápai prelátust, aki az 1946. évi országgyűlés elnöke volt és a II. világháború során balatonboglári plébánosként a lengyel menekültek támogatójaként a fiatalok számára gimnáziumot szervezett. A magyar‒lengyel barátság napjának története 2006-ig nyúlik vissza, amikor Lech Kaczynski lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnök aláírta a Győri Nyilatkozatot, amelyben március 23-át a magyar‒lengyel barátság napjának nyilvánították.

A kiállításokról szólva a Gyűjtemény vezetője elmondta: mindkettő a hitleri Németország Lengyelország elleni lerohanásának időszakában a lengyel menekülteket befogadó Magyarország 1939‒1944 közötti menekültügyi politikájába, a menekültek sorshelyzetébe és a zsidómentés történetébe nyújt betekintést. Ezen időszakban kb. 30 ezer lengyel menekült (köztük 5 ezer zsidó származású) érkezett Magyarországra. A menekültek befogadását, elhelyezését Henryk Sławik, a lengyel Polgári Bizottság vezetője és id. Antall József menekültügyi kormánybiztos szervezték meg.

Ünnepélyes megnyitójában Márfi Gyula veszprémi érsek az Európát a 20. században végigsöprő ordas eszmék, a náci és kommunista holokauszt összevetése kapcsán rámutatott: mindkettő (a náci fajelmélet és a kommunista osztályelmélet) azonos súlyú, pusztító erejű volt az emberiség történetében. Mégis, míg a náci holokausztról kötelező megemlékezni, a kommunista holokausztról manapság alig esik szó, mondta. A magyar kormány kezdeményezte, hogy ne csak a horogkereszt, hanem a vörös csillag is tiltott hatalmi jelvénynek minősüljön, de a strasbourgi bíróság ehhez nem járult hozzá, nem engedélyezte. Majd hozzáfűzte: napjainkban pedig egy harmadik holokauszt, a keresztények elleni iszlám holokauszt pusztít a földtekén, ahol minden negyedik percben az iszlám valláselmélet jegyében ölnek meg egy keresztényt – erről viszont még beszélni sem szabad. Sőt, idestova oda jutunk el ma már, hogy keresztény menekülteket nem fogadhatunk be, mert ezzel sértenénk az üldözőiket, s keresztény mártírokat nem ünnepelhetünk meg, mert ezzel, úgymond, sértenénk a gyilkosok érzékenységét. Igen aktuális és egyben bíztató most e kiállítások megrendezése hazánkban, városunkban, emelte ki, hiszen azt jelzi, hogy lengyelek és magyarok (illetve a V4-ek) összefogtak és összefognak ma is az ordas eszmék térhódítása ellen, zárta gondolatait a Főpásztor.

A város nevében Veszprém alpolgármestere, Némedi Lajos szólt az egybegyűltekhez, idézve a bölcs közmondást: „Bajban ismerszik meg az igaz barát”. Évszázadokon keresztül számos alkalommal adtunk egymásnak újra és újra bizonyságot arról, hogy a magyar és a lengyel nép, a magyar és a lengyel közélet szereplői egyénileg és testületileg, magánemberként és a hivatalos politika szintjén példás módon kiálltak egymásért, bajban és szükségben kölcsönösen számíthattak egymásra. Utalt a két nép egymás melletti helytállására az 1848/49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben többek között, megemlítve Bem tábornok szerepét, akit „apóként” zárt szívébe és őriz emlékezetében szeretettel a magyar nép. A most megnyíló kiállítások, tette hozzá, a történelemnek egy olyan korszakába adnak bepillantást, amelyben mi, magyarok nyújthattunk segítő kezet lengyel barátainknak. Majd hozzáfűzte még, hogy a tárlaton megelevenedő történetek asszociatív kapcsolatban állnak Húsvét üzenetével. Fogalmazhatnánk úgy is, vélte, hogy a kiállításban 70 év és 2000 év üzenete találkozik.

