K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Gizella a koronázási paláston

Veszprém és a királynék

A Veszprémi Püspökség a tíz Szent István által alapított püspökség közül talán a legkorábbi, 1001-ben már biztosan létezett. A székesegyház kegyúrnője a mindenkori királyné, az ő kancellárja pedig a kezdeti kivételek után, a 13-14. századtól a veszprémi püspök volt, aki királyné-koronázási jogot kapott. (Innen ered, hogy Veszprémet ma is a „királynék városaként” emlegetik.)

Dinasztikus házasságok

A királyi frigyek rendszerint dinasztikus érdekek szerint köttettek. Magánérdekről szó sem lehetett. Szent István Gizellával kötött házassága minden bizonnyal apja, Géza fejedelem legnagyobb külpolitikai sikerének tekinthető, a korábban koránt sem felhőtlen magyar-német viszonyt sikerült így megszelídítenie, s megindulhatott a békés állam- és egyházszervező munka. Dinasztiáink főként szomszédos országok uralkodócsaládjaival létesítettek házassági kapcsolatot: jórészt bizánci, német, orosz, lengyel, itáliai hercegnők közül kerültek ki a magyar királynék. Az Árpád-kor huszonhárom magyar uralkodójának összesen huszonhét olyan felesége volt, akiket királynéként őriz az emlékezet. Kálmán, III. Béla és III. András királyunk kétszer, II. András pedig háromszor is házasodott. I. Géza és I. László úgyszintén kétszer nősült, azonban az ő első feleségeik nem érték meg a koronázást. Aba Sámuel feleségét kivéve a házastársak mind külföldiek voltak, és rendszerint népes külhoni kísérettel érkeztek új hazájukba. Hatalmuknak anyagi hátteret is teremtettek: hitbér és jegyajándék címén jelentős birtokokat és pénzösszegeket kaptak. A méltósághoz tartozó birtokon kívül természetesen lehettek magánbirtokaik is. A királynék okleveleik kiállítására külön kancelláriát hoztak létre. Birtokadományozási, sőt nemesítési joguk is volt, de ezen rendelkezéseiket az uralkodónak is meg kellett erősítenie. A királyné önálló hatalmi, gazdasági súlya a középkor folyamán azonban nem volt meghatározó.

A veszprémi püspök és a királyné-koronázási jog

A királyné-koronázás szertartásai a középkortól 1539-ig a székesfehérvári Szűz Mária-bazilikában, a Habsburg-korszaktól kezdve pedig rendszerint Pozsonyban, majd Budán, kivételes esetekben Sopronban voltak. A királynék koronázása a 16. század közepéig feltehetően a Szent Koronával történt, majd a Habsburg-időkben az úgynevezett „házi koronával”. A Szent Koronát ekkor az esztergomi érsek csak a királyné jobb vállához érintette. Ő végezte a királyné felkenését is. Ez először 1563-ban Máriának, Miksa feleségének pozsonyi koronázásakor történt. Koronázásukkor a királynék is esküt tettek arra, hogy az ország szabadságjogait és a nemesség kiváltságait tiszteletben tartják. Erre azonban a 16. század közepétől már nem került sor.

A veszprémi püspök királyné-koronázási joga hagyomány által szentesített jog volt, amely Gizellának, Szent István feleségének a veszprémi egyházhoz fűződő kapcsolatára vezethető vissza. Mint a források gyakorta említik: „a veszprémi püspökség alapítása óta”. A középkori források ugyanis Gizellához kötik a veszprémi egyház alapítását. A veszprémi püspökök királyné-kancellárságáról okleveleink először 1224-ben tesznek említést. Ekkor II. Endre második felesége, Jolánta királyné kancellárja a veszprémi prépost. A veszprémi püspök királyné-koronázó jogáról, annak ősi eredetéről vall IV. (Kun) László király (1272–1290) oklevele. Eszerint Kőszegi Henrik bán fia, Péter, elnyervén a veszprémi püspöki széket (1275–1289), azonnal lépéseket tett, hogy a királynéi kancellárságot, melyet Fülöp váci püspök tartott kézben, visszaszerezze.

