K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
A fény megérkezett- Udvardi Erzsébet pünkösdi emlékkiállítása
2014. június 6. - 2014. szeptember 27.
« vissza
udvardi23.jpg,

A fény megérkezett- Udvardi Erzsébet pünkösdi emlékkiállítása
^ További képekért
kattintson a fotóra!
A nemrégiben elhunyt Udvardi Erzsébet Kossuth- és Munkácsy-díjas, Pro Cultura Christiana-díjjal és Magyar Örökség-díjjal kitüntetett festőművészre emlékezik a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény az Érseki Palotában június 6-án megnyílt emlékkiállítással. A fény megérkezik című kiállítás 2014. szeptember 24-ig látogatható. A ritkán látott szentföldi akvarellsorozat, a kollázs technikával készült rózsafűzér-sorozat, Udvardi Erzsébet pünkösdi táblaképei, az Angyali üdvözlet képe, a Szent László király, a Színeváltozás és a Könyörgés a világért II. János Pált idéző triptichonja látható a tárlaton.
A szakrális fény festője a magyar festőművészetben szinte egyedüliként és egyedülálló módon alkalmazta az aranyat és az ezüstöt, melyet a többi szín közül ki akart emelni a képből, s amely ezáltal mintegy a védjegye is lett. Ez a sajátos stílus azontúl, hogy az Isten megjelenítését szolgálta, egy fiatalkori balatoni élményben gyökerezik. „Egyszer Balatonakarattyánál – írja a festőművésznő – szétnyíltak a fák és egy különös szembefényben megláttam a tótükröt, amelyet az érkező szél felkorbácsolt, s melyen minden hullám külön-külön tükröződött valami végtelen fényességben. A Gondviselés – írja – közreműködött, hogy nekem pont akkor arra kellett utaznom, s ezzel a fényességgel szembenéznem.”
Udvardi Erzsébet a természetábrázolásban fedezte fel azt a különös fényt, amely szerinte emberen túli jelenség. „A Biblia – mint mondta – tele van transzcendens jelenséggel. Az Isten, aki fényben, vagy az égő csipkebokor képében jelenik meg, nem anyagból áll, hanem szellem és lélek metafizikai együtteséből…A festészet is vágyódik arra, hogy elszakadjon a földről, fölemelkedjen, repüljön. De a föld nem zárható ki soha. Az isteni megjelenítése is mindig földi keretek között történik. Krisztus istenember, más, mint tanítványai, mert bűntelen, s ezt a földöntúli tisztaságot kell kifejezni.”
„Először a tájképeken alkalmazta az aranyfüstlemezt és az ezüstfóliát, hogy kifejezhesse a nyár melegét és a tél nagyon tiszta, hideg fényét. Az arany és az ezüst régtől fogva a szakrális tér tartozéka, Krisztus királyságának szimbóluma, a három keleti bölcs ajándékainak egyike” – írja Petánovics Katalin, a keszthelyi Balaton Múzeum művészettörténésze.
Így lett a tájábrázolás szakrális művészetének „előtanulmánya”. Nagy rajongással festette az ezüstbe, aranyba játszó színeket természeti és biblikus témájú képein badacsonytomaji műtermében, ahol igazi otthonra lelt.
