K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Zászlók a történelemben – történelem a zászlóinkban
2017. február 1. - Értékeink-örökségünk
« vissza
1919-1946.jpg, 1919–1946
1919–1946
Zászlók a történelemben – történelem a zászlóinkban
^ További képekért
kattintson a fotóra!
„Csak bot és vászon, / de nem bot és vászon, / hanem zászló. // Mindig beszél. / Mindig lobog. / Mindig lázas. / Mindig önkívületben van / az utca fölött, / föllengő magasan / egész az égben, / s hirdet valamit / rajongva…”
Kosztolányi Dezső sodró erejű verse (Zászló) nemzeti ünnepeinken gyakran felhangzik és sokak szívéhez utat talál, mert a költő szuggesztív módon tudja megfogalmazni szókép-soraival azt, amit a zászló jelent belül az embernek, amit a zászló látványa fellobbant és tudatosít abban, aki egy adott zászlóval megjelölt közösséghez (nemzethez, egyházi közösséghez, városhoz, szakmához… stb.) tartozónak érzi/vallja magát.

A zászlót eredetileg katonai egységek, csapatok azonosítására és vezénylésére használták már az ókorban is, azután tágult a szerepköre. Mai modern megjelenésének időpontja, és annak helyszíne vita tárgyát képezi régóta. Vannak, akik Kínához kötik, míg mások a Római Birodalomból eredeztetik. A történelem során a zászló legelterjedtebb feladatává egy nép vagy egy ország szimbolizálása vált.

Magyar nemzeti zászlónk hosszú fejlődés során alakult ki. A magyarok kezdetben fekete turulmadárral díszített vörös zászlók alatt harcoltak - a krónikák bizonysága szerint. E hadijelvényeket később felváltották a szentek képeivel kivarrott zászlók. (Például Szent István „Szent György és Szent Márton zászlaja alatt" vonultak a csatába.) Később a vörös-ezüst sávos (Árpád-sávos) zászló-alap vált általánossá, amelyre később jelképeket: szentek hagiografikus ábrázolásait hímezték, festették, majd jóval később általánossá váltak az úgynevezett máriás zászlók (Szűzanya és a gyermek Jézus alakjával), a Magyarok Nagyasszonya és/vagy a Magyarok Védasszonya gondolat jegyében. A 15. századtól megfigyelhető már a vörös-ezüst-zöld sodrás is az oklevelek pecsétjeinek selyemzsinórzatán, majd hamarosan általánossá válik a hadizászlók peremfogazatán is a vörös és a zöld váltakozása az ezüstszínű zászlóalapon. De csak 1806-ban írják le a ma is használatos sorrendben, s csak az 1848. évi XXI. törvénycikk írja elő hivatalosan először a „piros-fehér-zöld", mint nemzeti szín használatát. A három különböző színű sávból álló zászló neve trikolor, ilyen a francia-, az olasz- és a magyar zászló is.

