K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Szentek nyomdokaiba léptek…
2016. május 10. - Értékeink-örökségünk
« vissza
zitakAroly01.jpg, Díszőrség a magyar Szent Korona másolatával
Fotó: Kövesdi Róka Lajos
Díszőrség a magyar Szent Korona másolatával Fotó: Kövesdi Róka Lajos
Szentek nyomdokaiba léptek…
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Boldog IV. Károly király és Zita királyné koronázására emlékező kiállítással nyílt az idei Gizella Napok Veszprémben
Díszőrség fogadta az érkezőket az érseki palota lépcsőin Boldog IV. Károly király szobra mellett és koronaőrök hozták díszlépésben a magyar Szent Korona másolatát az épület egykori refektóriumában rendezett ünnepségre május 4-én a veszprémi Gizella Napok ünnepélyes megnyitóján. Sokéves hagyomány immár, hogy a többnapos programsorozat a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény aktualitások jegyében rendezett kiállításának megnyitójával kezdődik. Ezúttal a negyedszázados jubileumát ünneplő rendezvénysorozat összekapcsolódott utolsó királyunk, IV. Károly király és hitvese, Zita királyné megkoronázásának ez évi centenáriumával, erről rendezett a Gyűjtemény reprezentatív kiállítást az érseki palota termeiben.
A kiállítás a Magyar királynék és koronázó püspökök című állandó kiállítási tematika nagyobb koncepciójába illeszkedik, és része a Magyar Királyság királynéi és a veszprémi püspökök kapcsolatát, a veszprémi püspök királyné-koronázási jogát feldolgozó állandó kiállításnak az érseki palotában. A Gyűjtemény kiállításának célja, hogy bemutassa a veszprémi püspökök és a magyar királynék ezeréves kapcsolatát.
A 2004-ben II. János Pál pápa által a boldogok sorába emelt IV. Károlyt 1916. december 30-án a budavári Nagyboldogasszony-templomban Csernoch János esztergomi érsek, hercegprímás koronázta magyar királlyá, míg feleségét, Zitát (akinek boldoggá avatási pere folyamatban van) a mindenkori királyné-koronázási joggal rendelkező veszprémi püspök, aki akkor, báró Hornig Károly bíboros volt. De mint elhangzott az ünnepségen is, a királyi pár élete nemcsak a koronázás miatt kapcsolódik a Veszprémi Egyházmegyéhez, hiszen IV. Károly száműzetésbe vonulása előtti utolsó napjait 1921-ben feleségével Tihanyban, a bencés apátságban töltötte. Lakóhelyüket, az ún. „királyszobákat” ma is emléktábla jelöli, és azt a királyi párhoz kapcsolódó tárgyakkal, bútorokkal rendezték be, tették látogathatóvá az utóbbi években.
Száz évvel ezelőtt, az első világháború harmadik évében, s négy évvel a tragikus trianoni békediktátum előtt került sor az ezeréves történelmi Magyar Királyságban az utolsó királyi pár koronázására a 100 évvel ezelőtt, 68 évnyi uralkodás után elhunyt I. Ferenc József halálát követően. A veszprémi püspök utoljára 100 évvel ezelőtt koronázott magyar királynét.
Az egyházi ünnepi liturgia mély lelki tartalma és pompája mellett a királyi pár életszentsége és későbbi boldoggá avatási eljárása különös szakrális tartalmat ad az eseménynek. A szentség elfogadásakor IV. Károly, Szent István, Szent Imre herceg és a későbbi Árpád-ház szentjeinek nyomdokába lépett – utalt az esemény jelentőségére Udvarhelyi Erzsébet, a Gyűjtemény igazgatója bevezetőjében.
