K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Kiegyezés és koronázás 1867 – Kiállításmegnyitó a veszprémi érseki palotában
2017. május 16. - Értékeink-örökségünk
« vissza
erzsebetkiralynematyustamas5kuld.jpg, Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek köszöntője
Fotó: Mátyus Tamás, Veszprémi7 Nap
Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek köszöntője Fotó: Mátyus Tamás, Veszprémi7 Nap
Kiegyezés és koronázás 1867 – Kiállításmegnyitó a veszprémi érseki palotában
^ További képekért
kattintson a fotóra!
A 26. Gizella Napok ünnepélyes megnyitója

Negyedszázados hagyomány immár Veszprémben, hogy a székesegyház társvédőszentje, Boldog Gizella, a magyarok első királynéja névünnepe alkalmából több napos kulturális, művészeti és vallási rendezvénysorozattal készül Veszprém városa és a Veszprémi Érsekség közös összefogással. E programsorozatot mindig az egyházmegye múzeuma, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény nyitja meg egy-egy emlékezetes kiállítással. Az idén a Magyar királynék és koronázó püspökök című kiállítássorozat következő állomásaként Kiegyezés és koronázás 1867 címmel emlékezik meg az érseki palotában a reprezentatív tárlat arról, hogy százötven évvel ezelőtt koronázta Erzsébet királynét Ranolder János (1806–1875) veszprémi püspök, és került sor Magyarország történetének egyik sorsdöntő eseményére, az osztrák–magyar kiegyezésre.
A kiállítást ünnepélyesen május 4-én nyitották meg a veszprémi érseki palotában. Az ünneplő egybegyűlteket (közöttük a vendégként érkezett Habsburg–Lotharingiai Mihály főherceget, a Mindszenty Alapítvány elnökét, Erzsébet királyné ükunokáját és feleségét, Habsburg–Lotharingiai Christiana főhercegnőt, valamint Szelke László történészt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK egyetemi adjunktusát) Udvarhelyi Erzsébet, a Gyűjtemény igazgatója köszöntötte.

Bevezető gondolataiban az igazgatónő kiemelte, hogy az Ausztria és Magyarország között 1867-ben létrejött kiegyezés sorsfordító jelentőségű volt, mert a kiegyezési törvénnyel lezárult a 1848/1849-es forradalmat és szabadságharcot követő önkényuralom időszaka, és kezdetét vette a dualizmus kora – félszázadnyi boldog békeidő –, amely az ország gazdasági, kulturális fejlődését hozta magával. Ezt a minden tekintetben prosperáló korszakot idézi meg a kiállítás, mondta. Korabeli fotókon, festményeken, hiteles levéltári dokumentumokon, Jókai, Mikszáth emlékidézésein, tárgyi emlékeken, műtárgyakon át éled újjá a kiegyezés, a millennium kora, a polgárosodás időszaka, elevenedik meg I. Ferenc József és Erzsébet királyné, Sisi személyisége, a király Veszprémben a püspöki palotában tett látogatása. Kiemelte, hogy a két utolsó koronázó veszprémi püspök, Ranolder János és báró Hornig Károly élete több ponton is összekapcsolódott Erzsébet királyné és Ferenc József személyével. Vaszary Kolos esztergomi érsek, hercegprímás, bíboros portréja a kiállításon a millenniumi hálaadó szentmise főcelebránsaként tűnik fel.

Márfi Gyula veszprémi érsek örömének adott hangot, hogy az érseki palota olyan rangos eseményeknek tud otthont adni, mint a mostani kiállítás. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a palotát most már rendszeresen látogathatják az érdeklődők május elejétől október végéig, mindennap nyitva áll kapuja az érkezők előtt. Ünnepi beszédében a koronázásokat idézve kiemelte: ha nem is azonos a mostani Szent Korona azzal, amelyet II. Szilveszter pápa 1000-ben küldött Szent István királynak, mégis annak a jogutódja talán. Felidézte, hogy 2003-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia képviseletében részt vett a franciaországi Aurillac-ban egy konferencián, melyet II. Szilveszter pápa halálának ezeréves jubileumára rendeztek. Az egyházfő ugyanis ebben a kisvárosban született egykor, ahol később, mint Gerbert apát szolgált. Korának akkoriban egyik legnagyobb tudósa volt, sőt kiváló zenész is, aki még orgonát is épített a maga korában. A csillagászatban is kiváló volt, s az akkori tudományok szinte minden ágában kimagaslott jártasságával. Hozzá vitték az előkelő európai családok gyermekeiket, hogy tanítsa és nevelje őket. Nála tanult a későbbi II. Ottó német-római császár is. Nyilván a fiatal uralkodónak köze lehetett ahhoz, hogy Gilbert apátot később megválasszák pápának. Ugyanakkor a pápának meg ő adott jogot ahhoz, hogy koronát küldhessen Szent Istvánnak. Mert ha a királynak a koronát valamelyik európai nagyfejedelem küldte volna, akkor mi egy birodalom vazallusaként kerültünk volna Európa térképére. Mivel a pápától kaptuk a koronát, így hazánk önálló országként folytathatta útját a történelemben. Méltatta továbbá a veszprémi érsek a szülőföldjéről, Zalából származó Deák Ferenc történelmi szerepét a kiegyezés előkészítésében. Nem véletlenül emlegetjük őt a „haza bölcseként”, fűzte hozzá.

