K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Múzeumi hírmozaik - „Szent és profán – Oltáriszentség és molnárkalács”
2017. január 5. - Értékeink-örökségünk
« vissza
oltariszentseg-tartokazegritarlaton.jpg, Oltáriszentség-tartók az egri tárlaton
Oltáriszentség-tartók az egri tárlaton
Múzeumi hírmozaik - „Szent és profán – Oltáriszentség és molnárkalács”
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Az ostya- és molnárkalács-sütés hagyományait felelevenítő és bemutató kiállítás nyílt Egerben nemrég az Érseki Palotában, amelyen az Oltáriszentség tiszteletéhez, illetve az ostya- és a molnárkalácssütéshez kapcsolódó népi és szakrális egyházművészeti tárgyakat, értékes nyomtatványokat is láthat a látogató, valamint rendhagyó módon az érdeklődők helyi készítésű molnárkalácsot is kóstolhatnak.
Az evangéliumnak és a krisztusi tanításnak a népi kultúrában való megjelenését reprezentálja a tárlat. Az egyház tanítása áthatja a mindennapi életet, az átváltoztatásban pedig az ostya Krisztus testévé alakul át, így Isten megszenteli az emberi tevékenységeket, kulturális értékeinket, amelyeket szentté tesz Urunk, ha fölajánlunk neki, utalt rá Ternyák Csaba egri érsek a kiállítás megnyitóján.

A tárlaton látható többek között a Barkóczy-album, amely az Oltáriszentség imádására alakult egri egylet tagjainak névsorát tartalmazza, az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusra készített monstrancia, amelyet a Vatikánban is kiállítottak, a borsodnádasdi Helytörténeti Gyűjteményből származó molnárkalács-sütővasak, s egy gazdag válogatás azokból a szimbolikus jelekből, amelyeket a sütővasakkal a molnárkalácsok tésztájába nyomatnak bele sütéskor.

A molnárkalács korong alakú sült tészta, felületén az alkalmazott ostyasütőforma raj¬zolatával díszí¬tett (különféle motívumok, például perec, leányka, feliratok, évszám és különböző vallási jelképek…). Eredetileg holland sütemény, a római katolikus liturgiában használt szentelt ostyából alakult ki. Német¬országban, Franciaországban, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában és Magyar¬országon egyaránt elterjedt, a mindennapok mellett elsősorban nagyböjt, húsvét, karácsony ünnepein és a fonóházban, lakodalmak során készítették. Molnárkalács-sütő¬vasat Magyarországon a 16. századtól ismerünk.
Az elnevezés a malomban várakozók részére sütött – még hasznot is jelentő – ostyára vezethető vissza. Régen a molnárné kedveskedett molnárkalács¬csal a vízimalomba járóknak. A gabonaőrlésre vá¬rakozók ideje jobban telt beszélgetés, rágcsálás mellett.

Megszépül a majki kamalduli remeteség

A történelmi jelentőségű és hazánkban unikális egyháztörténeti értéket képviselő majki kamalduli remeteség (Oroszlány külterületén) felújítása 2015-ben kezdődött el, s előre láthatólag 2018-ra fejeződik be. A remeteség épületegyüttese európai szinten is kiemelkedő értéket képvisel: a némasági fogadalmáról ismert szerzetesrendnek ugyanis világszerte mindössze öt hasonló helyszíne maradt fenn.

Jelenleg mintegy másfél milliárd forintos beruházás keretében látogatóközpont építését tervezik remeteség területén, s helyreállítják a kolostor barokk rendszerű, teraszos kiképzésű díszkertjét, valamint a Nepomuki Szent Jánosnak szentelt templomból megmaradt csonka templomtornyot is, adta hírül a közelmúltban az MTI-nek a város. A rekonstrukció részeként a templomot különleges építészeti elemekkel mutatják be, és látogatható lesz a feltárt kripta is, valamint megújulnak a szerzetesek egykori cellaházai is, melyeknek egy részét szállássá alakítják át, illetve bemutatják azokban a szerzetesek életét.

[A kamalduli szerzetesrendet Romuald herceg, a lombardiai hercegi család sarja (később Szent Romuald) alapította 1009-ben Itáliában, egy Malduli nevű gazda által felajánlott vadregényes birtokon, mint Campo Malduli nevű remeteséget (innen az elnevezés). A rend tagjai a lelki tökéletességre törekedtek, ennek elérése érdekében magányosan, elmélyülten éltek, némaságot fogadtak. Magyarországon a XVII. században telepedtek le a kamalduliak. Az ismert alapítások sorában a majki remeteség a negyedik, egyben utolsó is volt (előtte a Nyitra melletti Zobor-hegyen, a Sopron vármegyei Lánzsér váránál, illetve a Szepes vármegyei Lechnicen alakult kamalduli remeteség.)