Szent Péter a Szent KoronánGéza fejedelem a Szent Koronán

A pápa salamoni döntése

1215-ben János esztergomi érsek koronázta meg II. Endre második feleségét, Courtenay Jolánt, amit Róbert veszprémi püspök (1209–1226) zokon vett, ezért III. Ince pápához fordult jogorvoslatért. A pápa Pelagius albanói püspököt és Istvánt, a tizenkét apostolról nevezett egyház bíbornokát bízta meg az ügy kivizsgálásával, akik – „fere de partium voluntate” – a felekkel majdnem egyetértésben, 1216. április 1-jén megerősítették a veszprémi püspök királyné-koronázó jogát. E megállapodás szerint: „ha a királyt és a királynét egyszerre kell megkoronázni és felkenni, akkor a királyt az esztergomi érsek, a királynét pedig a veszprémi püspök koronázza meg és keni fel, ha viszont csak a királynét kell megkoronázni és felkenni, akkor az esztergomi érsek végzi a felkenést, a korona felhelyezését pedig a veszprémi püspök végzi. Ám ha az esztergomi érsek valamilyen oknál fogva nincs jelen a szertartáson, akkor a felkenést és a koronázást is a veszprémi püspök végzi.”

A királyné-koronázási vita később is kiújult. 1714-ben Volkra Ottó veszprémi püspök tett lépéseket, „…hogy az esztergomi érsek a királyné-koronázásból teljesen kizárassék”. 1790-ben II. Lipót király felesége, Mária Ludovika koronázására készülődtek, amikor Baernkopf Ignác pozsonyi kanonok – minden bizonnyal Batthyány József esztergomi prímás hatására –az esztergomi érsek királyné-koronázási joga mellett érvelt. Szerinte az esküt a királynék mindig az esztergomi érsek kezébe tették le, azt soha nem vonták kétségbe a veszprémi püspökök. Továbbá Gizellát bizonyosan Szent Istvánnal egyidejűleg koronázták meg. Márpedig akkor még a veszprémi püspök aligha volt kinevezve, vagy legalábbis nem volt a pápától megerősítve és felszentelve. A koronázást tehát kétségkívül az esztergomi érsek végezte. E törekvések ellenére – az ősi, 1216. évi megállapodásnak megfelelően – minden maradt a régiben, még 1867-ben Erzsébet és 1916-ban Zita királyné megkoronázásakor is. Ezért a veszprémi püspökök jogosan viselték a királyné kancellárja címet, azt még 1918 után is feltüntették címeik között.

Székesfehérvár szerepe

A magyar királyné-koronázások 1000 és 1527 között Székesfehérvárott zajlottak. A krónikák tanúsága szerint ez alatt az idő alatt tizennyolc királynét koronáztak meg a királyi székváros falai között. Az Árpád-házi királyok szakrális központjában a koronázást a római katolikus egyház szertartáskönyve, a Pontificale Romanum szerint végezték.

A pozsonyi koronázás

A királynékat – I. Ferdinánd felesége, Jagelló Anna kivételével, akit a nyitrai püspök koronázott meg 1527-ben – a veszprémi püspök és az esztergomi érsek koronázta. A pozsonyi koronázások sorát I. Miksa és felesége, Mária fényes koronázási ünnepsége nyitotta meg. Miksát és Máriát 1563 szeptemberében koronázták meg a Szent Márton-székesegyházban. A litánia után Oláh Miklós esztergomi érsek szentelt olajjal kente föl a királynét. Ezután a veszprémi püspök Mária fejére tette a Miksa által készíttetett „házi koronát”. A prímás pedig a Szent Koronát érintette a királyné jobb vállához. Az esztergomi érsek adta a királyné jobb kezébe a királyi jogart, bal kezébe az országalmát, majd a trónusra ültette. A templomban felcsendültek a Te Deum laudamus hangjai. Az immáron koronás királyné aranyajándékot ajánlott föl a prímásnak. Messze hangzó ágyúlövésekkel adták hírül, hogy új királyné asszonya van az országnak. Koronázási lakomát, majd hadi- és tűzijátékokat rendeztek.

Sebő József, Udvarhelyi Erzsébet
fotó: Szelényi Károly

A koronázási jogar, oldalnézetbőlSzent Péter a Szent Koronán

Szent Korona oldalnézetbőlSzent Korona felülnézetből