K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Elhunyt dr. Lichtneckert András történész, főlevéltáros
2017. október 10. - Értékeink-örökségünk
« vissza
liki02.jpg, Fotó: Kövesdi Róka Lajos, 2015
Fotó: Kövesdi Róka Lajos, 2015
Elhunyt dr. Lichtneckert András történész, főlevéltáros
Fájdalommal, szomorú szívvel, szeretettel, tisztelettel és őszinte nagyrabecsüléssel búcsúzunk dr. Lichtneckert András történésztől, a Veszprém Megyei Levéltár nyugalmazott főlevéltárosától, barátunktól, aki 2017. október 1-jén, 66 éves korában váratlanul elhunyt.
Lichtneckert András éveken keresztül külső munkatársként segítette a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény munkáját. 2013 decemberétől rendkívüli, értékes és hiánypótló kutatómunkát végzett a Gyűjtemény Test és lélek a nagy háborúban – Tábori lelkészet, katonai kórházak és orvoslás az első világháborúban című kiállításának összeállításában, a kiállítás meghatározó kurátoraként. Történészként felelősséget érzett abban, hogy hitelesen, a valóságnak és a keresztény tanításnak megfelelően mutassa be az első világháborút és következményeit. Vallotta, hogy a háború után „az életben maradottaknak is segíteni kellett abban, hogy a kereszténység tanítása és a haza szolgálatának kötelezettsége közötti feloldhatatlan ellentmondást túléljék, és folytatni tudják civil életüket a háború után” (Test és lélek a nagy háborúban – Tábori lelkészet, katonai kórházak és orvoslás az első világháborúban című tanulmánykötet, kiállítási katalógus bevezetőjében). A kiállításhoz kapcsolódó 2015-ben rendezett konferencián Katonai kórházak Veszprém és a Balaton térségében az első világháború idején címmel tartott előadását később tanulmányban foglalta össze, amely alapvető összegzés a témában. (A tanulmány a közeljövőben megjelenő Test és lélek a nagy háborúban című tanulmánykötetben olvasható.) Új alapokra helyezte a veszprémi és a balatoni katonai kórházakkal és a veszprémi egyházmegye területén tevékenykedő irgalmas nővérek első világháborús működésével kapcsolatos kutatásokat. Új ismeretekkel szolgált a veszprémi egyházmegye tábori lelkészeinek első világháborús katonai szolgálatáról is.

1977-től egészen 2011-ben történt nyugdíjba vonulásáig volt a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa. Az 1980-as években a Veszprém megyei borvidékek, hegyközségek és szőlőhegyek történetével, az 1990-es évek második felében a Balaton-felvidék településtörténetének kutatásával foglalkozott, 1995–2000 között szerzője, szerkesztője és szervezője volt 5 településtörténeti monográfiának, amelyek Balatonfüred, Balatonalmádi, Berhida, Alsóörs és Csopak történetét tárgyalták.
A Balaton-felvidék társadalom- és művelődéstörténetét, a balatoni fürdő- és borkultúra, a balatonfüredi gyógyfürdő- és szívgyógyászat, a füredi színházak, a Játékszín, az Aréna építéstörténetét, a balatoni gőzhajózás történetét, a balatoni gyógyfürdő nemzetközi kapcsolatait, a balatonfüredi és a balatonarácsi szőlőtörténetet kutatta. 2008-ban ez utóbbi értekezéssel szerzett doktori (PhD) fokozatot.
Levéltári forrásokkal sikerült bizonyítania, hogy a balatonfüredi gyógyfürdőt 1702-ben alapította egy székesfehérvári seborvos, így jóval régebbi annál, mint ahogy eddig gondoltuk. A balatonfüredi gyógyfürdőkultúrát az európai fürdőkultúra egészében helyezte el, könyve emellett társadalom-szociológiai helyzetkép, gyógykultúra, idegenforgalom és kereskedelemtörténet. Ezt követően a szívgyógyászat 19. századi dokumentumait dolgozta fel. Az Angolkert alapítását 1790-ig sikerült visszavezetnie. A kutatásokat folytatva rábukkant a Játékszín építésének sokáig elveszettnek hitt irataira, amelyeket feldolgozva két tanulmányban tisztázta a füredi színházak, a Játékszín és az Aréna építéstörténetét. A 2000-es évek eleje óta több tanulmányt publikált levéltári forrásokra építve a Kisfaludy gőzös és a balatoni gőzhajó-közlekedés elindulásáról.

