K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Árpád-házi Szent Margit jubileumán
2018. február 6. - Értékeink-örökségünk
« vissza
aveszrpemiszentmargittemplomoltarkepe.jpg, A veszrpémi Szent Margit templom oltárképe
A veszrpémi Szent Margit templom oltárképe
Árpád-házi Szent Margit jubileumán
^ További képekért
kattintson a fotóra!


A második honlapítóként tisztelt IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő leányaként született Árpád-házi Szent Margit (1242–1270) – Szent Kinga, Boldog Jolán és Boldog Konstancia testvére – az engesztelés, az önfegyelmezés és a keresztény szeretet példaképeként vonult be a magyar egyháztörténelembe. Idei emléknapján, január 18-án szentté avatásának 75. évfordulójára is emlékezett a magyar egyház.
Ráskai Lea kódexmásoló apácának (a latin nyelvű Marcellus-legenda alapján készült) feljegyzéseiből tudjuk, hogy szülei a tatárok elől való menekülés viharában a dalmáciai Klissza várában, születése pillanatában (1242-ben) Istennek ajánlották őt, Magyarország megmentéséért. A vész múltával ígéretüknek eleget téve leányukat három éves korában előbb a veszprémi domonkosok Szent Katalinról elnevezett zárdájába adták, majd kolostort építettek számára Budán, a Nyulak szigetén (mely a királylányról kapta később a Margit nevet). Margit nagy engesztelő, nagy önmegtartóztató volt, s nagy böjtölő, rengeteget imádkozó. A világi javakat távol tartotta magától. S mikor a társai rájöttek, hogy ő királyi családból származik, elsírta magát. Nem szerette volna, hogy őt többnek, nagyobbnak lássák, mint amilyen. Nem akart királylányhoz méltó módon élni, a legalacsonyabb rendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte, sanyargatta testét és élénken tiltakozott, mikor később szülei fogadalma alól pápai felmentést kértek számára, hogy politikailag hasznos házasságokba léphessen. Visszautasította II. Ottokár cseh, és Anjou Károly szicíliai király házassági ajánlatát. Végül, hogy szűzi, áldozatvállaló életére ne törjenek a továbbiakban, 1261-ben ünnepélyesen fogadalmat tett a domonkos nővérek közösségében. Emiatt szüleivel megromlott a kapcsolata, szerzetesnővérei is többen bántották, mert úgy érezték, végletekig menő következetessége Krisztushoz való kötődésében, valamiféle gőg: különb akar lenni valamennyiüknél.

Az idei hagyományos triduumot Bérczi László Bernát, a Zirci Ciszterci Apátság kormányzóperjele vezette január 16–17–18-án Veszprémben a Szent Margit tiszteletére benedikált templomban. Lelkigyakorlatos szentbeszédeiben Margit jelmondatának – „Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit el nem ítélni” – napjainkhoz szóló üzenetéről elmélkedett. Margitnak példaképe volt Antióchiai Szent Margit a vértanú szűz, mondta, akinek kultusza ekkor virágzott Magyarországon. Az ő teljes odaadását követte, hogy amint Antióchiai Margit nemes létére Krisztus szolgálóleányává tette magát, úgy ő is királyleány létére kövesse őt e szolgálatban. A kolostorban társai között a legutolsó szolgálattevő akart lenni, a legmegvetettebb munkákat is örömmel vállalta. Margit istenkapcsolata a kortól egészen elüt, egészen személyes, bensőséges kapcsolat, mutatott rá a perjel. Lelkisége – mondhatjuk – egészen újszerű volt a maga korában. Margit szüntelenül imádkozott, de nem az imádság ideje, időtartama volt ebben a lényeges, hanem az, amit ő megélt eközben. S társai, mikor látták elmélyedni az imádságban, kérték, tanítsa őket is erre. De Margit nem nagyon tudott mit mondani, hiszen a bensőséges, szemlélődő imát tanulni nemigen lehet, csak megélni. „Add magad egészen oda Istennek. Ajánljad a te testedet és te lelkedet Neki, és legyen a te szíved mindenkoron az Úristennél, úgyhogy sem halál, sem egyéb ok tégedet meg ne vonjon az Istennek szerelmétől.” – olvashatók szavai Ráskay Lea feljegyzéseiben. Margit híven élte meg a domonkosok (prédikátori) rendjének Aquinói Szent Tamástól vett jelmondatát: szemlélődni, és a szemlélt igazságot továbbadni. Gyakran borult az Oltáriszentség elé buzgó szentségimádásra, a Szent Kereszt tisztelete, a szentek tisztelete töltötte be lelkét. Buzgón gyakorolta a személyes imádság mellett a hálaadó, bűnbánó zsoltárok imádkozását, elcsöndesedve, elmélkedve együttlétben az Úrral, azok helyett is, akik ezt nem teszik – az ország megmaradásáért. A liturgikus szövegekbe is bekapcsolódott a szentmisén, bár liturgikus vagy teológiai végzettsége nem volt. Hétszáz évvel a II. Vatikáni Zsinat előtt aktív résztvevője lett a szentmisének.

