K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Ablak az Égre -Ozsvári Csaba kiállítása elé
2014. október 2.
« vissza
tabernakulumkicsi_1.jpg,

Ablak az Égre -Ozsvári Csaba kiállítása elé
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Óbudaváron, a Magyarországi Schönstatti Családmozgalom lelki központjában, a kápolnától nem messze, virágok közötti emlékhelyen egy lapos szürke kövön ez olvasható: „Ozsvári Csaba 1963-2009. Ablak az égre”. 2009 nyarán ugyanis ezen a helyen hívta magához a Jóisten – váratlanul és igen fiatalon – a 46 éves Ozsvári Csabát, a szerető férjet, az ötgyermekes családapát, a hittel alkotó ötvösművészt, a Schönstatti Családközösség tagját. Halála napján az evangélium üzenete is róla/neki szólt: „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!” (Mt. 10,7.)
Ozsvári Csaba a magyar egyházművészet kiemelkedő alakja, művészetében az egyetemes kereszténység értékeinek jellegzetes, gazdag formavilágú megfogalmazásával hirdette Isten dicsőségét – írja Kolba Judit művészettörténész, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény emlékkiállításának kurátora értékelésében. Sajátos, egyéni stílusa, az ősi magyar ötvösművészet jegyeit is magán viseli, s tudatosan a középkori művészetből eredeztetett alapossággal, átéltséggel dolgozott. Küldetésként megélt munkásságával számos elismerést szerzett a magyar katolikus kultúrának és művészetnek határainkon innen és túl. „Alkotásai megtestesült imák” – írta róla egyik méltatója. Sőt nemcsak imák, tágíthatnánk tovább a képet, hanem zsoltárok is. Hiszen látva az ötvöstárgyak szakrális sugárzását, az imák zenévé oldódnak a lelkünkben, sőt sokszor kiáltó rapszódiaként megrezdítik lelkiismeretünket, ahogy alkotójuk áhította: „A szenvedő Jézus Krisztus ábrázolásakor a megfeszített testének, sebeinek és arcának megformálásakor sokszor megrendít az Ő közelsége. Megrendítő és félelmetes, de csodálatos is, mert csak az Ő közelségében élhető az Élet. Valamit ilyenkor megsejt az ember a végtelen Istenről… Minden művészet egyedüli oka és végső célja csak az lehet, hogy a Mindenható Örök Istent dicsőítse, és ezt az eltorzított arcú emberiséget újra felemelje Istenhez” Ozsvári Csaba 1963-ban született Budapesten. 1982-től 1987-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola Ötvös Tanszékének hallgatója, diplomamunkája a csempeszkopácsi templom bronzkapujának megtervezése és elkészítése volt. Főiskolai tanulmányai befejeztével az egyházművészet területén kezdett dolgozni. 1993-1995 között a Váci Egyházmegye megrendelésére készített liturgikus ötvöstárgyakat, majd 1996-ban Paskai László bíboros számára misekönyv-borítót. 1997-ben tíz év munkáiból Officium címmel rendezett kiállítást a Budavári Mátyás-templomban. Báró Apor Vilmos boldoggá avatása alkalmából (1997) domborművet készített II. János Pál pápának, az alkotás címe: Vir Dolorum (A Szenvedések férfija). Joseph Ratzinger bíboros egyik püspöki mellkeresztje is Ozsvári Csaba alkotása 1998-ból. Ugyanebben az évben részt vett a Mai egyházművészet kiállításon a Római Magyar Akadémián. A következő évben Karl Joseph Rauber apostoli nuncius rendelt tőle liturgikus tárgyakat. Legismertebb művei közé tartozik az a domborművekkel díszített misekönyv-borító, a magyar egyház hivatalos ajándéka, amelyet II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmából alkotott. A szépséges borító nem került be a Vatikáni Múzeumba, mint megannyi más érték – bár ott is méltó helye lett volna – hanem azóta immár a harmadik pápa is használatban tartja, a húsvéti, a pünkösdi és más kiemelkedő ünnepi szentmiséken a Vatikánban. XVI. Benedek pápa is ezzel misézett, de Ferenc pápa is ezt a misekönyvet használja. (A magyar püspökök 2008-as ad limina-látogatásukkor egy Ozsvári-kelyhet ajándékoztak XVI. Benedek pápának.) A misekönyv-borító egyik oldalán a négy evangélista jelképe és az Isten Báránya-ábrázolás (Krisztus) szerepel, a másikon pedig a Magyarok Nagyasszonya mellett kétoldalt Magyarország, illetve II. János Pál címere, valamint négy sarkában négy magyar szent: István, László, Imre és Gellért alakja látható. 