Márfi Gyula veszprémi érsek a koronázásra, mint szakrális eseményre utalva kiemelte, hogy régen a közjogi méltóságok hivatalba való beiktatása nemcsak világi fogadalomtétellel történt, hanem egyházi szertartáshoz is kapcsolódott. Ma már sokan megütköznének, talán nevetnének is azon, ha mondjuk egy polgármestert szakrális szertartás keretében iktatnának be hivatalába, amint azt az uralkodókkal tették korábban, mondta. Pedig ez egyáltalán nem nevetséges, mert mind az állam, mind az egyház tevékenységének közös célja: az ember szolgálata. Az ember pedig nemcsak azért születik, hogy eltöltsön itt a földön néhány évtizedet, hanem azért, hogy eljusson az Égbe. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével is, amely Isten ajkáról való” – idézte a főpásztor Máté evangéliumát (4,4.). Az állam elsődleges feladata, biztosítani polgárainak a természetes javakat, gondoskodni földi boldogulásukról. Az egyház szolgálata viszont elsősorban az, hogy biztosítsa, közvetítse az embereknek a természetfeletti javakat; a hitet, a reményt, a szeretetet, azon isteni erényeket, melyek által az ember képes felülmúlni önmagát. Irodalmi példákkal (Ady, Kosztolányi, Benjámin László lírai gondolataival) is illusztrálta mondandóját a főpásztor. Végül megvallotta: nagy öröm számára és büszkeség tölti el, valahányszor nagytiszteletű elődje, báró Hornig Károly portréja előtt elhalad, tudván, hogy ő koronázhatta meg a boldog emlékű Zita királynét.
Porga Gyula polgármester a város nevében mondott megnyitóbeszédet, méltatta a programadó kiállítást, amely minden esztendőben valami újat, többet mutat fel az embereknek, s egyúttal bizonyítja, hogy a város és az egyház kitűnő együttműködésben képes a Gizella Napok rendezvényét igényes, tartalmas, lélekemelő programokkal gazdagítani.
A kiállítást Habsburg György főherceg, nagykövet, IV. Károly király és Zita királyné unokája nyitotta meg, aki meghatottan emlékezett nagyszüleire, akikről sokat mesélt neki édesapja, Habsburg Ottó. A főherceg a Madeira-szigetén töltött száműzetésre emlékezett, amikor a gyermekek apjukkal sok időt tölthettek el együtt, mivel akkor már Károly királyt nem szólította el az ország vezetésének nehéz feladata. Mesélt nagyapja a koronázás eseményéről is a gyerekeknek, amelyről azt mondta: egyik legszebb pillanat volt életében/életünkben. És át tudta adni gyermekeinek, Habsburg György édesapjának azt a hazafiasságot is, amely őt is jellemezte egész életében, s amely – tapasztalhatták sokszor a magyarok is – Habsburg Ottót is hevítette, mondta a nagykövet. Megvallotta, mennyire megtisztelő számára a most megnyíló kiállítás, amelyet szent helyen, az érseki palotában rendeztek nagyszülei emlékére. A sok családi kép láttán – mondta – szinte otthon érzi magát. Végül szólt nagyapja mély vallásosságáról is, arról, hogy ő királyi tisztét is szolgálatnak tekintette. Felidéződött IV. Károly beiktatásán tett ígérete: „Szeretném mind a két népemet, a magyart is, amelyiknek a királya lettem, és az osztrákot is, amelyiknek a császára lettem, Isten törvényei és az Egyház szociális tanítása szerint kormányozni.” Habsburg György főherceg IV. Károly király rövid uralkodási ideje alatt végbevitt szociális és egészségügyi reformjairól is beszélt. Szavaival közel hozta a századforduló és a 20. századelő történelmét a hallgatósághoz.
A megnyitón Mail József érseki helynök, aki 1985 és 1990 között tihanyi plébános volt, felidézte a IV. Károly-kálvária felállításának, majd barbár lerombolásának történetét. A kálváriát 1927. augusztus 15-én Rott Nándor veszprémi püspök szentelte fel. 1960-ban feldúlták, lebontották. Az érseki helynök felidézte Vass Sándor Alberik naplójából a kálvária lerombolásának történetét. Az akkori tihanyi plébános 1960. február 21-én levelet kapott Klempa Sándortól, amelyben az apostoli kormányzó hozzájárulása olvasható a kálvária lebontásához, amit később brutális módon romboltak szét. Majd Mail József, tihanyi plébános 1988-ban a tihanyi hívek kérésére kért elvi engedélyt a Veszprém megyei egyházügyi titkártól a kálvária visszaállítására. 1992. március 28-án Szendi József megyéspüspök, Várszegi Asztrik OSB pannonhalmi főapát és Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke jelenlétében elhelyezte az újjáépítendő Kálvária alapkövét. 2007. április 21-én, a Kálvária felállításának 80. évfordulójára rendezett ünnepségen Márfi Gyula veszprémi érsek elhelyezte a Boldog IV. Károly király-kápolna alapkövét. 2013. szeptember 14-én a veszprémi érsek szentelte újra az újraépített IV. Károly-kálváriát. Az érseki helynök emlékeztetett arra, hogy a keresztút stációi szimbolizálták Magyarország sorsát, keresztre feszítését, IV. Károly király tragikus sorsát. Szólt Károly király és Zita királyné utolsó Magyarországon, Tihanyban töltött napjairól is, – a királyi pár 1921. október 26-ától október 31-ig tartózkodott a bencés apátságban – majd a madeirai száműzetésről és IV. Károly király 1922. április 1-jén bekövetkezett haláláról. Mail József érseki helynök felidézte a tihanyiak máig tartó IV. Károly-tiszteletét.