A Veszprém Megyei Levéltár kiadványsorozatában 7 kötet szerzője és szerkesztője volt. Húszévi kutatómunka után jelentette meg a Mária Terézia korabeli úrbéri kilenc kérdőpontokat (2007) és az urbáriumokat, az úrbéri és telepítési szerződéseket tartalmazó magyar, latin, német nyelvű forráskiadványokat (2009). 2006-tól kiadója lett a Balaton-felvidék művelődéstörténeti értékeit (szőlő, bor-, fürdőkultúra stb.) gyűjtő LA Könyvtárnak, 2008-tól pedig a Monográfiák és forráskiadványok Veszprém történetéből című könyvsorozatnak.

A piaristák 300 évvel ezelőtti veszprémi letelepedésének jubileuma alkalmából, 2011-ben jelent meg a Veszprémi Piarista Gimnázium iskolatörténeti monográfiája A Veszprémi Piarista Gimnázium története az alapítástól az államosításig (1711‒1948) címmel, Lichtneckert András történész, főlevéltáros szerkesztésében. A gimnázium egykori hittanára, Tölcséry Ferenc 1895-ben kiadott iskolatörténete mellett Lichtneckert András 1895-től 1948-ig dolgozta fel az iskola és a piarista rend történetét. Kiemelte, hogy a piarista rend szociális fogantatású volt, és ezt a szellemiséget évszázadokon át megőrizte, a demokratikus értékrendszert magáénak vallotta, folyamatosan kiállt a nemzeti érdekek mellett, élen járt a magyar nyelv és kultúra, valamint a magyar népi kultúra terjesztésében, ápolásában.

A Balatonfüredi Helytörténeti Egyesület tagjaként rendszeresen publikált a Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadásában megjelenő könyvsorozatban, a Füredi História című folyóiratban és a Balatonfüredi Naplóban. Az MTA köztestületi tagja.

Több mint 68 tanulmány és több mint 34 kötet szerzője, szerkesztője, kiadója volt. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy dr. Lichtneckert András műveit/monográfiáit számos külföldi gyűjtemény is jegyzi, számon tartja katalógusaiban, többek között a világ legnagyobb könyvtárai, a Brit Nemzeti Könyvtár (British Library, London), a washingtoni Kongresszusi Könyvtár (Library of Congress, Washington) és a Harvard Egyetem Könyvtára (Harvard Library, Cambridge).

Keresztény értékrendje, embersége, jólelkűsége, rendkívüli munkabírása, felkészültsége, kritikus szemlélete, alapos forrásismerete, szakmai alázata, kifinomult humora, szelídsége és szerénysége példaértékű a szakma és mindannyiunk számára!

Isten nyugosztaljon, kedves András!


Az alábbiakban közöljük dr. Lichtneckert András történész, főlevéltáros 2014. szeptember 29-én írt szakmai önéletrajzát.

1951. március 3-án születtem Tapolcán. Gyermekkoromat Badacsonytomajon töltöttem, majd a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségiztem 1969-ben. A katonai szolgálatot követően a KLTE-n 1976-ban tanári, az ELTE-n 1982-ben levéltárosi diplomát kaptam. 1977-től 2011-ig levéltárosként dolgoztam. 2008-ban PhD fokozatot szereztem a debreceni egyetemen. Az MTA köztestületi tagja vagyok.

