K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Múzeumi hírmozaik – 2017. május
2017. június 12. - Értékeink-örökségünk
« vissza
sepsikilyen-szentlaszlo-legendareszlet.jpg, Sepsikilyén - Szent László-legenda (részlet)
Sepsikilyén - Szent László-legenda (részlet)
Múzeumi hírmozaik – 2017. május
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Restaurált gótikus falképek Sepsikilyénben

Erdélyben a sepsikilyéni unitárius templom egyike azoknak a középkori (a reformáció előtti katolikus) templomoknak, amelyek falain Krisztus-ábrázolások és a Szent László-legenda jelenetei is láthatók. A műemlék északi belső felületén a Szent László-legenda freskósorának a restaurálása nemrégiben fejeződött be a Teleki László Alapítvány koordinálásában, a külhoni magyar műemlékek felújítását segítő Rómer Flóris Terv keretében.

A 13. századi eredetű templom gótikus falképei a hajó külső és belső falain az átfogó helyreállítás keretében a falképeket korábban konzerválták, esztétikai kiegészítésük, restaurálásuk azonban csak most valósulhatott meg. A hajó keleti falán felül Az utolsó ítéletet láthatjuk, alatta pedig Az utolsó vacsora jelenetét. A nyugati fal Krisztus szenvedéstörténetének, az északi felület pedig Szent Lászlónak a kunok elleni küzdelmét megörökítő jeleneteit őrzi. A képek helyreállítását egy marosvásárhelyi műemlékvédő társulás és Kiss Lóránd falképrestaurátor végezte.

Passió – Apokalipszis

Nemrég nyílt meg Simonyi Emő festő- és grafikusművész „Passió – Apokalipszis” című kiállítása a jezsuiták budapesti Párbeszéd Házában.

A Münchenben élő alkotó – aki az ottani képzőművészeti akadémián évtizedekig festészeti anatómiát tanított – műveinek mottója: Minden szenvedőben ott rejtőzik az egyetemes, a krisztusi, fogalmazott a megnyitón Sajgó Szabolcs SJ az intézmény igazgatója. Simonyi Emő alkotásai – a Szamaritánusok című, mely a tárlat középpontjában látható, különösképpen is – nem annyira a konkrét helyzeteket ragadják meg, sokkal inkább az egyetemeset.

A képeken a szenvedés teológiai mélységei jelennek meg, a Názáreti Jézus megtestesülésével közénk eljött szeretet, ami mozgat napot s csillagot s az egész világmindenséget.

Bemutatták a Mária-enciklopédiát

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Levéltárának gondozásában jelent meg nemrég a régió 1850–1950 közötti Mária-tiszteletét dokumentáló kiadványa, melyet az intézmény vezetője és munkatársa mutattak be ünnepélyesen Budapesten, a Párbeszéd Házában.

1950 augusztusában a római Nemzetközi Mária Központ (Centro Mariano Internazionale) kezdeményezésére világszerte elindult a Mária-tisztelet felmérése. Magyarország a püspöki konferencia támogatásával csatlakozott a felhíváshoz, és körlevélben arra kérte az egyházmegyék és szerzetesrendek vezetőit, hogy gyűjtsék össze és mutassák be az egyházközségeikben élő Mária-kultuszt. Ebben az időszakban Magyarországon az újkori Mária-tisztelet felvirágzott, 1400 évvel az efezusi zsinat után újra Mária-dogmák születtek, 1947-ben pedig Boldogasszony-évet ünnepelt a magyarság. Baján 70–80 ezer fő részvételével tartották meg a Nemzeti Mária-kongresszust, és átütő erejűvé váltak a kegyhelyekre irányuló zarándoklatok is. A felkérés terjesztésében, a hírek közvetítésében az akkori (még nyomtatásban megjelenő) Magyar Kurír is közreműködött, Jámbor Dezső akkori főszerkesztő vállalta, hogy az adatgyűjtés anyagát egyházmegyénként, folytatásban közölni fogja. Az adatgyűjtésben élen járt a győri és a kalocsai egyházmegye, Papp Kálmán püspök és Grősz József érsek.

A Mária-tisztelet feltérképezése során számba vették egy-egy plébánia területén a Szűz Mária tiszteletére épült templomokat, a Szűz Mária életének mozzanatait megjelenítő oltárképeket, templomi festményeket, szobrokat, a Mária-kultusz fejlesztését célzó műveket, énekeket, és a Mária-kultuszhoz tartozó ájtatosságokat, búcsújárásokat. Az értékes dokumentatív anyag magyarországi sorsát a kommunista hatalom egyházellenes tevékenysége megpecsételte: az iratanyag a fiókban maradt Kalocsán is, mint ahogy az egyházmegye szervezetét ismertető sematizmus kézirata is, melyet Gyetvai Péter mint érseki irodaigazgató állított össze.

A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár ezt a két kéziratot vette elő, dolgozta fel, és tette közzé Mária-enciklopédia, Kalocsa, 1950. Forráskiadvány és adattár címmel. A közölt forrásanyag 65 év távlatából is érzékeltetni tudja, milyen gazdag volt a kultusz, milyen kiterjedt és erős a helyi közösségeket gondozó egyházszervezet. A kötetet gazdag képanyag teszi szemléletessé, a tájékozódást és a további kutatásokat a bevezető tanulmányon kívül Mária-naptár, művészettörténeti áttekintés, részletes képjegyzék és bibliográfia is segíti.

