K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Múzeumi hírmozaik
2016. október 28. - Értékeink-örökségünk
« vissza
magyarinstallacioromabanmartonAron.jpg, Magyar installáció Rómában (Márton Áron)
Magyar installáció Rómában (Márton Áron)
Múzeumi hírmozaik
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Magyar installáció Róma szívében

Magyar és olasz művészek által alkotott köztéri installációt láthat Róma lakossága és a látogató turisták, zarándokok október közepe óta az Örök Város központi helyén az Angyalvár melletti téren.
Az installációt tizenkét, egymás mellett álló háromdimenziós, egyenként három méter magas és egy méter széles nagybetű alkotja, amelyek a latin misericordia (irgalmasság) szót alkotják.

A nyolc magyar és három olasz képzőművész alkotásaiból készült nagy méretű installáció, az első római magyar street art-műalkotás ötletgazdája, Hervé-Lóránth Ervin képzőművész, a Római Magyar Akadémia (RMA) kulturális attaséja és megbízott igazgatója. Az utcaművészeti alkotáson A betűk elülső oldala egy-egy magyar vagy olasz képzőművész alkotásának kinagyított fényképébe van „felöltöztetve”. Az installáción (amely 38 méter hosszúságban tölti ki a teret) megjelenítésre került többek között az 1700 évvel ezelőtt Pannóniában született szent élettörténete is a Magyar Anjou-legendárium című 14. századi kódex miniatúra-jeleneteivel, továbbá Márton Áron püspök szobra, melyet az idei Pünkösdön állítottak fel Csíkszeredában, s mely a főpásztort egy szoborcsoport tagjaként ábrázolja, amint bérmál.

Az installáció különlegessége, hogy a 21. század modern kommunikációs vívmányait és a hozzá tartozó interaktív applikációkat felhasználva lehetőséget nyújt a befogadó számára, hogy szerves és aktív részévé váljon az alkotásnak. A Street view - Interaktív Live technológia alkalmazásával a projekt a világ minden pontján látható a közösségi médiafelületeken és az erre elkészített webes oldalakon. (Honlap: http://www.misericordiaroma.com/ )

Az installáció november 11-ig látható, amikor Szent Márton ünnepnapjára Ferenc pápa a Vatikánba hívta Európa hajléktalanjait.

A tervek szerint a műalkotást később egy magyar városnak ajánlják fel, amely Pannonhalma vagy Szent Márton szülővárosa, Szombathely lehet.

Az installáció fővédnöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, védnöke a vatikáni Kultúra Pápai Tanácsa. Együttműködött többek között a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága, Magyarország római és szentszéki nagykövetsége és Róma.

Ótestamentumi tekercs digitálisan

Egy különleges szkenner segítségével sikerült digitálisan olvashatóvá tenni a közel kétezer éves „Én-gedi” néven ismert bibliai tekercs fragmentumát, mely a Leviták könyvéből (Mózes harmadik könyvéből) származik: ez az Ótestamentum valaha talált legkorábbi leiratának részlete. A kézirat stílusának elemzése és a betűk rajzolásának módja alapján arra következtetnek, hogy akár az első évszázad második felében vagy a második század elején is keletkezhetett.

A tekercstöredéket 1970-ben találták Én-Gediben, a Holt-tenger nyugati partján fevő izraeli oázisban. A lelet jelentős része megégett egy 6. századi tűzben, emiatt rendkívül sérülékennyé vált. A különleges szövegemléket évtizedeken át az Izraeli Régészeti Hatóság őrizte. A tekercsen minden oszlopban az eredeti 35 sorból 18 sor látható.

A bibliai régészet jelentős felfedezésének tartják a tekercs tartalmának megfejtését. A kutatók remélik, hogy az a speciálisan technika, amelyet e lelet „kibontására” alkalmaztak, más esetekben, például a még megfejtetlen holt-tengeri tekercsgyűjtemény feltárásában is alkalmazható lesz.

Restaurálták „A Bárány imádása” oltárképet Gentben

Hubert (Huybrecht) és Jan van Eyck testvérek, a németalföldi táblaképfestészet megteremtőinek művét, melynek címe, „A Bárány imádása”, négy éves restaurálás után nemrég leplezték le a genti Szent Bavo-templomban.
A világhírű című oltárkép, melyet a testvérpáros a 15. század első felében festett, a művészettörténészek szerint nemcsak magas színvonalával, elképesztő részleteivel hívja fel magára a figyelmet, hanem máig megoldatlan rejtélyei folyamatos kihívást jelentenek mind a művészettel foglalkozó kutatók, mind a rendőrség számára.