Nem készültem történésznek. Sokat nyertem azzal, hogy a levéltárba kerülésem után elismertem, hogy analfabéta lettem, mindent elölről kell kezdeni. Pályafutásom során mindig hű maradtam a Balaton-felvidékhez. Kezdetben borvidék-, hegyközség-, szőlőhegy- és településtörténetekkel foglalkoztam, az utóbbi években publikációimnak köre kibővült a balatoni fürdőkultúra és a Balaton-felvidék társadalom- és művelődéstörténetéről szóló írásokkal és forráskiadványokkal. Eddig 31 kötet szerzője, szerkesztője, kiadója voltam és 65 tanulmányt írtam, amelyek a Füredi Histórián kívül az országos szaklapokban (Aetas, Esély, Rubicon, Honismeret, Agrártörténeti Szemle, Levéltári Szemle, Comitatus) jelentek meg.

Első önálló publikációm A balatonfüred–csopaki borvidék története c. monográfia (1990) volt, amely kiemelkedő értékelést kapott mind az agrártörténészektől, mind a szőlész-borászoktól. Sokat segített ebben az, hogy nagyapám herceg Esterházy Pál vincellére volt Badacsonyban, és a családomban a szőlő- és borkultúrát művelő és tisztelő emberek vannak. Az új kiadás (2010) bemutatásakor dr. Csoma Zsigmond egyetemi kötelező olvasmányként értékelte a művet.
1995–2000 között szerzője, szerkesztője és szervezője voltam 5 településtörténeti monográfiának, amelyek Balaton-felvidéki városok (Balatonfüred, Balatonalmádi, Berhida) és községek (Alsóörs, Csopak) történetét tárgyalták. A kötetek megírásába a helytörténészeken kívül régészeket, néprajzosokat és természettudósokat is bevontam.

A Veszprém Megyei Levéltár kiadványsorozatában 7 kötet szerzője és szerkesztője voltam. Nagy szakmai kihívást jelentettek a Mária Terézia korabeli úrbéri kilenc kérdőpontokat (2007) és az urbáriumokat, úrbéri és telepítési szerződéseket tartalmazó magyar, latin, német nyelvű forráskiadványok (2009), amelyek húszévi kutatómunka után születtek meg. 2009-ben a levéltári kiadványsorozatban való publikálást lemondtam.

2006–2008-ban két szőlőhegytörténetet írtam (Balatonfüred, Balatonarács), amelyek közül az utóbbi PhD-értekezésem. Orosz István akadémikus opponensi véleményében az értekezést a francia mikrotörténetírás kiemelkedő hazai példájaként értékelte. Balatonfüred város történetéről öt monografikus kötetet írtam: a borvidék (1990), az ófalu-óváros (1999), a füredi és az arácsi szőlőhegy és szőlőhegyi önkormányzat története (2006, 2008) után a gyógyfürdő történetével befejeztem sorozatomat, amely Balatonfüred köztörténeti monográfiáját adja öt kötetben.

2000-től a Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadásában hét könyvem jelent meg, köztük a gyógyfürdő ritkaságszámba menő levéltári forrásai.

Szűkebb hazámnak, a Balaton-felvidéknek nincs saját kiadója, ezért 2006-tól a Balaton-felvidék művelődéstörténeti értékeit (szőlő-, bor-, fürdőkultúra stb.) gyűjtő LA Könyvtár kiadója lettem. A 13. kötetnél tartó sorozatban megjelennek a 19. századi Balaton-felvidéki szőlész és balneológus értelmiség ma már nehezen elérhető művei. Eddig Oláh János, Fábián József, Mórocza Dániel, Jalsovics Aladár, Mangold Henrik országismereti, szőlészeti, borászati, gazdászati, balneológiai munkáit sikerült kiadni. A borászok titkai – titkok gazdái c. forrás- és szemelvénygyűjteményem az első, sikeresnek mondható kísérlet volt arra, hogy a levéltári forrásokat eljuttassam olyan foglalkozási csoportokhoz, amelyekben nemzedékről nemzedékre öröklődött a munkakultúra tisztelete. Az alsóörsi török ház elnevezésének történeti magyarázatát adó és a török bíróságról szóló kisnyomtatványommal az idegenforgalomban próbálkoztam meg a színvonalas tájékoztatással.