Az egyházi köszöntés után a városi önkormányzat nevében Porga Gyula polgármester szólt az egybegyűltekhez, nyitotta meg a Gizella Napok rendezvénysorozatát. Morus Tamást idézte: „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadását kell, hogy jelentse!” E gondolat jegyében próbálnak tartalmas zenei, táncos, irodalmi és vallási, művészeti eseményekben gazdag programokat szervezni minden évben a Gizella Napok keretében, így idén is. Veszprém gazdag tradíciójú város, múltjában lépten-nyomon olyan kincsekre bukkanhatunk, amelyeket meg kell mutatnunk a város polgárainak, s a távolabbról érkezetteknek is, emelte ki. „Valljuk egy másik szólás-mondás alapján, hogy a hagyományt nem ápolni kell, mert nem beteg, s nem őrizni kell, mert nem rab, hanem megélni. Erre törekedtünk az idei, a 26. Gizella Napok közösségi programjainak megtervezésekor is” – mondta, majd ünnepélyesen megnyitotta a színes művészeti-kulturális programsorozatot.
Habsburg–Lotharingiai Mihály főherceg királyi felmenőjére, Erzsébet királynéra emlékezett, aki 180 évvel ezelőtt Münchenben született a bajor Wittelsbach-uralkodócsalád gyermekeként. Születésének rendkívüli körülményeit (Karácsony napján (Szenteste) jött a világra és egy pici foggal) a szülei és a rokonság a szerencsés életút előjelének tekintették, ám a sors számos kihívás elé állította mégis őt. Első gyermeke, Zsófia, kétévesen egy magyarországi utazás alkalmával megbetegedett és édesanyja karjai között halt meg 1857-ben, 1889-ben pedig már felnőtt fiát, Rudolfot máig tisztázatlan körülmények között vesztette el Mayerlingben. A tragédiák sorát végül saját erőszakos halála zárta 1898-ban, amikor egy anarchista merénylő áldozata lett Genfben.

A főherceg kiemelte: Erzsébet nagyon intelligens és különösen is szabadságszerető volt, korának egyik legszebb és legvarázslatosabb fiatal nője, előfutára azoknak, akik ma az egészséges és a természetközeli életmódért küzdenek. Sportos életvitelű, vakmerő lovas és fáradhatatlan túrázó hírében állott, s Ferenc József feleségeként rendkívüli hatással volt ura politikai irányvonalára, különösen a magyarokkal szemben. Népünk bámulattal, nagy-nagy szeretettel fogadta látogatásait, a haza megmentőjének, gondoskodó nagyasszonyának nevezték őt. E különleges tisztelet alapvető forrása, hogy a kiegyezés létrejöttét nagymértékben Erzsébet szerepének, tevékenységének tekinthetjük, mutatott rá. Nagy része volt abban, hogy a magyarok kiengesztelődtek idővel a császárral, aki a forradalom bukása után kivégeztette Haynauval a tizenhárom honvédtábornokot, majd a Bach-korszakot zúdította nemzetünkre. Gyönyörű magyar szabású díszruháját, amelyben megkoronázták a budavári Nagyboldogasszony-templomban, a királyné koronázó főpapjának, Ranolder Jánosnak ajándékozta a koronázás emlékére, hogy abból a püspök miseruha garnitúrát készíttessen. A koronázási díszruhából készített főpapi ornátus palástja és miseruhája a tárlaton is megtekinthető. A királyi pár a koronázási ajándékot pedig, összesen százezer aranyforintot az elesett katonák özvegyeinek, árváinak és a szabadságharc rokkantjainak ajánlotta föl. „Ezer év óta az egyetlen királyné volt, akinek szíve melegét megérezte a magyar – írta róla Benedek Elek. Mi koronát tettünk a fejére, ő a koronáért szívét adta nekünk…”