Az oltárképet (mely egy többszárnyas oltár – poliptichon –, húsz tábláját tölti be) kétszázötven alak népesíti be. Hétköznapokon, mikor be van csukva az oltár, a felső négy szakaszban az angyali üdvözlet jelenete látható, a két alsó szárnyon középen Keresztelő Szent János és János apostol alakjai, szoborként megfestve, szélről az ajándékozónak és feleségének térdelő alakjai, legfelül pedig a körívekben két próféta és két Sibylla (titokzatos jósnő) képe. Ünnepnapokon az oltár mindig nyitva van. A belső részen alul, középen van a fő kép, mely az apokalipszis nyomán az Isteni Bárány lábainál fakadó élet forrása képében szimbolikusan a megváltás művét és a szentek azt imádó seregét ábrázolja.

A titokzatos oltárképből 1934-ben néhány táblát elloptak, melyek egyike azóta sem került elő, csak másolat pótolja az eredetit.

A sátoros ünnep szamaritánus szokásai

A sátoros ünnep különleges szokásait mutatta be a szamaritánus közösség Izraelben. Szukkót a zsidó hagyományban a sátrak ünnepe, az Isten gondviselésébe vetett hit ünnepe, mely idén október 16-án vette kezdetét. A mindössze 785 tagot számláló izraeli szamaritánus közösség megnyitotta kapuit, és bemutatja vallási-etnikai csoportjuk ünnepi hagyományait, szokásait az érdeklődő látogatók előtt. Különleges látvány fogadja a vendégeket a közösség tagjainak nappali szobáiban: frissen szedett gyümölcsökből készített tetőt helyeztek el lakásaik mennyezetén. Főpapjuk, a 82 éves Kohen Hagadol, arab nevén Abdallah Vajszeb, héber nevén Abed-El ben Aszer ben Makliah elmondta a házában összegyűlt újságíróknak, hogy régen sátrakat emeltek a szabadban az egyiptomi kivonulásra emlékezve, de lerombolták ezeket, és ezért emberemlékezet óta csak otthonaik nyugalmában építik fel szimbolikus gyümölcssátraikat. Kohen Hagadol „sátra” bemutatása után bejelentette, hogy közösségük nevében óhéberül imádkozik a békéért az egész világ számára, különösen a palesztinok és Izrael között, „mert akkor a világ más pontjaira is megérkezhet a béke”.

A szamaritánusok Izrael népeként határozzák meg magukat, de nem tekintik magukat zsidónak, mert az a Júdea szóból származó kifejezés, ők pedig a Salamon királysága után, a 3000 évvel ezelőtt kettévált ország másik, északi részéből származnak. Hitük szerint felmenőiket nem hurcolták el a babiloni fogságba, ezért az ottani vallási reform előtti rítusokat gyakorolják: csakis Mózes öt könyvét tisztelik, és apai ágon tekintik a zsidóságot. Számukra nem Jeruzsálem, hanem a Gezirim-hegy a legszentebb hely, mert Ábrahám ott áldozta fel majdnem Izsákot, ezért ott pészahkor máig állatáldozatot mutatnak be. Olyankor a Gezirim-hegyre sereglik a két helyen élő közösség: 385-en Ciszjordániában, a Gezirim-hegyen, a Luza nevű faluban, négyszázan Izraelben, Tel-Avivtól délre, Holonban élnek. A palesztin területen élők anyanyelve arab, az izraelieké héber, de mindannyian beszélnek arabul is és héberül is, a máshol élő rokonok kiválóan megértik egymást.

A közösség a 20. század elején szakadt ketté, amikor munkát keresve Nábluszból sokan Jaffába költöztek, majd az ötvenes évek elején izraeli állami segítséggel saját lakónegyedbe költöztek Holonban.

„Magyar–Szent–Kép”- kiállítás Esztergomban

„Magyar–Szent–Kép” címmel nyílt kiállítás október 15-én az esztergomi Keresztény Múzeumban, ahol az intézmény alapítványa és támogatói által meghirdetett pályázatra beérkezett kiemelkedő alkotásokat tekinthetik meg a látogatók. A pályázat célja a szentkép-műfaj kortárs lehetőségeinek feltérképezése volt.