Kovács Gergely történész, okleveles posztulátor IV. Károly király boldoggá avatásáról és Zita királyné folyamatban lévő boldoggá avatási eljárásáról szólott. Kiemelte mindkettejük életszentségét. IV. Károly már katonaként is a háború kiegyezéses békével való befejezéséért tevékenykedett. A rábízottak sorsa iránt érzett felelőssége, hitvesi szeretete és családi életének szentsége, legfőképpen pedig mindenekfeletti istenszeretete és a Gondviselésbe vetett töretlen bizalma az, amely a magyar katolikusok – de az egyetemes Egyház – számára is példaképpé teszi őt. Bourbon-Pármai Zita hercegnő IV. Károly oldalán vált az életszentség megélőjévé, mutatott rá. IV. Károly megtanulta és hitvesének is megtanította, hogy nem harcolni kell és nyerni, hanem a béke áldását elhozni az ország számára. Férje halála után Zita királyné férfiakat megszégyenítő erővel nevelte fel nyolc gyermekét, s később a családi élettel párhuzamosan megélte az Istennek szentelt életet is, mikor időskorában a kolostor lett az otthona.
A Boldog IV. Károly apostoli király és Zita királyné emlékezete – 1916–2016 – Az utolsó király- és királyné-koronázás centenáriuma című, enteriőrbe illesztett kiállításon látható többek között a megkoronázatlan Zita királyné trónszéke és a koronázáson részt vett kalocsai érsek, Várady Lipót Árpád 1900. évi párizsi világkiállításon nagydíjat nyert palástja és püspöksüvege a Kalocsai Érseki Kincstár gyűjteményéből. Fotódokumentáció mellett láthatók még az 1916. évi koronázás festett címerei a Budapest-Vári Nagyboldogasszony Főplébánia Egyházművészeti Gyűjteményéből. A Herendi Porcelánmanufaktúra magyar Szent Koronáról készített porcelánmásolata mellett Zita királyné ajándéka látható a Gizella Múzeum gyűjteményéből, amelyet Hornig Károly veszprémi püspöknek ajándékozott: egy bécsi ötvösműhelyben készült míves pásztorbot a magyar Szent Korona másával. Látható még Ligeti Miklós szobrászművész IV. Károly-büsztje Kiss M. Jenő repülő alezredes gyűjteményéből és a veszprémi püspök királyné-koronázási jogát megerősítő 1216. évi oklevél valamint az 1916. évi koronázási szertartás írott dokumentumai a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár gyűjteményéből. A Gyűjtemény igazgatója megköszönte a műtárgykölcsönzéseket mások mellett Kiss M. Jenő nyugállományú repülő alezredesnek, a Kalocsai Érseki Kincstárnak, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt.-nek, a Budapest-Vári Nagyboldogasszony Főplébánia Egyházművészeti Gyűjteményének, a Veszprémi Érseki Könyvtárnak és a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárnak valamint az Országos Levéltárnak. A kiállítás kurátora Udvarhelyi Erzsébet, Nagy Károly és Král Éva. A kiállításon szakértőként közreműködött Maczó Ferenc és Kovács Gergely történész.
A Gizella Napok ünnepélyes megnyitóján közreműködött a Mendelssohn Kamarazenekar quintettje, Farkas Ferenc Hat magyar tánc című művével, a Magyar Koronaőrök Egyesülete és a Szolnoki Hagyományőrzők Egyesülete. Az ünnepség végén Liszt Ferenc Magyar koronázási miséjéből hallgathattunk meg részleteket.

Toldi Éva
« vissza