K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Múzeumi hírmozaik – 2017. június
2017. július 25. - Értékeink-örökségünk
« vissza
bakonybelikincsekaveszpremitarlaton.jpg, Bakonybéli kincsek a veszprémi tárlaton
Bakonybéli kincsek a veszprémi tárlaton
Múzeumi hírmozaik – 2017. június
^ További képekért
kattintson a fotóra!
A „Szent Gellért-szikla” kincsei

A veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban unikális kiállítás nyílt a Múzeumok éjszakája rendezvénysorozat keretében „Kincsek ’Szent Gellért sziklája mellől’ – ásatások Bakonybél korai története nyomában” címmel. A méreteiben szerény, de tartalmában nagyjelentőségű kamaratárlat bemutatja, hogy a bakonybéli Szent Mauriciusz monostor környezetében 2016 őszén kezdődött – az egykori Szentkúti kápolna alapjainak feltárásáért végzett ásatások során milyen leletek kerültek elő a sziklatetőn, a Borostyán-kút felett magasodó szirt, az úgynevezett „Szent Gellért sziklája” mellett.
A veszprémi múzeum régésze, Nagy Balázs vezetésével viszonylag rövid idő alatt rábukkantak egy középkori épület, a 12. században épült kápolna és környezetének feltételezhető maradványaira; padló-, téglatöredékekre, hiteleshelyi pecsétek lenyomataira, gótikus mintájú kályhacsempe-leletekre, festett vakolatdarabokra, emberi csontmaradványokra. Az ásatások e mellett egy teljességgel váratlan kincset is felszínre hoztak, egy szenzációs jelentőségű leletegyüttest fedeztek fel a kutatók a szikla meredek oldalában: egy körülbelül 150 darabos ezüstpénz-leletet, amelyet a tulajdonosa minden bizonnyal a tatárok pusztításai elől rejtett el itt, de visszajönni érte már nem tudott. A kincs unikálisnak számít Magyarországon. A hozzávetőleg három ökör értékének megfelelő pénzmennyiséget a legkésőbbi veretű érme alapján 1230-ban rejtették el a szikla üregében. Mivel a lelet kizárólag külföldi érméket (úgynevezett bécsi dénárokat) tartalmaz, elképzelhető, hogy egy idegen kereskedővel kötött üzlet nyomán keletkezett pénzről van szó. Az elrejtés helyét a sziklatetőn álló kápolna és talán egy azóta elpusztult fa vagy egyéb támpont jelölhette meg annakidején.

Kallós Zoltán válaszúti népművészeti gyűjteménye

Június elején ünnepélyesen megnyílt Válaszúton a Kallós Zoltán erdélyi néprajzi gyűjteményét bemutató kibővített múzeumi népművészeti központ. Az ünneplők egyúttal megemlékeztek a múzeumot működtető Kallós Zoltán Alapítvány fennállásának 25. évfordulójáról is. Ez alkalommal mutatták be Csinta Samu újságíró Út az Ararát felé című könyvét, amely a huszonöt évvel ezelőtt létrehozott Kallós-alapítvány tevékenységét taglalja, illetve egy új CD-t is, amely a néprajzkutató által gyűjtött válaszúti népzenei felvételeket tartalmaz.

A Kallós Zoltán Néprajzi Múzeum és Népművészeti Központ a magyar állam támogatásával, a kúria kibővítése révén megkétszerezte kiállító felületeit. A megnyitó ünnepségen – amelyen magyar állami vezetők mellett Spányi Antal székesfehérvári püspök is részt vett – méltatták Kallós Zoltán páratlan értékű életművét, amely a magyar identitás megőrzését szolgálja.
A Székesfehérvári Egyházmegye régi kapcsolatot ápol Kallós Zoltánnal, az erdélyi folklór, a hangszeres, énekes népszokások őrzőjével, gyűjtőjével, hangzott el az ünnepélyes átadáson. A Szent István Hitoktatási és Művelődési Háznak gyakran volt vendége a jeles néprajzkutató, estjeit mindig telt a ház fogadta. A méltatásokra a néprajzkutató a rá jellemző szerénységgel csak annyit mondott: gyűjteményét szeretettel hozta létre, és szeretettel buzdít mindenkit arra, hogy gyönyörködjenek ezután is a több ezer kiállított tárgyban.

Lutherről a jubileumon

A reformáció emlékéve alkalmából nemrég megjelent magyar fordításban is Peter Neuner „Luther Márton reformációja” című kötete Görföl Tibor főiskolai tanár magyar fordításában. A kötet azon kiadványok egyike, amely a jubileum alkalmából a mai kor szempontjai szerint értékeli, értelmezi Luther tevékenységét.