A majki remeteség 1736-1770 között több szakaszban épült fel, a terület tulajdonosa, gróf Esterházy József országbíró, Komárom megye főispánja alapította. A Rákóczi-szabadságharcot lezáró, 1711-es szatmári békét követően a fejedelemhez hű, dunántúli nemesi családok adományaiból épült (erre emlékeztetnek a szerzetesi lakok főhomlokzatán megjelenő nemesi címerek). Előbb a cellaházak, majd a vendégek és zarándokok számára szálláshelyként, a remeték számára pedig az ünnepi és a mindennapi tevékenységek színtereként szolgáló konventépület, az úgynevezett foresteria épült fel (refektóriummal, könyvtárral, levéltárral, gyógyszertárral) végül a Nepomuki Szent Jánosnak szentelt templom. Az eredetileg tervezett húsz remetelakból csak tizenhét épült meg. Minden cellaházban egy-egy szerzetes élt. A naponta előírt, kötelező imákat hangosan mondhatták el, de a nap többi részében tartózkodniuk kellett a beszédtől. Egymással csak a szentmiséken és a fő ünnepeken, a közös étkezéskor találkozhattak. Beszélniük – elöljárójuk engedélyével – évente két alkalommal, három-három napig lehetett.

Küldetésük volt, hogy imádkozzanak mindenkiért a világon, azokért és azok helyett is, akik maguk sohasem fordulnak Istenhez. Alig fejeződtek be az építési munkálatok, amikor 1782-ben II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, köztük a kamalduli rendet is, a remeteség vagyonát pedig árverésre bocsátották, állami tulajdonba vették, illetve széthordták.]




Megújult a városmissziós kereszt Esztergomban


Az esztergomi bazilika 2007-ben készült, közel öt méter magas, bronz borításokkal díszített tölgyfa keresztjét, Ozsvári Csaba ötvösművész (1963–2009) alkotását, amely a templom északi kereszthajójában áll, átfogó restaurálásnak vetették alá nemrég. A keresztet a 2007-es Budapesti Városmissziós Napok alkalmával állították fel először, s utána nyert végleges elhelyezést a bazilikában. Az azóta eltelt időszakban fémrészei erősen oxidálódtak, így szükségessé vált felújítása. A tisztítási, konzerválási munkálatokat Szabó János ötvös és fémrestaurátor végezte, aki – munkatársként – jelen volt az alkotás megszületésénél is.

A kereszt historizáló mű, növényi ornamentikája a magyar honfoglalás kori ötvösség motívumait idézi, leveles-indás mintázatában az ősi magyar életfamotívum jelenik meg, a páva szimbólum megjelenítésével pedig ókeresztény stílusjegyeket is visel. De a kereszt nemcsak egy – a történelmi múltunk stílusvilágát magán hordozó – egyedi ötvösmunka, hanem ereklyetartó is. Középpontjában, ezüst tokban Szent Kereszt-ereklye van elhelyezve, melyet a leveles díszek fordulataiban magyar szentek ereklyéi vesznek körbe.

A restaurálás során öblítéssel, ecseteléssel, csiszolással, polírozással sikerült eltávolítani a korróziós réteget a kereszt fémrészeiről. A visszaszerelés során újabb öt magyar szent, illetve boldog – Szent Márton, Boldog Gizella, Boldog Romzsa Tódor, Boldog Apor Vilmos, Boldog Meszlényi Zoltán – ereklyéivel gazdagodott a városmissziós kereszt.


Újabb holt-tengeri tekercstöredékekre bukkantak


Újabb Holt-tengeri tekercstöredékeket találták a Júdeai-sivatagban – jelentette a Háárec című izraeli újság december 22-én.
A májusban és júniusban végzett leletmentő feltárás során a Holt-tenger mellett, a Koponyák barlangjában bukkantak a régészek az újabb, igen kisméretű töredékekre, amelyeken az idők során olyannyira megkopott az írás, hogy csak különleges elemzéssel fejthetik majd meg. A szakemberek még abban sem biztosak, hogy milyen nyelven (héber, arámi vagy más…) íródtak. Az új töredékek akkor lesznek fontosak, ha sikerül őket más, egyelőre ismeretlen eredetű leletekhez kötni – nyilatkozta Uri Davidovics, a Jeruzsálemi Héber egyetem kutatója a lapnak.