2007-ben a budapesti városmisszió alkalmával láthatták a Szent István-bazilika előtt felállított mintegy három méter magas missziós keresztjét. A felújított máriapócsi kegykép alakjait is az ő koronái (glóriái) díszítik. XVI. Benedek pápát személyesen is köszönthette korai és váratlan halála előtt néhány hónappal az általános kihallgatás keretében, és átadhatott neki – a magyarországi Schönstatt Mozgalom tagjai nevében – egy általa készített feszületet, az ún. Egységkeresztet, amelyen az Egyházat jelképezve a Szűzanya is látható. (Ez a kereszt az óbudavári kápolna oltárkeresztjének kicsinyített mása.) Képzőművész feleségével Ramocsai Imrivel ők alkották meg az óbudavári kápolna mellett induló Házaspárok útját, mely a keresztút 14 állomásának mintájára a házaspárok életszakaszaihoz nyújt elmélkedési, beszélgetési lehetőséget. Ozsvári Csaba művészként azt vallotta, hogy a művészet célja és oka nem más, mint Isten dicsőítése. Szinte kizárólag egyházi ötvöstárgyakat készített: feszületeket, misekönyv-borítókat, pásztorbotokat, ereklyetartókat, monstranciákat, tabernákulumokat és kelyheket. Liturgikus és szakrális alkotásai hazánkban és külföldön, számos templomban megtalálhatók. Megyénkben a Tihanyi Bencés Apátságot is gazdagítja egy csodálatosan szép megmunkált liturgikus kelyhe. Utolsó, és egyben legnagyobb, legjelentősebb alkotása, a pátyi római katolikus templomhoz készült bronzkapu volt, mely korai halála miatt befejezetlen maradt. 2009 decemberében posztumusz „Pro Ecclesia Hungariae”, 2013 márciusában Magyar Örökség-Díjjal ismerték el munkásságát. Az ötvösművész egész életével, munkásságával szüntelenül az Úr dicsőítésére törekedett. Mondhatnánk úgy is, hogy Isten elfogadta felajánlott életét, élete legboldogabb napján – ahogy maga vallotta – amikor feleségével letették első schönstatti fogadalmukat és felajánlották életüket Krisztusnak Magyarország megújulásáért. Titkok titka marad mégis a miért, tükör által homályosan mi itt – az Ablak túloldalán maradottak – csak találgathatunk, megérezhetünk válaszokat megrendülten. És eszünkbe kell, hogy jussanak Ozsvári Csaba vallomásos szavai, melyeket egy portrébeszélgetés alkalmával mondott alkotómunkájáról: „A szent művészet átlát innen a másik oldalra, és tud is vallani róla. Rendeltetése nem pusztán az, hogy gondolatokat közöljön, felkeltse egyéni áhítatunkat, segítsen az imádságban, és vallásosságunkat díszítse, hanem hogy egész emberi mivoltunkat megrázó hatást keltve, művelje a lelket, képessé tegyen a szenvedélyes életre, a jóra, a szépre és az igazra, és felkészítsen a halálra, az Istennel való örök találkozásra.” Erre a „megrázó hatásra”, amely a megrendült lélekre utal, amely képes megváltoztatni az embert, és képes tisztítani látásunkat, képes ablakot nyitni a sűrű ködben botorkáló világ számára az Örök Fény felé, a szép, a jó, az igaz és a szent tartományába – erre a megrázó megrendültségre nagyon nagy szüksége van napjaink emberének is. Méltó, hogy a Fény festője, Udvardi Erzsébet kiállítása helyére, Ozsvári Csaba csodálatos ötvösművészeti munkái kerülnek most az Érseki Palotába, a szakrális művészet panteonjába. Hiszen a festőművész és az ötvösművész ablaka egy irányba nyílott: a nagybetűs Ég, a Mennyország felé. Ozsvári Csabát 46. születésnapján helyezték örök nyugalomra a Zugligeti Szent Család Plébániatemplom urnatemetőjében. Az élete is azt hirdette, amit a sírfelirata: Dilexit Ecclesiam! (Szerette az Egyházat!) – olvasható schönstatti közösségének emlékezésében. Kentenich József atyának, a schönstatti mozgalom alapítójának sírján ugyanazok a szavak állnak, mint Ozsvári Csabáén. Kentenich atya nyomában ő is megvallotta az Úrnak: „Ha munkámat akarod: Adsum! Kész vagyok! Ha minden szellemi erőm lassú elvérzését: Adsum! Kész vagyok! Ha halálomat: Adsum! Kész vagyok! De gondoskodj arról, hogy mindenki, akit nekem adtál, szeresse a Megváltót, tanuljon meg érte élni, halni.” Toldi Éva
« vissza