K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Múzeumok Éjszakája gazdag programokkal - Unikális esemény: Mindszenty emlékiratai új kiadásának bemutatója
2015. június 22. - 2015. június 30.
« vissza
mindszentyemlekkotet.jpg, Mindszenty József bíboros Emlékiratainak könyvbemutatója az Érseki Palotában
Mindszenty József bíboros Emlékiratainak könyvbemutatója az Érseki Palotában
Múzeumok Éjszakája gazdag programokkal - Unikális esemény: Mindszenty emlékiratai új kiadásának bemutatója
^ További képekért
kattintson a fotóra!
A Múzeumok Éjszakája veszprémi rendezvénysorozatába az idén is bekapcsolódott a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény. Kiállítóhelyein rendkívüli tárlatvezetések részesei lehettek az érdeklődő látogatók.
Így főépületében a Test és lélek a Nagy Háborúban, az Érseki Palotában a Királynék és koronázó püspökök című kiállításokat tekinthették meg az érdeklődők, valamint látogatható volt a Gizella- és Szent György-kápolna is. Rendkívüli élmény részesei lehettek azok, akik a Szent Imre Piarista és Helyőrségi templomban részt vettek az ott kiállító alkotó, Madarassy István ötvös-szobrászművész személyes tárlatvezetésein, Tűz és láng által című kiállításán. A programokhoz kapcsolódott egy rendhagyó esemény is, az idei 86. Ünnepi Könyvhétre megjelent unikális kiadvány, Mindszenty József bíboros Emlékirataim című kötete első teljes (szövegkritikai) kiadásának ünnepélyes bemutatása a kötet két szerkesztője, Soós Viktor Attila történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja és Kovács Gergely okleveles posztulátor, a Mindszenty Alapítvány képviselője által az Érseki Palotában. A Helikon Kiadó gondozásában, a Mindszenty Alapítvánnyal együttműködésben megjelent kötet célkitűzéseiről, az 1974-es torontói első kiadással összevetett újdonságairól Udvarhelyi Erzsébet, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény igazgatója beszélgetett a vendégekkel. A könyv megjelenését hosszas kutatómunka előzte meg, tájékoztatott Kovács Gergely. A Mindszenty Alapítvány már régóta tervezte, hogy adandó alkalommal közre adhassák a bíboros emlékiratainak teljes változatát. A hatalmas levéltári iratanyagban ugyanis számos olyan új, (eddig közöletlen) szövegrészletre bukkantak, amelyek közelebb hozhatják a főpásztort emberileg is az olvasókhoz, akik ezáltal jobban betekinthetnek gondolatvilágába. Ehhez a tervhez jó alkalmat teremtett a Helikon Kiadó irodalmi főszerkesztője Kovács Attila Zoltán szándéka, aki megismervén az 1974-es első kiadás torontói kiadójának munkatársait, jelentkezett az Alapítványnál az újra kiadás gondolatával, szándékával. A kiadvány történeti oldalának szerkesztéséhez Soós Viktor Attila történészt kérték fel, akinek fő kutatási területe a kommunista egyházüldözés időszaka, s tudományos munkái jelentek meg mások mellett Apor Vilmosról, Brenner Jánosról. Mindszenty már az 1956 előtti börtönidőszakában elkezdte írni feljegyzéseit, börtönélményeit, de számára az 1945 és ’56 közötti időszak volt mégis életének legnagyobb megpróbáltatása. Olyan mélyen élt benne ez a trauma, hogy ezt el akarta mondani, s mikor 1971-ben a magyar-vatikáni-amerikai tárgyalások nyomán el kellett hagynia az amerikai nagykövetséget és végül a Pázmáneumba megérkezett, az volt a legmeghatározóbb motivációja, hogy emlékiratai megjelenhessenek, emelte ki Soós Viktor Attila. Már 1973-ban összeállt egy szövegváltozat, amelyet megjelenésre késznek tekintett, s akkor munkatársai, akik mellette dolgoztak – papok és világiak – a szerkesztésben közreműködve finomításokat tettek, rövidítéseket eszközöltek, s így készült el az első kiadás 1974-ben. A mostani kiadványban az 1973-as eredeti és a ’74-es megjelent változatot fésülték össze, mondta a történész. A ’74-es változatba be nem került szövegrészleteket az új kiadványban – eligazításképpen – szögletes zárójelek között jelzik. Ugyanakkor az 1956 előtti fogságának idején megkezdett és később a Pázmáneumban véglegesített emlékezéseit is teljességében közzétették a most