Kísérjük most nyomon nagyvonalakban történelmi magyar zászlóinkat!
1. A 9-10.. századból semmilyen zászlóábrázolás nem maradt fenn, ezért csak analógiák alapján lehet következtetni és rekonstruálni, milyen lehetett. Mivel a korai középkorban a fejedelmi szín mind a pusztai népeknél, mind a nyugati keresztény civilizációkban a vörös volt, és a vonatkozó jelképeket mindig a zászló csúcsán használták, ezért feltételezhetően ilyen lehetett a magyaroké is. Annál is inkább, mivel a későbbi magyar címer alapszíne is a vörös lett. A zászló csúcsán a vezető törzs (Árpád törzsének) szent állata, a turul háromdimenziós figurája volt található. A mitikus madár alakjára a rakamazi korong ábrázolása alapján következtethetünk.
2. Az államalapító Szent István király zászlajáról sincs semmilyen hiteles leírás, az azonban valószínű, hogy igen nagyméretű lehetett a zászló, s csúcsára ekkor került a latin kereszt.
3. A vörössel és ezüsttel sávozott zászló I. Imre uralkodása alatt jelent meg, s egészen a 16. századig volt érvényben.
4. Az Anjou-uralkodók - Károly Róbert és Nagy Lajos - idejében történik meg először, hogy a vegyesházi uralkodók saját színeiket (címerüket) egyesítik az Árpád-házi királyok családi színeivel.
5. A Hunyadiak korában a családi hollós címer alapján a zászlót a bátorságot jelképező vörös oroszlánnal – a bátorság jelképével – egészítették ki.
6. A Mátyás király hadseregéhez kapcsolódó zászló jellemzője, hogy rajta az uralkodó az Árpád-házi családi sávokat, valamint a cseh királyság oroszlános címerét egyesítette egy negyedelt pajzsban, középen a saját, családi hollós címerével. A zászló ábrázolása a Philostratus krónikában maradt fenn, és Corvin János bécsi bevonulását ábrázolja.
7. Zrínyi Miklós zászlajáról csak annyit tudunk, hogy nevezetes kirohanásakor a hadvezér olyan zászló alatt halt meg, amelynek egyik oldalán a császár, másikon az ország címere volt.
8. Jellegzetesen erdélyi stílusú zászló volt Bethlen Gáboré, rajta a szokásos lángnyelvekkel, s a címerábrázolás körül az erdélyi nemzetek jelképelemei sorakoznak.
9. A 16-17. század megszokott zászlótípusa az úgynevezett fecskefarkú zászló, amelyek lángnyelves díszítő motívumokkal láttak el. A lángnyelv Európában Krisztus vércseppjeit szimbolizálta, és elsőnek a johannita lovagok zászlaján jelent meg. A zászló alapszíne ekkor is általánosan a vörös. A hátoldalán a keresztre feszített Krisztus ábrázolása látható, az „E jelben győzni fogunk” felirattal és az 1660-as évszámmal. A zászló előlapján Nyitra vármegye címere látható, amelyen Szt. László és a kun vitéz harca idéződik fel.
10. Thököly Imre fejedelem zászlaja tipikus 17. századi erdélyi zászló. Vörös-kék színe a Thököly-család címerszíneit idézi, egyik oldalán Thököly grófi címere látható a kétfejű sassal a szívpajzsban, hátoldalán pedig a magyar királyság lombkoronával ékesített címere.
11. Vörös-fehér sávozott zászló Rákóczi fejedelemé, rajta jelmondata olvasható: Iustam causam deus non derelinquet (Az igaz ügyet nem hagyja el az Isten). A zászló másik oldalán a fejedelem nevének rövidítése látható.
12. Az 1849-es honvéd lovassági zászló jellegzetessége a körben futó, egyenlő szárú háromszögekből álló piros-zöld éksor, a „farkasfogdíszítés”. A zászló előlapján a magyar kiscímert ábrázolták (a trónfosztás után korona nélkül), hátoldalán pedig a Magyarok Nagyasszonya látható.
13. A kiegyezés utáni az 1869-től rendszeresített katonai zászló előlapján a magyar király középcímere, hátoldalán I. Ferenc József névjele kapott helyet. Ezt a zászlótípust az I. világháború után is több alakulat használta egészen 1938-ig.
14. Az 1938-ban rendszeresített magyar királyi honvéd lovassági zászló hátlapján a magyar középcímer látható, emlékeztetve a trianoni szerződés előtti országra.
15. Az 1949-ben rendszeresített csapatzászló a második világháború utáni időszak első honvéd zászlaja, s a 18. századi huszárzászlók és az 1849-es trónfosztás utáni zászlók hagyományait egyesíti. A mindkét oldalán látható címer a közvélekedésben 1848-49-hez kötött, úgynevezett Kossuth-címer, azaz egy korona nélküli kiscímer. Ez a zászlótípus azonban csak pár hónapig volt érvényben. 1949. augusztus 20-ától az úgynevezett Rákosi-címer használata lépett érvénybe.
16. 1956-ban a forradalom idején a zászlólap közepéről kivágták a Rákosi-címert (lyukas zászló), s a továbbiakban a rendszerváltásig a sima háromszínű zászló maradt érvényben.
17. A rendszerváltás után a honvédség visszatért a régi jelképekhez. A zászló az 1949-es csapatzászló alapján készült, amely egyesítette az 1743-as és az 1848-as csapatzászló elemeit. A trikolor középpontjába visszakerült a hagyományos címerpajzs a Szent Koronával.
A Magyar Köztársaság Kormánya 2000-ben a millennium tiszteletére millenniumi emlékzászlót adományozott valamennyi magyarországi településnek. A zászló egylapos (csak az egyik oldalán díszített), bélelt, nyers fehér színű, fényes szatén anyagból, arany-, ezüst hímzéssel ékes, szélein nemzeti színű applikációval készült. Formája fekvő téglalap. A zászlón centrálisan (50 cm-es sugarú körben) elhelyezett ország címerünk látható a Szent Koronával, és a zászló közepétől kiinduló ezüst sugarakkal. Államiságunk fennállásának 1000 éves jubileumát a címer köré rajzolt „Magyar Millennium” körfelirat jelzi.
Összeállította: Toldi Éva
Forrás: Cs. Kottra Györgyi: Magyar zászlók a honfoglalástól napjainkig (Kossuth, 2011), Zászlópark, HVG 2007/14.
« vissza