A kiállításmegnyitón Dr. Márfi Gyula érsek is Udvardi Erzsébet természet iránti mélységes szeretetét és tiszteletét emelte ki és azt a gyermeki ragaszkodást a teremtő Istenhez, a világban megmutatkozó szépség alkotójához, mely együtt élt a művésznő lelkében. Hangsúlyozta: „Udvardi Erzsébethez nem méltatlan az, hogy tevékenységét lelkipásztorok méltatják, hiszen ő minket mindig tiszteletével és szeretetével megbecsült. A festészetnek a lényege mindig a színek alkalmazása. Ahogy a zenében a hangok, az építészetben a formák, az irodalomban a gondolatok, úgy a festészetben a színek azok, amelyek rendkívül jelentősek. Udvardi Erzsébet képei a Mennyországból, a föltámadt Krisztus dicsőségéből szeretnének valamit megmutatni. Szerenka Miklós érseki helynök, főesperes, aki 25 éven át Badacsonytomaj plébánosaként lelki vezetője volt a festőművésznőnek, személyes emlékeit idézte föl. A Biblia isteni tanítására épül Udvardi Erzsébet élete és művészete is – emelte ki az érseki helynök. „A balatoni táj szépségében, a virágokban és kedves állatokban, de az emberekben is a Teremtő Istent és az Ő teremtményeit csodálja és szereti a művésznő. Az arany és ezüst színekben ragyogó képeit a fényhatás az időtlen örökkévalóság dimenziójába emeli.” – fogalmazta meg Szerenka atya Udvardi Erzsébet festészeti ars poetica-jat. Szerenka Miklós emlékezett a badacsonytomaji „bazalttemplom” szentélyének felújítására, amely során a művésznő három hatalmas táblaképet készített a tomaji templomnak: a Szentháromság ábrázolásával, a megfeszített Krisztus alakjával és az Utolsó vacsora táblaképével.
Nagy Károly apátkanonok, plébános spirituális utazásra hívta hallgatóit, művein keresztül mutatva be Udvardi Erzsébet lelkiségét, belső hitét, művészetét, amelyben kifejeződik az Isten alkotói munkájának dicsérete, a természet szépségén keresztül. Nagy Károly emlékeztetett arra, hogy Udvardi Erzsébet a város zaja után a természet csendjét a Balaton szépségében találta meg. Képein soha nem az elhagyatottságot, a magányt, hanem az újraéledést, a feltámadást ábrázolta és az evangéliumot jelenítette meg. A szakrális fény mécsesként világítja meg az emberek, a szentek aszketikus arcát, a művésznő lelkiségét mindig ezen a fényen keresztül sugározta. Ez a gyertyafény jelölte ki a kontúrokat és adta meg a világosságot a képeinek. Sugárzó hitével indult el a balatoni ezüsthídon az Örökkévalóság, az Istennel való találkozás felé.
A kiállításon Bach-Gounod Ave Maria című zeneműve és Gabriel Fauré Álom után című darabja Kallai Míra brácsaművész és Kallainé Gutscher Ágnes zongoraművész előadásában hangzott el.


