K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Keresztények, keresztényüldözés Irakban
2014. szeptember 28. - Árgus
« vissza
tadeestamasapostol.jpg, Tádé és Tamás apostol- Tádé és Tamás apostol alapította meg a keresztény egyházat Mezopotámiában, a mai Irakban
Tádé és Tamás apostol- Tádé és Tamás apostol alapította meg a keresztény egyházat Mezopotámiában, a mai Irakban
Keresztények, keresztényüldözés Irakban
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Irak az ókori Mezopotámia területén fekszik, a legelső keresztények ezen a földön éltek. A világ legrégebbi keresztény templomként használt épületeit Kelet-Szíriában, a mai iraki határ közelében, Dura-Európosz településen tárták fel. A hagyomány szerint Jézus két tanítványa, Tamás és Tádeusz (máshol: Júdás-Tádé) apostol alapította meg a térségben a keresztény egyházat.
A terület lakossága a 7. században már többségében keresztény volt, az ekkoriban bekövetkezett iszlám hódítás óta azonban a keresztények száma állandóan fogy. Az iraki kereszténység történelme során számos esetben lett bombatámadások, gyilkosságok, kínzások és erőszakos iszlamizálás áldozata. Az országban körülbelül 1 millió keresztény élt az amerikaiak vezette 2003-as invázió előtt – 600 ezren Bagdadban, 60 ezren Moszulban, valamint Kirkukban és Bászrában is jelentős keresztény közösség létezett. Becslések szerint a nemrég kezdődött újabb vérengzések előtt körülbelül 450 ezres volt már csak az ottani keresztény közösség. Azóta pedig a hírügynökségek jelentései alapján már csupán 200 ezerre tehető a keresztények száma, a többi 250 ezer iraki elmenekült szülőföldjéről. Az irakiak több mint 95 százaléka ma muzulmán.

A keresztények számos felekezethez, egyházi közösséghez tartoznak. Legtöbben vannak a római katolikus egyház tagjai. Ide tartozik három keleti rítusú, de Róma fennhatósága alá tartozó felekezet, a maroniták, a melkita és a szíriai katolikusok.
A Szaddám Huszein-diktatúra idején a keresztények viszonylag nagy szabadságot élveztek. Ma a merényletek, emberrablások és a szélsőséges iszlám csoportok elől menekülő keresztények Jordániába, Libanonba vagy a nyugati világba igyekeznek. Az USA háborúja és a mostani vérengzés közti időszakban is gyakran előfordult, hogy militánsok támadtak keresztényekre szerte az országban, több templomot felrobbantottak, egyházi személyeket öltek meg. Nemrég elfogták Yohanna Ibrahim és Paul Yazigi püspököt, személyükkel is zsarolják a keresztény közösséget. Emiatt sokan már korábban elhagyták Irakot. Az Iszlám Állam (ISIS) elnevezésű terrorszervezet rémtettei Irakban az Iszlám történelmének mélypontját jelentik.


Irak legnagyobb keresztény városa, Karakos lakói egy nap arra ébredtek, hogy aknavetőkkel lövik őket. A dzsihádisták elfoglalták a város templomait, kereszteket romboltak le, és mintegy 1500 vallási kéziratot semmisítettek meg. Nemcsak Karakos, de a környező települések – például Karamlisz, Bartella, Tel Kajf is kiürültek. A legtöbben kisemmizve érkeztek Erbilbe: az Iszlám Állam ellenőrző pontjainál elvették tőlük megtakarításaikat, arany ékszereiket, autóikat is. Moszulban, vagyis az egykori asszír fővárosban, a Bibliában is szereplő Ninivében felgyújtottak egy 1800 éves templomot és a szerzeteseket elzavarva bevettek egy negyedik századi kolostort, miután lejárt az az ultimátum, amelyet az ottani keresztényeknek adtak. A dzsihádisták néhány hét alatt tizenegy templomot és kolostort semmisítettek meg Moszulban.

A vallási intézmények mellett az ősi sírokat sem kímélik: bontókalapácsokkal és robbanószerekkel próféta síremlékét, akinek a hivatása a Moszul mellett fekvő ősi Ninivébe szólt. Emellett lerombolták a még régebbi pátriárka, az özönvíz előtt élt Séth (Ádám és Éva harmadik fia) emlékhelyét is, akit az arabok Nabi Shith néven tisztelnek. Az ISIS célpontjának tekint minden olyan embert, aki a dzsihádista csoport szerint nem tartozik az „igazi iszlámhoz". Hírügynökségi jelenések szerint az országban lévő megközelítőleg 150 templomból már csak 56 áll. A kereszténység szülőhelye – állítják sokan – hamarosan ugyanolyan sorsra juthat, mint Észak-Afrika, amely egykor – az iszlám hódítások előtt – az egyház egyik legerősebb bázisa volt, mára megszűnt létezni.