Végül Joanna Urbańska szólt a megnyitó résztvevőihez, egy evangéliumi idézettel indítva méltatását: „Nincs nagyobb szeretete senkinek annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13.). Az önfeláldozás nemes példái végigvonulnak a lengyel és magyar nép történelmén, az embermentésben megnyilvánuló szolidaritásban, mondta. De ezúttal még ennél is többről volt szó a lengyel menekülteket befogadó, helyzetüket-életterüket szervezők esetében, mutatott rá, hiszen akikről a tárlatok megemlékeznek, nemcsak a saját életüket kockáztatták, hanem azokét is, akiket legjobban szerettek: gyermekeikét, szüleikét, testvéreikét. Heroizmusuk előtt fejet hajthatunk mélyen, elgondolkodva önfeláldozásuk misztériumán. A német megszállás alatt lévő Lengyelországban ugyanis halálbüntetés járt a zsidóknak nyújtott bárminemű segítségért. A németek nyilvános és tömeges, családos kivégzéseket hajtottak végre, barbár módon kínozták és gyilkolták a zsidómentőket. Példaként hozta fel a jelenleg boldoggá avatására váró, zsidókat mentő Ulma családot. Az embermentők számára ugyanakkor az áldozat természetes volt, keresztény kötelességüknek tartották. Nem vártak érte semmilyen jutalmat, nem kérkedtek hősiességükkel, és ha túlélték a háborút, általában eszükbe sem jutott igényelni a „Világ Igaza” címet. Mégis, a lengyelek az első helyen szerepelnek a Yad Vashem statisztikájában 6706 kitüntetéssel. Ez a szám azonban a lengyel zsidómentőknek csupán szerény töredéke – foglalta össze gondolatait a Lengyel Intézet igazgatónője.

A kiállításmegnyitók után a Veszprémi Érsekség Gizella-termében Grzegorz Łubczyk, a Lengyel Köztársaság volt budapesti nagykövete, író, filmrendező dokumentumfilmjét láthattuk, melynek bevezetőjében a filmrendező elmondta többek között, hogy a magyar‒lengyel barátság és szolidaritás talán legszebb, legmélyebb példája volt a lengyel menekültek befogadása Magyarországon 1939-ben. Kiemelte Teleki Pál miniszterelnök érdemeit, aki rendelkező intézkedéseivel, szolidaritásával beírta nevét a lengyel történelembe is. Továbbá méltatta Varga Béla balatonboglári plébános áldozatos segítő tevékenységét, illetve Horthy Miklós kormányzó jóindulatát, akinek engedélye nélkül a menekültek befogadása, elhelyezése nem történhetett volna meg.

A kiállításon Szalai Lajos plébános és Markó Lajosné helytörténész jóvoltából a püski Szent György-plébánia gyűjteményéből egy lengyel miseruha is látható. A Püskin élő lengyel menekültek 1941. augusztus 15-én egy, a częstochowai Fekete Madonna hímzett képével díszített miseruhát ajándékoztak a püski plébániának. A két kiállítást a Magyar‒Lengyel Barátság Hete alkalmából Veszprémben tárgyaló Áder János köztársasági elnök és Andrzej Duda lengyel államfő is megtekintette.

A Magyar‒Lengyel Barátság Hete alkalmából újra látható a 2014-ben II. János Pál pápa és XXIII. János pápa szentté avatására a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény által rendezett Történelmet írtak – II. János Pál és XXIII. János pápa az életszentség útján című kiállítás is az intézmény központi épületében. E tárlaton Közép-Európa legnagyobb fotóarchívuma, az MTI/MTVA, illetve Piotr Jantos krakkói és Szirányi Imre veszprémi fotóművész gyűjteményéből látható válogatás.

A kiállítások 2018. április 12-ig, hétfő kivételével minden nap 10–17 óráig látogathatók.

Toldi Éva
« vissza