Udvarhelyi Erzsébet


Udvardi Erzsébet életrajza



Udvardi Erzsébet a Duna partján, Baján született. Az ódon hangulatú város, a folyó és mellékága, a Sugovica közelsége, a hegyek és vizek különös fényei, színei, a mélyen hívő családi majd iskolai környezet meghatározóak voltak lelki-szellemi és térbeli látásmódjának kialakulásában. A várost pezsgő kulturális élet jellemezte, s ez már gyermekkorától jó hatással volt rá. A Kalocsai Iskolanővérek „Miasszonyunk” leánynevelő líceumában végezte az elemi- és a középiskolát. Utolsó líceumi évében beiratkozott Rudnay Gyula festőművész szabadiskolájába. Érettségi után a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Bernáth Aurél osztályában, ahol Domanovszky Endre, Fónyi Géza és Hincz Gyula is mestere volt. 1953-ban művészettörténeti és rajztanári diplomával a kezében a fővárosi Vendel utcai tanítóképzőben kezdett tanítani. Közben festett, 1955-től pedig kiállításokon is részt vett képeivel. 1958-ban Badacsonytomajon telepedett le, a tó igézetében élt, alkotott, s itt ismerkedett meg később Tamás István íróval, akivel gyönyörű évtizedeket töltöttek együtt.
A Balaton festői, a fényfestők, Bernáth Aurél és Egry József tanítványa a nagy egyházi ünnepekhez (Karácsony, Húsvét, Pünkösd) kapcsolódva oltárképeket, táblaképeket készített a Dunántúl templomaiba, de világi intézményekben is találkozhatunk aranyban és ezüstben fénylő festményeivel szerte az országban. Oltárképei, templomi pannói, akvarelljei a Balaton-mentétől Mezőhegyesig és Szegedtől Baján át Sümegig és a Nyírségig közgyűjteményekben is helyet kaptak; az Esztergomi Prímási Palotában, a Keresztény Múzeumban, Székesfehérvárott, Szolnokon, Veszprémben, a Tihanyi Bencés Apátságban, Budapesten, Győrött. Sümegcsehi ferences remeteségének aprócska templomában egy élő bibliai körkép fogadja a látogatót a művésznő alkotásaiból. A ferences remeteség sümegcsehi temploma – melyet Boldog John Henry Newman bíboros tiszteletére benedikáltak – szentképeinek megfestéséhez a 2000-es évek elején kezdett hozzá, P. Barsi Balázs sümegi ferences házfőnök felkérésére.
2008-ban Isteni irgalmasság vasárnapján ismét újabb csodával gazdagodott általa (ezúttal) Badacsony. Az ő ötletére és szándékára a Badacsony-hegy keleti oldalában a Klastrom-kút közelében a hegyre vezető turistaút mentén II. János Pál pápa tiszteletére egy emlékhelyet hoztak létre, melynek ünnepélyes felszentelését Julius Janusz apostoli nuncius celebrálta. Az emlékhelyen egy kőfülkében/kőkápolnában helyezték el a művésznő csodálatos festményét, a pápa egészalakos portréját, amelyen az egyházfő pásztorbotjára támaszkodva, szelíd mosolyával köszönti az arra járókat.
Udvardi Erzsébetet tájképei és életképei nyomán a művészettörténet kezdetben a posztimpresszionista stílus követőjeként jellemezte, később pedig – amikor már a táj és a környezet hangulatait is igyekezett megragadni festményein – expresszív szürrealista festőként. Műveivel mind egyéni, mind csoportos kiállítások során bemutatkozhatott belföldön és külföldön is (Bécs, Bécsújhely, Boston, Köln, Velence, Párizs, Spoleto, Újdelhi, Lublin). Festményeit számos közgyűjtemény őrzi, köztük a Magyar Nemzeti Galéria; az esztergomi Keresztény Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia; a szolnoki Damjanich János Múzeum; a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, a Laczkó Dezső Múzeum és a veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény.

Toldi Éva



Nagy Gáspár: A fény megérkezik…
Udvardi Erzsébet siófoki tárlatához

Itt vagyunk
és most már ez lesz az otthonunk
ez a berendezetten is ideiglenes világ
ahol
tapintható a föld a víz a nád
és a hegy
és a hegy tövén a kőkereszt
amint tapintja ízleli csókolja a fény
a valahonnan valahová utazó örök sugár
minden megszentelt évszak vándora
mely áthatol nappalon és éjszakán
átüt sziklán és márvány-palotán
bársonnyá simult
szívburkok falán
gyönyörű törvényeivel
írdogál
bizony mondom:
nagy fénnyel úgy írdogál
hogy kimondja csöndben önmagát
s mint ahogy a kivetett háló várni tud
a lélek Genezáreti taván
a tó és a tenger
az ígéret szerint türelmes
csitítja magát...
és a fény megérkezik akár
az ég komor felhőibe befűzött
arany-ezüst fonál
mint nagy tűk öltése nyomán
a különös nyári rianás
aki hallja már mindent tud
ott legbelül kivált
vakon is lélekbiztosan
helyettünk is szilárdan áll
és mégis hangtalan zokog
a ránk bízott remény
mert szemközt az árulás
útja kanyarog
az Olajfák hegyén
de itt de itt
mégis boldog voltam
ahogy Ágoston mondaná
moriebar vitaliter
megintmegint
életre haldokoltam.


« vissza