K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Bözödújfalu elveszett értékei
2014. július 14. - Értékeink-örökségünk
« vissza
4bozod1a.jpg,

Bözödújfalu elveszett értékei
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Június 29-én délután leomlott az erdélyi Maros megyei Bözödújfalu templomának toronymaradványa is, adták hírül a különböző orgánumok nemrég.
„Íme, Ceausescu, a román diktátor utolsó bosszúja” – írta nemrég az egyik internetes hírportál, más fórumokon pedig a templom kapcsán „emberi mulasztásról” beszéltek, mondván: az 1988 óta vízben álló templom, amelyet ugyan csak mint a romániai falurombolás mementóját emlegetnek több mint két évtizede – mégiscsak megmenthető lett volna (mint mementó legalább), ha gondoskodnak arról megyei szinten, hogy ne váljék az enyészet martalékává teljesen. 2002-ben a templom először a toronykeresztjét veszítette el, majd 2009-ben, egy nagy viharban ledőlt a templom toronykupolája (oldalfalait felhasználták az ottmaradottak építkezéseikhez), s most pedig már csak egy kőhalom jelzi egykori létét.

A bözödújfalui szentegyház pedig egykor szebb időket élt meg, virágzó lelki élet központja volt, építészeti, kulturális és művészeti öröksége messze földön ismertté tette. A falut a Bözödről a Küsmöd-patak völgyébe települt családok alapították, első okiratos említése 1566-ból származik. Már a középkorban volt temploma, amelyet később lebontottak, s a helyén új hajlékot emeltek a 16. században, ekkor lett plébániai központtá. A bözödújfalui plébánia Újfalu néven 1567-től szerepel az egykori egyházi dokumentumokban. Templomát a Szentháromság tiszteletére szentelték fel. A történelem viharaiban a hajlék szinte megsemmisült, 1740-ben a helyére fatemplomot, majd 1784-ben újra kőtemplomot emeltek. A hajlékot híressé tette az a jellegzetes Mária-ábrázolás, amely a középkorban került a szentélyébe, s mint a „Bözödújfalui Madonnát” emlegették, búcsújáróhellyé is általa emelkedett. A hársfából faragott gyönyörű, festéssel és fémszínezéssel díszített ember nagyságú Madonna-szobrot, mely a „Napba öltözött Asszony” jellegzetes ikonográfiai ábrázolása, szerencsére még az elárasztás előtt kimentették a faluból, s az a szomszédos Erdőszentgyörgy új templomába került.

A Bözödújfalui Madonna Erdély legértékesebb Mária-emlékei közé tartozik. A szakirodalomban ugyan teljesen ismeretlen, írja róla egy ismertetőben a hajlék korábbi plébánosa, Sebestyén Péter, mégis Léstyán Ferenc Megszentelt kövek című munkájában még képet is közölt a jeles szoborról. Művészettörténészek szerint a 16. század első felében készülhetett, s mivel a Csíki-medencei Mária-szobrokkal mutat rokonságot, elképzelhető, hogy a csíksomlyói ferences faragóműhely mesterei alkották. A szobrot egyébként a szovátai Mihály Ferenc restaurálta akkor, amikor Erdőszentgyörgyön az új templom felépült, hogy annak főoltárán elhelyezzék.

Bözödújfalu (románul Bezido Nou) egyébként talán a legsajátosabb települése volt Erdélynek, ugyanis a kicsi falu, ahol 1910-ben is nem egészen hétszázan laktak (szinte már akkor is túlnyomórészt magyarok), a legtarkább vallási megoszlást mutatta a legutóbbi időkig: római katolikus, unitárius, görögkatolikus és székely szombatos felekezet egyaránt megtalálható volt itt. És ami igazán különös: zavartalan békességben egymással. A vallási közösségeknek saját temetőik, templomaik, imaházaik voltak. Az elárasztás után a legtovább az evangélikus és a római katolikus maradt meg a vízben állva, mint őrzők a strázsán. A felekezeti béke emlékjeleként a faluból elszármazott, ma Bécsben élő Sükösd Árpád 1995-ben egy emlékjelet, egy emlékfalat állíttatott a falu szélén, melyet a ma is ott élő 21 magyar és az elköltözöttek is csak „siratófal”-ként emlegetnek. E leomlott falat érzékeltető emlékjel egyik oldalán a vallási közösségek szimbólumai láthatók (a kereszt, a kehely, a kettős kereszt és a Dávid-csillag), a másik oldalán pedig megrendítő felirat hirdeti: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”

Minden év augusztusának első szombatján pedig hagyományosan a falu egykori lakói találkozóra gyűlnek egybe a siratófalnál, ahol a szomszédos Erdőszentgyörgy plébánosa szentmisét mutat be a falurombolás áldozataiért – akik otthonaikat nem hagyták el felszólításra sem, hanem inkább vállalták, hogy ott vesznek az elárasztáskor –, s az elköltözöttekért is.

Toldi Éva
« vissza