K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Egy elfelejtett költő – Gyóni Géza: Az emberi szolidaritás vértanúja
2017. október 10. - Értékeink-örökségünk
« vissza
gyoni03_1.jpg,

Egy elfelejtett költő – Gyóni Géza: Az emberi szolidaritás vértanúja
^ További képekért
kattintson a fotóra!
„Hazai domb lesz vagy idegen árok / Bús sirom fűve amelyen kihajt, / Kopott fejfámon elmosódó írás / Bolygó vándornak ezt hirdesse majd: // Boldog, ki itt jársz, teéretted is / Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt; / Véres harcok verték fel hirét, / De csak a béke katonája volt” idézte fel nemrég Toldi Éva tanár, újságíró a méltatlanul elfelejtett, 1945 után a hallgatás, sőt elhallgattatás homályába száműzött tragikus sorsú költő, Gyóni Géza egyik utolsó versének ars poetica értékű sorait – melyeket 1916-ban szibériai hadifogsága idején vetett papírra.

Az Ars Sacra Fesztivál keretében a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény Test és lélek a nagy háborúban – Tábori lelkészet, katonai kórházak és orvoslás az első világháborúban című kiállításához kapcsolódó vetített képes előadáson a Szent Imre piarista és helyőrségi templomban a hallgatóság megismerkedhetett Gyóni Géza (1884–1917) mára már szinte ismeretlen irodalmi munkásságával, küzdelmes és belső vívódásokkal terhes életével, amely végül tragikus módon ért véget Szibéria leghírhedtebb fogolytáborában, Krasznojarszkban. Az idén halálának századik évfordulójára emlékezünk.
Gyóni korának, a 20. század első évtizedeinek egyik legnépszerűbb költője volt, életútját, majd kibontakozó líráját tanulmányozva nyomon kísérhetők e történelmi korszak, a háborúra készülő világ tipikus politikai, lelki, szellemi megnyilvánulásai, nyomon követhetők a közembereket, az európai ifjúságot megmozdító, a vitézi alapállást, a hazafias érzelmeket előtérbe állító attitűdjei, mutatott rá az előadó. A hadi propaganda megtévesztő indoklásai („a háború az 1848/49-es szabadságharc folytatása az oroszok ellen”…, „mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérhetnek”…) magukkal ragadták jeles íróinkat, költőinket, művészeinket is. Gyóni közlegényként vett részt a Nagy Háborúban, Przemyśl várának védelmében a keleti fronton. Életútja, sorsa példázza azt is, hogyan józanodott ki a magyar baka a harci mámorból a háború véres valósága láttán. Így fordulhatott elő – emelte ki Toldi Éva – hogy a költőt rövid élete során (mindössze 33 évet élt) nevezték a „világháború Petőfijének”, majd pár év különbséggel rendíthetetlen pacifistának, aki lerántja a leplet a háború kirobbantóinak álságos propagandájáról, mely mögött önző hatalmi és vagyonszerző érdekeik húzódnak meg, s kimondja az igazságot: becsapták a magyar bakákat, odavetették őket koncként az ellenség fegyverei elé. Ilyen formán érthető meg Gyóni ars poeticája: „Utam magyar poéták / Áldott, átkozott útja…”
„Gyóni Géza 1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, s 1917 nyarán, mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el...” – írta róla később Juhász Gyula (aki lelki testvérének tekintette Gyónit). S valóban, ez az értékelés mutatja föl Gyóni Géza igazi arcát, szemlélteti azt a lelki és költői ívet, amelyet bejárt földi posztján. Ezt a bejárt utat szemléltette Toldi Éva a költő versein keresztül. Előadása nyomán megelevenedett a Monarchia tragikus veresége Przemysl második ostrománál, a hadifoglyok 6000 kilométeres „erőltetett menete” a messzi Szibériába, amelynek kapcsán Gyónit „az első világháború Radnótijaként” is emlegetik. Megelevenedett a rabok kilátástalanságba hulló élete, a betegségek környezetében a foglyok támogató összefogódzása, a kényszerűségből rájuk zárt időben a kulturális élet kapaszkodása a nemesebb célokhoz. Gyóni Géza szolidaritásból fakadó küldetése és szakrális költészete is itt teljesedhetett ki a fogolytáborban. Nemcsak önmaga kínlódásait, elkeseredettségét enyhítette a versírással, hanem fogolytársainak is napi mannát adott, fogalmazott az előadó. Ezt az Úrtól reá testált feladatot jószolgálatnak tekintette, s ha esténként felolvasta a táborban verseit rabtársainak, elégtételt jelentett számára, ha a katonák arcára mosolyt tudott csalni, vagy szemeikbe könnyeket, mert ez volt a bizonyság, nemcsak magának él, s nem hiába él.
Gyóni Géza költészetét a ma embere egyáltalán nem ismeri, mondta végül az előadó. Leginkább a Csak egy éjszakára c. emblemetikus versét idézik ma is az első világháborús mementókon. Pedig Gyóni nem „egyverses költő”. Toldi Éva költői életművének több versét is kiemelte (Cézár, én nem megyek, Levél nyugatra, Egy gyöngéd lelkű grófnőhöz, Zsoltár, Jézus (Mai legenda), amelyek örökértékűek, koroktól függetlenül fogalmazzák meg a jóság, az igazság, a hazafias elkötelezettség erényes útját.


« vissza