Bechara Boutros al-Rahi libanoni bíboros, a maroniták antióchiai pátriárkája a Vatikáni Rádiónak adott interjújában úgy fogalmazott: „Az, amit az Iszlám Állam és egyéb fundamentalista csoportok elkövetnek – a keresztre feszítések, a lefejezések, a legembertelenebb megalázási módok – visszavisznek bennünket az őskorba, amikor még nem volt semmiféle törvény. Azért tettük közzé felhívásunkat, hogy a nemzetközi közösség, az arab világ és az Európai Unió vállalják a felelősséget, és számolják fel ezeket a fundamentalista csoportokat, hogy így megmentsék magát az emberi méltóságot, a világ békéjét. Ezek a csoportok az egész világot fenyegetik, mert gazdagok, mert különböző államoktól pénzügyi támogatást kapnak, valamint a legfejlettebb fegyverekkel rendelkeznek. Erőteljes szavakat intéztünk a világ lelkiismeretéhez.” Majd hozzátette: „Mi, közel-keleti keresztények, nem vagyunk kisebbség: a kisebbségi statútum nem a keresztényekre, hanem etnikai, politikai, kulturális csoportokra vonatkozik. Mi Krisztus egyháza vagyunk, amely jelen van a Közel-Keleten. Tehát nem vagyunk kisebbségben. Ezeknek az országoknak a polgárai vagyunk már kétezer éve, 600 évvel megelőzve a muzulmánokat. 1400 éve élünk együtt a muszlimokkal, és átadtuk nekik az evangéliumi értékeket, a személy méltóságának értékeit, az emberi élet szent mivoltát, de mi is átvettünk a muzulmán hagyományokból és értékekből: közösen építettünk fel egy kultúrát, egy civilizációt. Az egész világnak el kell mondanom, hogy Szíria, Egyiptom, Jordánia, Palesztina és Irak keresztény kultúrára épülnek. Nem jöhetnek ide [a dzsihádisták], és nem rombolhatják le mindazt, amit 2000, illetve 1400 év alatt építettünk.”


A védelem felelősségét elsősorban a nemzetközi és humanitárius jog keretében kell megvalósítani – hangsúlyozzák a különböző emberi jogi szervezetek, keresztény közösségek világszerte. Silvano Tomasi címzetes érsek, a Szentszék állandó megfigyelője az ENSZ genfi székhelyén, az Emberi Jogi Tanács ülésén a következőket mondta el nemrég: „Ami ma történik Irakban, már megtörtént a múltban is, és a jövőben más helyen is megismétlődhet. A tapasztalat arra tanít, hogy az erélytelen válasz, vagy ami még rosszabb: a teljes tétlenség, gyakran az erőszak további növekedéséhez vezet.

Tragikus következményekkel jár Irak és a környező országok számára is, ha ma nem védik meg az iraki embereket. A különböző vallási vezetőkre különös felelősség hárul abban, hogy világosan leszögezzék: egyetlen vallás sem igazolhatja ezeket a morálisan elítélendő, kegyetlen és barbár bűntetteket. Emlékeztessenek mindenkit, hogy egyetlen emberi család vagyunk, és felelősek vagyunk egymásért”

Ferenc pápa világszerte jószolgálati gyűjtésre, testvéri segítségre hívta fel a jóakaratú embereket. Imádságra az iraki helyzet rendeződéséért, az erőszak megállításáért. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felhívására szeptember 14-én a magyarországi templomokban is közösem imádkoztak a hívek az iraki és a világ más országaiban üldözött keresztényekért, s az imalánc folytatódik a hétköznapokon is világszerte:
„Mennyei Atyánk! Te vagy minden élet szerzője és megtartója!
Tekints le kegyesen keresztény testvéreinkre, akiket a Közel-Keleten elüldöztek otthonaikból, házaikból, és most idegen városokban a templomok kövezetén és udvarán, a puszta földön alszanak több mint százezren. Add meg Szent Fiad, Jézus Krisztus által és égi Édesanyánk közbenjárására, hogy megszűnjön a keresztények üldözése, a családok hazatérhessenek városaikba és felépíthessék lerombolt templomaikat. Szűz Mária, Béke Királynéja, könyörögj érettünk!”

Összeállította: Toldi Éva
« vissza