Mivel Veszprémben senki sem vállalta egy színvonalas várostörténeti sorozat kiadását, 2008-tól a kiadója lettem a Monográfiák és forráskiadványok Veszprém történetéből című könyv-sorozatnak, amelynek 2011-ben jelent meg a 4. kötete. Lektorként segítettem „A tudományosság és kultúra bölcsője – Veszprém város története a kezdetektől napjainkig” c. nagy sikerű általános iskolai segédkönyv elkészítését, amelynek szerzője Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó volt (2008).

A balatonfüredi gyógyfürdő történetét 1999 óta kutatom, amikor levéltári forrásokkal sikerült bizonyítanom, hogy a gyógyfürdőt 1702-ben alapította egy székesfehérvári seborvos, így jóval régebbi annál, mint ahogyan eddig gondoltuk. Ez eldöntötte, hogy következő éveket a fürdő kutatásának szentelem. Hamarosan a szívgyógyászat 19. századi dokumentumaira bukkantam. Tanulmányban bizonyítottam, hogy a reformkorban a füredi gyógyfürdő nemcsak az elit, hanem a plebs fürdőhelye is volt. Sikerült tisztázni a balatoni fürdőkultúra korai történetét, a közeljövőben nagyberuházásként újra felépülő 1889-es hidegfürdőt megelőző hét balatoni hidegfürdő történetét 1783-tól.

Az Angolkert alapítását 1790-ig sikerült visszavezetnem; a dolgozat a Kiserdő felújítására beadott önkormányzati pályázat részét képezte. Mivel az Angolkert adott helyet a színháznak, a kutatásokat folytatva rábukkantam a Játékszín építésének sokáig elveszettnek hitt irataira, amelyeket feldolgozva két tanulmányban tisztáztam a füredi színházak, a Játékszín és az Aréna építéstörténetét. A kutatások eredményei és a források az NKA Építészeti Kollégiuma által 2010-ben a nyomdaköltségre adott 200 ezer Ft-os támogatással önálló kötetben jelennek meg. A Széchenyi-évfordulóra megbízást kaptam szerzőtársammal, dr. Ács Annával együtt egy kötet elkészítésére, amely a Széchényi-Széchenyi családnak a balatonfüredi kapcsolatait, a balatoni gőzhajózás kezdetének történetét és a Széchényi-kultuszt dolgozza fel.

A gyógyfürdő nemzetközi kapcsolatait kutatva jutottam el Pyrmont, Marienbad és Selters im Taunus településekig. A seltersi önkormányzat támogatásával kétnyelvű kötetet adtam ki a közös múlt emlékére. A kiadványt a nassaui sajtó is méltatta, amelyet átvett a központi német online sajtó is.

A Balatonfüredi Helytörténeti Egyesület tagjaként rendszeresen publikálok Balatonfüreden, eddig a Füredi História 14 tanulmányomat és a Balatonfüredi Napló 12 írásomat közölte.

Kiadói tevékenységemhez mindig találok támogatókat. Az NKA négy kollégiumától (levéltári, könyvkiadási, építészeti, ismeretterjesztés) is kaptam támogatást. Mivel kis településen nőttem fel, ahol az egyetlen olvasási lehetőséget a községi könyvtár adta, a megyetörténethez kapcsolódó kiadványaimból (eddig 8 kötet esetében) rendszeresen 100-150 tiszteletpéldányt juttatok el a megyei könyvtáron keresztül a megyebeli községi könyvtáraknak.

Veszprém, 2014. szeptember 29.

Forrás: www.lichtneckertandras.hu


« vissza