Neuner az ötszáz év értékelését a lutheri örökség évfordulóihoz köti: az 1617 körüli esztendőkben a pápa, mint Antikrisztus jelenik meg; 1717-et a pietizmus vitája jellemzi; 1817-ben III. Frigyes Vilmos porosz király kimondja a lutheránus és a kálvinista egyház egyesítését; 1917 körül pedig Luthert német nemzeti hősként ünneplik. Ugyanakkor bemutatja a könyv, hogy a 20. század második felétől napjainkig az ökumenikus párbeszéd szellemében hogyan vélekedik a világ, hogyan vélekednek a keresztény egyházak Lutherről és az általa induló reformációról, hogyan gyorsult fel a közeledési folyamat katolikusok és protestánsok között a II. Vatikáni Zsinat szemléletváltása, illetve a Katolikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség 1999-ben kiadott, megigazulásról szóló közös nyilatkozata nyomán.

A könyv azokat a kérdéseket veszi sorra, melyekről napjainkban gondolkodnak az ökumenével foglalkozó teológusok: a sola Scriptura (egyedül a Szentírás) elvéről, a szentek tisztelete mellett a mise áldozati jellegéről, a successio apostolica (apostoli utódlásról az Egyházban) és a pápai primátusról.

Június elején a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tartott ünnepélyes könyvbemutatón Lukács László piarista szerzetes, Fabiny Tamás evangélikus püspök és Görföl Tibor beszélt a kötetről, méltatva annak aktualitásait. Fabiny Tamás püspök többek között kifejtette: Luther Márton tevékenységét jelentősen meghatározta a wittenbergi egyetemi közeg. Itt tanított Philipp Melanchthon is, aki tulajdonképpen rendszerezte Luther felvetéseit. Ő nem állt a szakadás mellett, akár még a pápa főségét is elfogadta volna, csak nem isteni, hanem emberi jogon. A püspök arra is kitért, hogy az evangélikusoknak nem szabad büszkének lenniük arra, hogy elszakadtak a katolikusoktól, sokkal inkább a szakadás feletti fájdalommal kellene visszatekinteniük a történtekre. Ezért az evangélikusok nem ünneplik a reformáció kezdetét, hanem megemlékeznek róla. Ennek a megemlékezésnek pedig globálisnak és ökumenikusnak kell lennie. Görföl Tibor kiemelte: a tisztelet egyik legmagasabb szintű megvalósítása, ha merünk vitatkozni egymással. Neuner könyve pedig a keresztény vitakultúrának is jó példája lehet.

Kincsek Budapest alatt

Szeptemberig tekinthetik meg az érdeklődők a „Kincsek a város alatt – Újdonságok a múltból” című tárlatot a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.

A kiállításon látható gyűjtemény összeállítói az elmúlt tíz évben, 2005 és 2015 között lezajlott, nagyrészt az építkezéseket, fejlesztéseket megelőző kötelező régészeti munkák során fellelt gazdag anyagból válogattak. A kiállítás visszatekint Pest-Buda/Budapest régészeti feltárásának százötven évvel ezelőtti hajnalára is (kiemelve Rómer Flóris nagyváradi nagyprépost-kanonok, a „magyar régészet atyja” fontos szerepét). Nem lineáris időrendet követnek a kiállítótermek, hanem északról dél felé, az Óbuda-békásmegyeri Duna-parttól a szigeteken át a Pesti-síkság soroksári szakaszáig haladva – kitérve a Rákos- és a Szilas-patak völgyére is – a főváros tizenkét régészeti régióját mutatják be. A régészeti örökség tekintetében leggazdagabb régió Óbuda, a budai vár és környéke. Illetve Pest centruma, ahol az egykor Contra-Aquincumként emlegetett, újabban Castellum contra Teutanum néven azonosított római erőd alapjaira emelt belvárosi Nagyboldogasszony-templom bronzkori településnyomokat, a kelta megtelepülés jeleit és kétezer év egymásra rétegződő emlékeit őrzi.

Királyi fürdőre bukkantak Heródes király jordániai palotájában

Machaerus Heródes király erődítménye Jordániában, az egyetlen, amely kívül esik a mai Izrael területén. Vörös Győző ókorkutató, akadémikus vezetésével a közelmúltban egy óriási, az átlagosnál jóval nagyobb mikvét (rituális fürdőt) fedeztek fel – adta hírül a Haaretz.com izraeli portál június 15-én.