A kiállítás-megnyitó keretében tartották a pályázat díjátadóját; Füzes Ádám, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Egyházművészeti Bizottságának elnöke adta át az elismeréseket.

A római katolikus hívek szentképeknek nevezik azokat a valamilyen sokszorosító eljárással készült, nagy példányszámban forgalomba kerülő, kis méretű képeket, amelyek jellemzően Jézus Krisztust, a szenteket, bibliai jeleneteket ábrázolnak.

A szentképek előállításának, árusításának, ajándékozásának és meghitt szemlélésének szokását a középkori kolostori kultúrából eredeztetik a történészek. A vallásos ember mindig nagy becsben tartotta e kis lapokat, melyek persze mulandóak is voltak anyaguknál fogva, illetve azért, mert idővel elavulttá, régiessé vált a stílusuk. A drágább, egyedi, pergamenre, majd selyemre, papírra festett darabokat idővel kiszorították a sokszorosító grafikai eljárással készített, olcsóbb nyomatok. A szentkép – mint szakrális ábrázolást hordozó műfaj – ma is él. Sokan gyűjtik, örömmel viszik haza a kis képeket a zarándoklatokról, egyházi eseményekről. Gyakran éri azonban az a vád a műfajt, hogy giccsessé és semmitmondóvá vált egyszerű előadásmódja, olcsó csillogása miatt. A „magas művészet” nézőpontjából megfogalmazható jogos kritikai észrevételek ellenére azonban a szentképek továbbra is közkézen forognak, népszerűségük töretlen. Emléktárgy funkciójuk, könnyen érthető vallásos tematikájuk miatt, illetve mert igen olcsón, esetleg ingyen elérhetők, nem tűnnek el a hívek életéből.
A 2015-ben meghirdetett művészeti pályázat három magyar szent figurális ábrázolását követelte meg az alkotóktól, s tekintetbe kellett venniük a kis méretben való sokszorosíthatóság feltételeit is. A zsűri negyvenhat pályázóból harmincháromnak adott lehetőséget a kiállításra. Első díjat nem osztottak ki, és megosztották a második, illetve a harmadik helyezést is. Megosztott második díjat kaptak Orrné Egri Erzsébet és Xantus Géza, a megosztott harmadik díjat pedig Bessenyei Bence, Simon András és Szabó Klára Petra vehették át.

A beérkezett pályaművek többsége a régebbi formai megoldások újragondolásával készült: a népiesen naiv, elbeszélő ábrázolástól a vonalrajzon át a figurák realisztikus megjelenítéséig sokféle alkotás készült. A hagyománykövető művek mellett formabontó kísérletek is születtek, azonban minden esetben számonkérte a zsűri az egyértelmű felismerhetőséget, hiszen egy önkényes ikonográfiai program nem megfelelő a széles befogadó közönség számára.

Igehirdetés a festészetben

A Magyar Katolikus Kulturális Hetek programsorozathoz csatlakozva október 12-én „Igehirdetés a festészetben” címmel kiállítás nyílt Prokop Péter (1919–2003) festőművész munkáiból a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémián.

A műveket, amelyek bekeretezve most először kerültek a közönség elé, még maga az alkotó ajándékozta életében a Szombathelyi Egyházmegyének. A kiállítást a művész ismerője, tisztelője, Prokopp Mária művészettörténész professzor nyitotta meg, elhelyezve a papfestő életművét a hazai egyházművészetben, valamint az egyetemes művészettörténet összefüggésrendszerében. Megemlítette a pálya jeles hazai eseményeit, a sükösdi templom szentélyfreskóit (1950), a mélykúti Szent Erzsébet-templom oltárképeit (1954), a művész 1957 utáni, emigrációban töltött éveinek legjelentősebb római megbízásait. Prokop Péter festészete a dekoratív vonalra épül, amely markánsan keretbe foglalja látomásait, vízióit, melyek szinte kivétel nélkül bibliai ihletésűek. Prokopp Mária szerint a kiállítással valódi lelkigyakorlatos helyszínné vált a Martineum Felnőttképző Akadémia.

A pap-festőművész eddig nem látott képeinek kiállítása december 20-ig tekinthető meg a Martineum Felnőttképző Akadémián.

Összeállította: Toldi Éva

Forrás: MTI, Catholic Herald, Zsidó.com, Magyar Kurír, Keresztény Múzeum


« vissza