Lukácsovits Magda emlékezete

Templomi oltárképek, falképek ihletett alkotóművészére, Hatzack-Lukácsovits Magdára emlékeztek nemrég Erdély, Székelyföld több településén, miután a festőművész többéves, türelemmel viselt betegség után nemrég az örök Hazába költözött. 1951 és 2010 között készült vallási témájú képei erdélyi falvakban és városokban gazdagították az egyházi épületeket. A művésznő, mint azt Jakab Gábor kolozsvár-kerekdombi plébános 2014-es laudációjában írta: „A maga kikeverte üde színekkel olyan alakokat és jeleneteket festett meg, amelyek mindenki által jól érthető üzenetet közvetítenek a szép szerelmeseinek. Élete és munkássága a hit szolgálatában állt. Alkotásai mögött – legyen az templomi freskó, oltártérrendezés, arckép vagy liturgikus ruha – mint inspiráló és ihletet adó erő tettenérhető nagyon világos keresztény világszemlélete, mély istenhite, humánuma, egyháza iránti hűsége, nem utolsósorban pedig az erdélyi szülőföldnek és embereinek a szeretete.”

Alkotásai láthatók többek között Nagykárolyban, Csomaközben, Szatmárnémetiben, Kaplonyban, Désen, Mócson, Kolozsban, Gyergyószentmiklóson, Futásfalván, Esztelneken, Szászrégenben, Csíkszentdomokoson, Gyimesbükkön, Nyárádtőn, Székelyudvarhelyen és Arad-Gájon. Németországba költözve is folytatta egyházi liturgikus jellegű munkáját: e művei Ingolstadtban és Bad Tölzben gadagítják a templomokat.

Koronázási kiállítás a Mátyás-templomban

I. Ferenc József és felesége, Erzsébet királyné koronázásának százötven éves jubileuma alkalmából (1867. június 8.) kamarakiállítás nyílt május közepén a budavári Nagyboldogasszony-templomban a Gara-kápolnában és az emeleti Máltai lovagteremben.

A történelmi értelemben is jeles esemény egy politikailag különleges, kihívásokkal teli időszakot zárt le; az osztrák–magyar megbékélés folyamata az alkotmány visszaállításával, Andrássy Gyula miniszterelnöki kinevezésével és I. Ferenc József magyar királyként való elismerésével a budavári koronázással teljesedett ki. Az esemény a Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom történetében is jeles fordulópont, mivel a templom ekkor nyerte el a Budavári Koronázó Főtemplom címet. A kiegyezés sikerének köszönhetően páratlan gazdasági és kulturális fejlődésnek indult az ország; nagyszabású építkezések kezdődtek a fővárosban és vidéken. A nemrég megnyílt kamaratárlat a másfél évszázaddal ezelőtti események történetébe, összefüggéseibe és hangulatába egyaránt bepillantás enged. „Centruma” a Gara-kápolna, amelynek vörös bársonnyal bevont falai és féloszlopai előtt üvegtárlókban láthatók a koronázást megidéző tárgyak: a szertartás közben használt liturgikus könyvek, egy miseruha, egy gazdagon hímzett, dupla címeres párna, emlékérmek és egyéb relikviák, többek között a Vasárnapi Ujság korabeli tudósítása is, amely részletesen beszámolt a szertartás menetéről. Továbbá itt kapott helyet Liszt Ferenc Magyar koronázási miséjének partitúrája is.

Válogatás Erdélyi Zsuzsanna gyűjteményéből

Az esztergomi régi nagyszeminárium dísztermében Erdélyi Zsuzsanna gyűjteményéből válogatott kiállítást rendeztek és nyitottak meg a Keresztény Múzeum szervezésében május végén. A tárlat az intézmény első népi vallásosság tematikájú állandó kiállítása.

A tárlat kurátora, Soós Sándor néprajzkutató a megnyitón felidézte az gyűjtemény létrejöttének történetét, kiemelve abban Erdélyi Zsuzsanna szerepét, akinek kezdeményezésére intézett felhívást a hívek felé Lékai László esztergomi érsek, kérve, hogy az arra érdemesnek gondolt kegytárgyaikat küldjék el Esztergomba a hívek. Így jött létre a régmúltra és az 1980-as évekre egyaránt jellemző sajátos tárgy együttes. A mostani tárlaton O. Ecker Judit funkcionális, egyedi bútoraival Zalavári Tibor látványtervező koncepciója nyomán berendezett teremben bemutatott mintegy ezer darab különféle tárgy kora közel három évszázadot ölel fel a barokktól napjainkig.

Három sarokban külön installációként kapott helyet a betlehemállítás szokása, a lourdes-i Szűzanya kultusza és a paraszti, kispolgári lakások jellegzetes eleme, a szent sarok. Az imakönyvek, szentképek, apácamunkák, rózsafüzérek, szenteltvíztartók, hímzések, viseletek és más tárgyak műfajonként csoportosítva, rövid magyarázó szövegekkel kerültek a vitrinekbe és szabadon kihúzható, számos fiók valamelyikébe. A Szabó Judit restaurátor által tisztított, majd válogatott textíliák különösen látványos, szép részét képezik a gyűjtemény szemléletes bemutatásának.

Összeállította: Toldi Éva

Forrás: Erdély.ma, Keresztény Múzeum, Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, MTI, Magyar Kurír
« vissza