K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Magától rögzül - Korzenszky Richárd OSB perjel kiállítása a Vaszary Villában
2014. december 4. - Árgus
« vissza
richardatyakepe1.jpg, Richárd atya képe
Richárd atya képe
Magától rögzül - Korzenszky Richárd OSB perjel kiállítása a Vaszary Villában
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Korzenszky Richárd atya többször beszélt arról, hogy pannonhalmi diákként kezdett fotózni. A képekkel rögzíthető lüktetés, a világ megörökíthető pillanatai ezután egész életében örömet adó kihívást jelentettek számára hatalmas fotóanyagának tanúsága szerint. Itt két válogatást láthatunk, egyik az utóbbi tíz évben készült, és jelent meg az Amikor felkel a nap című albumban, a másik a hetvenes-nyolcvanas években született.


Karlfried Dürckheim német terapeuta szerint Isten négyféle módon van jelen az emberek életében: a természetben, a szerelemben, a spiritualitásban és a művészetben.
Minden műalkotás kifejez valamit, ami más, mint amit szavakkal elmondhatnánk. A művészet nyelvén közvetíti felénk az élet varázslatos szépségét, az örök emberi érzéseket és küzdelmeket.
Az itt kiállított fotók az utánozhatatlan Korzenszky-látásmóddal mutatják meg nekünk a világot, aminek részesei vagyunk.

Olyan korban élünk, ahol nap mint nap elveszítjük reményeinket, miközben mindig várnak tőlünk valamit. Mindig teljesítenünk kell, odaadni az energiánkat, felélni önmagunkat, hogy azt hihessük, szükség van ránk, és talán megszerezhetjük a holnap biztonságát. Gyakran érezzük úgy, hogy elfogyott az erőnk, nem kapunk sehonnan újat, nincs honnan pótolnunk, pedig még mindig adnunk kellene.
Ritka pillanat, ha valami feltölt bennünket, és váratlanul meglátjuk a körülöttünk lüktető Élet színeit, észrevesszük, hogy a felkelő Nap tele van reménységgel.

Ezek a képek különös hatással vannak rám. Nemcsak azért, mert az ég és víz kék fényeit örökítik meg, mielőtt azok végleg elillannának a szemem elől, a felkelő és lenyugvó nap izzását, a levegő vibrálását, a gyertyaláng táncát, amelyeket olyan megfoghatatlannak hittem eddig. Az is különös bennük hogy, megállítanak bennünket, és észrevesszük azt, ami mellett úgy mentünk el, mint egy megszokott falvédő mellett.


Rácsodálkozunk az égen tükröződő színekre, amelyek egészen olyanok, mintha a barokk templom mennyezetét látnánk, a tócsában ringatózó tornyokra, a tél fehér hidegségére. Meglátjuk a szivárványt, a szikrázó villámot, a felhőket, és mindazt, ami előttünk is volt, és akkor is lesz, amikor mi már nem leszünk. Egy pillanatra megérezzük az Élet végtelenségét, és annak a rövid időnek felbecsülhetetlen, eltékozolhatatlan értékét, amit mi ajándékul kaptunk belőle.

A –mai szóval- retro képekben egy egész emberi sorsot kísérhetünk végig. Gyerekek, sóvárogva várakozó fiatalok, öregek, a lét kavargó lüktetése.
A rózsaszín szalag alatt ülő kisfiú mozdulataiban, arcában, tekintetében ott sűrűsödik már egész élete, örömei, küzdelmei, egy öreg ember gondterheltsége és bölcsessége is.

Talán azért olyan magukkal ragadóak Richárd atya képei, mert hitelesen mutatják meg alkotójuk egyéniségét, sokszínűségét, és erőt sugároznak: tiszta, szenvedélyes életerőt.
« vissza