Machaerus várának fürdőjét ugyanaz a római légió pusztította el, mely a Holt-tengerhez közeli Masszádát is. Vörös Győző – a Magyar Művészeti Akadémia égisze alatt – 2009 óta vezeti a szentföldi erődítmény feltárását.
A Machaerus erődöt (amely Keresztelő Szent János mártíromságának evangéliumi helyszíne is) egy kimagasló hegycsúcsra építették, Madabától mintegy harminckét kilométerre délnyugatra. A mikve – a fürdésre, merülésre használt medence, amely a vallás által előírt rituális tisztálkodásra szolgált – nyilvánvalóan a királyi család személyes használatára készült. E fürdő a legnagyobb, amit valaha felfedeztek Jordániában: tizenkét lépcsőfokkal és egy vízzel teli tartalék medencével büszkélkedhet, amiből alacsony vízszint esetén feltöltötték a medencét. A mikve a méretén kívül építészeti szempontból nagyon hasonlít azokra, amelyeket Kumránban, a Holt-tenger másik oldalán, Izraelben tártak fel, és amelyeket korábban egyedinek tartottak. Az óriási fürdőt a királyi udvar alatt három méterrel találták meg kétezer évnyi por és homok alatt rejtőzve. Eredetileg kőből rakott, boltíves mennyezete volt. Tetejét i. sz. 71-ben pusztították el, amikor a Lucilius Bassus vezette X. római légió megostromolta az első zsidó háború (Krisztus után 66–73.) idején a zsidó harcosok menedékhelyeként szolgáló kősivatagi erődöt.

1600 éves, Krisztust ábrázoló festmény

Krisztust ábrázoló 1600 éves festményre bukkantak a 17 kilométer hosszúságú Szent Domitilla katakombában Róma alatt. A földalatti alagútrendszer évszázadokig szolgált a város keresztény közösségének temetkezési helyéül. A kutatók a festményt (egy 5. század eleji freskót) – amely Jézus Krisztust és az apostolokat ábrázolja – az egyik sírhely falán tárták fel lézeres tisztítási műveletet követően.

A Szent Domitilla katakombát az ókori keresztények a második századtól használták. Főként a városi elit temetkezési helyéül szolgált. A legrégibb keresztény sírhelyek között lévő kamrákat gyakran díszítették különféle festményekkel, azonban ezeket mára belepte a több mint másfél évezredes kosz és koromréteg, így szinte semmi sem látszik belőlük, írta a Live Science. A kutatók most lézeres technika segítségével igyekeznek eltávolítani a koromréteget, és megtalálni a freskókat. Elsőként az egyik gabonakereskedő kamrájában bukkant elő az említett festmény. Magát a kamrát a 17. század óta ismerik, amikor is egy Antonio Bosio nevű felfedező rálelt a labirintusban. Miután a lézerek finoman átvágták a koszréteget, fokozatosan lett látható a nem mindennapi freskó, amelyen a gabonakereskedő maga is látható. A szakirodalom korábban főként pékként hivatkozott a családfőre, azonban a letisztított festmény rendet tett a foglalkozások között. Ugyanis az ábrán a díszes tunikába öltözött férfi egy méretes modius (gabona mérésére alkalmas tartály) mögött áll. A kereskedő mögötti falrész egyébként igen részletesen bemutatja a Rómába vezető gabonakereskedelem útvonalait, a gabonatermelés és -forgalmazás lépéseit. A fellelt freskóhoz közel, egy másik, falusias jeleneteket ábrázoló falfestményen pásztorok, valamint a trónon ülő Krisztus látható, mellette két csoportban az apostolokkal, köztük a Jézus előtt álló, a mennyországba felemelt karral bebocsátást kérő elhunytak védőszentjeivel, Péterrel és Pállal. Mindez eléggé ritka a katakombafestészetben, ugyanis a kereszténység kezdeti évszázadaiban nem ábrázolták a Megváltót – magyarázta a régész.

Gasztrotörténeti kiállítás a szegedi ferenceseknél

„Mindennapi kenyerünk” címmel gasztrotörténeti kiállítás nyílt nemrég Szegeden, az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpontban. Az érzékszervekre is ható kiállítás elsősorban a szerzetesi gasztronómia világába kalauzolja el a látogatókat.

Mivel a ferences szerzetesek nagyrészt azt ették, mint a környezetükben élő emberek, így Szeged gasztronómiájáról is számos érdekesség tudható meg a tárlaton: miért játszott fontos szerepet a Tisza a város életében; melyek azok az ételek, melyeket a törököknek köszönhetünk; mit és hogyan ettek a ferences szerzetesek; a keresztény ünnepeknek milyen speciális ételei és gasztronómiai szokásai alakultak ki; van-e élet a krumplin túl: vajon mit ettünk Amerika felfedezése előtt; miért hívják a templom búcsúját „uborkás búcsúnak”… De bepillantást nyerhet a látogató a szerzetesi ebédlőbe és a patikus testvér cellájába is. Amit a törököknek köszönhetünk: törökbors (paprika), törökbúza (kukorica), törökparadicsom (padlizsán), törökmogyoró, törökméz; valamint a rizs, a mák, a lencse, illetve a virágzó szőlő- és gyümölcskultúra.

Összeállította: Toldi Éva
Forrás: Laczkó Dezső Múzeum, Erdély.ma, Magyar Kurír, Múlt-kor, Haaretz.com, Magyar Kurír, Szegedi Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont


« vissza