K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Máriakönnye – vigasztalás a csüggedőknek
2016. április 22. - Árgus
« vissza
-kalvaria-staciokepek.jpg, Kálvária- Stációképek
Kálvária- Stációképek
Máriakönnye – vigasztalás a csüggedőknek
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Baja – Vodica – Máriakönnye – így jelzik a közlekedési irányító táblák és az idegenforgalmi kiadványok Bácska és a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye legjelesebb búcsújáróhelyét (néhány kilométerre Bajától, Hercegszántó irányában), ahol évente sok ezer zarándok fordul meg, hogy imádságos lélekkel, a Szűzanya közbenjáró szeretetében bízva tegye le lelki terheit, és kérjen enyhülést, gyógyulást testi-lelki ínségeire.
Baja a szerb és horvát határ közelében fekvő város, s a kettős (magyar– szláv) településnév (Vodica–Máriakönnye) jelzi, hogy e zarándokhely nemcsak a magyar katolikusoknak, hanem a különböző délszláv népcsoportoknak (bunyevácoknak, sokácoknak) és németeknek (sváboknak) is egyaránt kedves búcsújáróhelye lett az idők folyamán.

A zarándokhely eredetéről a szerb és a magyar legendák a 18. századig nyúlnak vissza. Egyik legendaváltozat szerint egykor egy szerb és egy magyar diák vándorolt ezen a tájon. Farkasok támadták meg őket. A közelben egy magas fán egy Mária-képet pillantottak meg, s a Szűzanyához fohászkodva menekültek meg. A fa közelében két forrást vettek észre. Elhatározták, hogy a forrásokat saját vallásuk szerint Szűz Mária tiszteletére szentelik.

Egy másik legendaváltozat szerint egy vándorlegény pihent le az alatt a fa alatt, amelyen a Mária-kép függött. A legény éppen szegénységén, nagy árvaságán sóhajtozott, amikor úgy érezte, hogy vízcseppek hullanak karjára. Nem tudta mire vélni a dolgot, mert eső nem esett. Körülnézett hát, s úgy látta, hogy a Szűzanya siratja őt, és az ő szeméből hullanak a könnyek. Mária meg is szólalt, bíztatva a legényt, hogy merítsen vizet a forrásból. Forrást azonban nem látott sehol sem, de azért lehajolt, és akkor látta, hogy Mária könnyeiből forrás fakadt. Megmosakodott benne, s egészen megújult a lelkében.

A zarándokhely 1923-ban kapta – a szenthely legendájára utalva – a Máriakönnye nevet. A Vodica név jelentése magyarul: vizecske. Szerb nevét a hely a legendában idézett forrásról kapta. Máriakönnye különlegessége az is, hogy nemcsak a katolikusok zarándokhelye, hanem az ortodox szerbeké is. Az idők folyamán a forráshoz két kutat is építettek, hogy katolikusok és ortodoxok a maguk forráskútjánál tölthessék meg üvegeiket és moshassák le az út porát a csodás gyógyító vízzel. Mert a víz (Mária könnye) évszázadokon át gyógyító erejűnek bizonyult, ezt igazolják a napjainkig ható feljegyzések és hálatáblácskák a kegyhelyen. Az itt történt csodálatos imameghallgatások és gyógyulások nyomán a szakrális hely kultusza a 18. század folyamán alakult ki és a 19. században virágzott ki.

A források mellé 1810-ben Schmidt Sebestyén mézesbábos és felesége építtetett egy kis kápolnát. Ide is temetkeztek, a templom belsejében megőrződött sírkövük. 1816-ban VII. Pius pápa kegyhellyé nyilvánította e helyet, s ezzel engedélyezte búcsúk megtartását a továbbiakban. A zarándokhely fő búcsúja Kisasszonykor (Kisboldogasszony napján), szeptember 8-án van. A búcsúk alkalmával és más zarándokalkalmakon magyar, német és horvát nyelven is mondanak szentmiséket.

A kegyhelyet 1922‒1950 között a ferencesek gondozták. 1930‒1934 között kibővítették a kápolnát. A toronysisak alatti Jézus szíve-szobrot 1931-ben készítette Kender István. A múlt század második felében készült el a kálvária, s a templom közelében álló Mária-szobor. Ami leginkább kiemeli Máriakönnyét a környék és a hazai kegyhelyek közül, az egészen sajátos ábrázolású kegyképe. Ismeretlen festő alkotása a 18. század végéről vagy a 19. század elejéről. Az olajképen a Szűzanya ölében a Gyermek Jézus ölelésre tárja karjait. Mária és Jézus feje fölött jellegzetes aranyozott korona látható. A kép nem a Segítő Szűzanyát (Mariahilf) ábrázolja, hanem a prágai Szent Vitus-székesegyház 1400 körüli kegyképével mutat rokonságot a művészettörténészek szerint.

A kegykápolna megbecsülésnek örvendett a diktatúra éveiben is, hiszen fenntartásáról maga Baja városa gondoskodott. A kápolna közelében állandó őr, később sekrestyés lakott. A búcsújáróhely 1973. szeptember 9-én nagy ünnepség helyszíne volt. Ekkor fölújították a kegykápolnát, s ünnepélyes keretek között a kalocsai érsek szentelte föl. Ma a búcsújáróhely a bajai Páduai Szent Antal plébániához tartozik, a hívek közössége és a plébános viseli gondját. 2006-ban tanösvényt és játszóteret is kialakítottak a kápolna mellett.

Vodica–Máriakönnye a világ zajától távoli, szép természeti környezetben lévő kegyhely, alkalmas a lelki elmélyedésre. Hétvégi családi séták, kirándulások célpontja is gyakran, olvasható a bajai családközösségek beszámolóiban.

Toldi Éva
« vissza