Egy beduin pásztor 1947-ben véletlenül bukkant a Holt-tengeri tekercsekre, a 20. század egyik legjelentősebb régészeti szenzációjára, a Jerikótól 15 kilométerre délre fekvő ősi település, Khirbet Kumrán közelében, a sziklás hegyoldalon. A Kr. e. 3. és a Kr. u. 1. század között íródott tekercsek a legrégebbi ismert bibliai tárgyú kéziratok, amelyeket Kr. u. 68-ban rejtettek el a római hadsereg elől tizenegy barlangban a Júdeai-sivatagban.

1947 és 1956 között 981 szöveget tártak fel, a felbecsülhetetlen értékű dokumentumok bepillantást engednek a Jézus korabeli zsidó közösség és a korai keresztények életébe. A tekercsek jelentős része nem egybefüggő darabban, hanem apró töredékekben maradt fenn, azóta tudósok nemzedékei dolgoznak a szövegrészletek összeállításán.

A Koponyák barlangját Johanán Aharoni professzor fedezte fel 1960-ban, majd nevezte el az ott talált hét emberi koponyáról és csontvázról. Ez a barlang a sivatag déli részén lévő nagyobb barlangrendszerhez tartozik. Ezekben a barlangokban a különlegesen száraz éghajlat miatt évezredeken át fennmaradtak a különböző szerves anyagból készült tárgyak, többek között nádból és vasból készült nyilak, bőr-, kötél-, textil- és fatárgyak, sőt egy, a Bar Kohba-felkelés idejéből, a második századból származó tetűfésű is, valamint csonteszközök. Ezek sorában találták legutóbb a két darab, két centiméter hosszú és széles, elmosódott betűkkel teli papirusztöredéket. A barlangok fosztogatói rengeteg kárt okoztak, miattuk gyakran nehéz meghatározni az egyes történelmi rétegeket, és ezért nem lehet pontosan datálni a tárgyak egy részét sem. A leletek mégis alátámasztották a régészek korábbi feltételezését, hogy ezeket a barlangokat menekülők használták a kő-rézkortól egészen a római birodalom koráig, és bizonyosan éltek bennük mintegy kétezer éve a római seregek elől elszökő zsidó harcosok és felkelők is.

A régészeti feltárásokat közösen végezték a Jeruzsálemi Héber Egyetem, és az Izraeli Régészeti Hatóság szakemberei, akik terveik szerint folytatják a munkát, hogy megelőzzék a fosztogatókat, akiknek jelenlétét a feketepiacon az utóbbi időkben felbukkant vaskori és római kori dokumentumok is jelzik.

Piros-fehér-zöldbe öltözött a riói Krisztus-szobor


December 30-án, Boldog IV. Károly, az utolsó magyar király koronázásának 100. évfordulóján magyar nemzeti színekkel világították ki a Megváltó Krisztus szobrát Rio de Janeiróban.

Brazília ezzel a gesztussal kívánta elismerni Magyarországnak a kereszténység védelmében tett erőfeszítéseit, valamint az ottani magyar közösségek hozzájárulását Brazília fejlődéséhez. Dom Orani Tempesta, Rio de Janeiro érseke ajánlotta fel korábban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, hogy a jövőben egy-egy magyar ünnepen a magyar nemzeti színekkel világítják ki a Rio de Janeiro, de egyben egész Brazília szimbólumának tartott Megváltó Krisztus-szobrot. Semjén Zsolt egyrészt 2016. december 30-át, Boldog IV. Károly koronázásának 100. évfordulóját, másrészt államalapítási ünnepünket, 2017. augusztus 20-át javasolta. A Krisztus-szobor adminisztrációjáért felelős szentély tájékoztatása szerint a kivilágítást mindkét napon megvalósítják. A December végi szimbolikus eseménynek szakrális vonatkozása, hogy IV. Károly király boldoggá avatásához az egyházjogi feltételként szükséges csoda is Brazíliához kötődik: egy, az országban szolgáló lengyel apáca IV. Károly közbenjárását kérte, amikor egyik lábát súlyos betegség támadta meg és ezért amputálni kellett volna. A nővér másnapra teljesen meggyógyult.

Összeállította: Toldi Éva

Források: Szellemi Kulturális Örökség, Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyház, Esztergom, MTI, Magyar Kurír
« vissza