Margit a magával szemben gyakorolt aszketikus keménység miatt is, melyet áldozata részének tekintett, korán, 28 éves korában 1270. január 18-án halt meg.
Nem sokkal halála után már boldoggá avatták, de szentté avatása több száz évet váratott magára, s végül 1943-ban történt meg – olvasható az életrajzi ismertetőkben. Azonban a történészek kutatásaiból kiderül: valójában hivatalos boldoggá avatás nem történt. Bár 1276-ra valóban elkészültek a beatificatio szükséges dokumentumai, s azokat elküldték Rómába, de a folyamat hamarosan megállt. Az 1600-as években újra előkerült a törekvés, de akkor sem történt előrelépés. Végül VI. Pius pápa 1789-ben engedélyezte Margit tiszteletét és ünnepének megülését az erdélyi és több más egyházmegyében. A szentté avatás sikerre azonban csak a 20. század közepén vezetett. Ekkor a kortársak hasonlónak ítélték az ország helyzetét, mint a tatárjárás korában, véleményformáló egyháziak és értelmiségiek „az 1241-as és az 1940-es évek döbbenetes hasonlóságát” hangoztatták – írja Barna Gábor néprajzkutató, történész tanulmányában. „Ebben a helyzetben (a II. világháború zaklatott időszakában) az ország egyházi vezetői úgy érezték, szükség van egy példaképre, eszményre, akire hivatkozni lehet, akit példaképnek lehet tartani, akit követni lehet – főleg a fiataloknak. Erre Margit alkalmasnak látszott, hiszen egy romokban heverő országban élt, vezekelt, békét teremtett és feláldozta magát, fiatalon hunyt el egy következetes, önfeláldozó vezeklésben.” A korabeli püspökök közül különösen gróf Zichy Gyula kalocsai érsek állt a későbbiekben az ügy mellé, valamint Rott Nándor veszprémi püspök, akinek akkori egyházmegyéje területén élt Boldog Margit egész életében.
Ekkor már január 18-án, Margit égi születésnapján mindig megtartották a margitszigeti romoknál a szentmisét Boldog Margit emlékére. A domonkos rend felhasználta a propaganda akkor lehetséges összes eszközét: nagygyűlések, prédikációk, lelkigyakorlatok, ájtatossági irodalom, kis szentképek, helyi és országos napilapok, egyesületek tevékenysége stb. a szentté avatási eljárás támogatásának népszerűsítése érdekében. A gondosan megtervezett akciónak első eredménye az lett, hogy előbb (1929 december végén) az osztrák–magyar domonkos provincia provinciálisa, Töffler Angelicus, majd pedig 1930. tavaszán a frissen kinevezett esztergomi érsek, Serédi Jusztinián, megbízta P. Bőle Kornél domonkosrendi perjel atyát az ügy magyarországi szervezésével.

Ebben az időszakban születtek meg nagy íróink tollából Margit életrajzi regényei (Kodolányi János Boldog Margit 1931-ben, Gárdonyi Géza Isten rabjai regénye, melyből hangjáték is készült 1935-ben, 1942-ben pedig film. Vitnyédi Németh István Az Áldozat című történelmi regénye pedig szintén 1942-ben látott napvilágot.

Végül milliók vágya teljesült be, mikor 1943-ban XII. Pius pápa a szentek közösségébe emelte Árpád-házi Szent Margitot.

Margit emlékét máig őrzik Veszprémben a domonkosrendi kolostor romjai (Margit-romok), melyet 1936-ban feltártak és konzerváltak.

A rendszerváltozás hajnalán, 1989-ben (talán éppen, mert Margit áldozata ismét nagyon aktuális példává vált) Kocsis István erdélyi származású író Az áldozat – Árpád-házi Szent Margit című drámáját tűzte műsorára a Veszprémi Petőfi Színház. A darabban új motívumként tűnik fel Margit Magyarországért vállalt hazafias helytállása, áldozata. Margit körül ugyanis egy olyan (mai szóval élve) értelmiségi csoportosulás alakul ki a Kocsis István-féle történetszövésben, amely az anyanyelvben, az anyanyelvi kultúrában találja meg a nemzet fennmaradásának, művelődésbeli felvirágzásának egyik meghatározó eszközét. De emlékezetes Bella István 2000-ben szintén Veszprémben bemutatott verses drámája, a Margit-passió is, melyet a Pannon Várszínház előadásában láthatott a nagyérdemű. E darab középpontjába a szerző a Margit és szülei közötti konfliktust állítja, kiemelve Margit tisztaságát, hűségét Magyarországért tett fogadalma megtartásában.

Toldi Éva

« vissza