megjelent kötetben, valamint bekerült a kiadványba a mű megírásához készített, tematikus szerzői jegyzetek gondosan válogatott, szerkesztett anyaga is. 1974-ben ugyanis éppen azokat a részeket kellett lerövidíteni, melyek a magyar olvasó számára a legizgalmasabbak, mert a nyugati közönség számára e vonatkozások kevésbé lettek volna érthetőek. Ennek kapcsán a történész kiemelte, hogy a rövidítést nem a cenzúrázás vezette, hanem egyszerű szerkesztési, a kötet terjedelmét behatároló indokok. Ezen kívül az új kiadványban az emlékiratot az egyes fogalmakra, személyekre, eseményekre vonatkozóan lábjegyzetekkel egészítették ki, utalva a bíborossal kapcsolatos szakirodalmi kiadványokra is. Van a kötetnek továbbá egy részletes függelékrésze is, amelyben olvashatók Mindszenty bővebben kifejtett emlékezései, valamint kiegészíti a kötetet egy reprezentatív archív fénykép-összeállítás Kovács Gergely válogatásában. Izgalmas téma, hogy kiket tett felelőssé a bíboros saját meghurcoltatásáért, börtönéveiért, vetődött fel a könyvbemutatón. A megnevezett személyekről – itt Sztálintól kezdve Rákosi Mátyáson át, kommunista pártfunkcionáriusok, ügyvédek, bírók, ÁVH-s tisztek szerepelnek az emlékiratokban – bő jellemzést is adott Mindszenty. Minden kritikus megállapításának végén azonban a megbocsátásé és az imádságé az utolsó szó, mutatott rá a posztulátor. A bíboros számára ez volt a megértés, és a felülemelkedés göröngyös, 20. századi útja. Hogy mi a most megjelent kötet legfőbb újdonsága, arra vonatkozóan a szerkesztők kiemelték: eddig Mindszenty, mint politizáló, a közéletben aktív főpap került a fókuszba elsősorban, s legtöbbször negatív kicsengéssel, a teljes kiadásban viszont most a lelkipásztor-Mindszenty kerül előtérbe. A jópásztor, aki a Beneš-dekrétumokra, a zsidók elhurcolására, a svábok kitelepítésére azonnal reagált, atyai féltéssel fordulva a meghurcoltak felé és tiltakozással a meghurcoltatásukat elrendelő politikai erők felé, lelkipásztori felelőssége tudatában. Míg az 1974-es kiadás küldetése az volt, s szerkesztése is azt a célt szolgálta, hogy felhívja a világegyház figyelmét a magyar üldözött egyház sorsára, és próbáljon segíteni rajta – s Mindszenty személye kissé háttérbe szorult –, az új kiadványban a fókuszba a bíboros került. Megismerheti az olvasó, hogy miként élte át az 1945 előtti és utáni időszakot, s hogy a mindig rendkívül tevékeny embert, a megtapasztalt politikai helyzet mire indította. Érdekes megfigyelni, hogy az egyes életszakaszaiban miként változott, fejlődött személyisége, erősödött elkötelezettsége, mutatott rá a posztulátor. Fantasztikus benső erő fűtötte, hiszen aggastyánként is körbelátogatta a világban szétszóródott magyarságot, s atyasága, életszentsége ebben a szolgálatban teljesedhetett ki. Szóba került a könyvbemutatón az is, hogy a közvéleményben, de a történettudományban és az egyházi megítélésben is eléggé kétoldalú a bíboros történelmi/egyházi megítélése, számos túlértékelés, de sajnálatos alulértékelés is kíséri küldetésének útját. A Mindszenty-tisztelők között is vannak túlzók, túlértékelők, de sajnos nagy számban alulértékelők is akadtak az elmúlt évtizedekben, akik kétségbe vonták/vonják az főpapi attitűdjét, ellenzékiségét, szembehelyezkedését az akkori diktatórikus korral. Az 1974-es első kötet fogadtatása is vegyes volt a Vatikán részéről, emlékeztetett a posztulátor. A Vatikán keleti politikáját (a keleti blokk országaival való kapcsolattartás módozatainak a munkálását) az Emlékiratok közreadása ugyanis hátráltatta. Ezért a Vatikán nem örült a kiadásnak, veszélyforrást látott abban. Valószínű, hogy döntő indoka is az lehetett a Vatikánnak Mindszenty esztergomi érseki széke megvonásában, hogy a bíboros ki akarta adni emlékiratait. Remélhetőleg a most megjelent kötet sokat korrigál Mindszenty megítélésén mind a történetírás, mind az egyház berkeiben, s hozzájárul majd a bíboros személyének, hősies helytállásának, hitének mélyebb megértéséhez és tiszteletéhez, hangzott el zárásképpen. Toldi Éva
« vissza