A kiállításmegnyitón a történelmi hátteret Szelke László történész előadása teremtette meg, aki 1848-tól a kiegyezésig és az első világháborúig idézte fel előadásában a magyarok históriáját. Bemutatta, hogy a márciusi forró eseményektől a győzedelmes tavaszi hadjáraton át, miképp vezetett az útja a magyar honvédseregnek végül a szabadságharc bukásához, helyesebben annak leveretéséhez – orosz cári segítséggel. Végigkísérte az előadó az önkényuralom hosszú időszakát is, majd a lassú enyhülés korszakát, amely végül az októberi diploma, majd a februári pátens kibocsátása után pár év múlva az 1867. évi kiegyezéshez vezetett. Kiemelte Deák Ferenc szerepét a kiegyezési javaslatok, majd a kiegyezési törvények előkészítésében. Deák a Pesti Napló 1865. évi április 16-i számában fogalmazta meg és tette közzé a kiegyezés számára elfogadható alapelveit. Kitűnő érzékkel és bölcsen egyszerre hangsúlyozta a birodalom biztonságának és szilárd fennállásának, Ausztria alkotmányos szabadságának, valamint a Magyar Királyság történelmi jogainak és törvényeinek fontosságát. Az 1865. december 14-én megnyitott országgyűlésen megkezdődött a kiegyezési javaslat pontos és részletes kidolgozása, melynek eredményeképpen 1866 tavaszára apróbb módosításokkal elfogadták és megerősítették Deák eredeti elképzeléseit. A kiegyezési törvényeket 1867. március 30-án a magyar országgyűlés tekintélyes többsége megszavazta, az uralkodó szentesítésére azonban június 12-ig várni kellett, hiszen előtte Ferenc Józsefet magyar királlyá kellett koronázni. A koronázásra 1867. június 8-án a budavári Nagyboldogasszony-templomban (Mátyás-templom) került sor.

A kiállítás tematikusan tárgyalja az 1848/49. évi magyar forradalom és szabadságharc időszakát, a kiegyezési törvényt és a koronázás eseményét, melyekhez kapcsolódóan a legfontosabb dokumentumok és díszkiadású könyvek is megtekinthetők. Báró Hornig Károly veszprémi püspök, bíboros hagyatékából, a püspök, bíboros halálának 100. évfordulóján, 100 év után újra látható a veszprémi püspöki palotában Stróbl Alajos Erzsébet királynéról és Ferenc Józsefről készített carrarai márványszobra, amely szobrok ma a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményét gazdagítják.

Ferenc József 1867. június 8-án – az uralkodó és a magyar nemzet között létrejött kiegyezést követően – megtartott koronázási ünnepsége több szempontból is különleges helyet foglal el a magyar uralkodókoronázások történetében. Megkoronázására egyedülálló módon nem csak ugyanazon a napon került sor felesége, Erzsébet királyné ceremóniájával, hanem egyazon szertartáson, azaz ünnepi szentmisén. Ez volt az első és egyben az utolsó magyar uralkodókoronázás, amely nem egy városban, hanem Budán és Pesten együtt zajlott, hiszen a ceremónia világi részét részben Pest városában bonyolították le, továbbá ekkor vált koronázó főtemplommá a budavári Nagyboldogasszony-templom, a mai Mátyás-templom. Emellett a kiegyezés értelmében Magyarországhoz visszacsatolt Erdély is önálló országzászlót kapott a ceremónián, így első ízben került sor 11 országzászló vitelére.

A millenium eseményét és Erzsébet királyné halálát, a magyar nemzet Erzsébet-gyászát is tárgyalja a kiállítás. Jókai Mór, Mikszáth Kálmán visszaemlékezéseiből, a két író helyszíni tudósításaiból és az Erzsébet mint a haza védelmezője emlékének megőrzéséről rendelkező 1898. évi 30. törvényből válogat a tárlat.

A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, a Veszprémi Érseki Könyvtár és a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár mellett a Budavári Nagyboldogasszony-templom Egyházművészeti Gyűjteménye, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Laczkó Dezső Múzeum, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, az Országos Széchényi Könyvtár és magángyűjtők gyűjteményei gazdagítják a kiállítást.

A kiállításmegnyitót a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar előadása zárta Kováts Péter és Bendik Ágota hegedűművészek művészeti vezetésével. Haydn Három német táncát játszották el az egybegyűlteknek, akiket a palotában a kiállítás megtekintése után szeretetvendégséggel vártak.

Toldi Éva
« vissza